Országos első lett a miskolci diák „dédnagyapjával”

Miskolc - Nyert már megyei és városi rajzversenyeket, de ilyen komoly eredménye még nem született.

Óvári Péter (11/3), az Avasi Gimnázium diákja első lett a rajz és vizuális kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyén.

Egész nyáron ezen gondolkodtam, rengeteg vázlatot készítettem. Óvári Péter

– Pontosan tudom, hogy másfél éves koromban – válaszolja mosolyogva a kérdésre, mikor tűnt fel a rajztehetsége. Elmeséli, ennyi idős volt, amikor megműtötték, s az altatás utóhatásaként annyira pörgött, hogy semmivel nem tudták lenyugtatni. Az orvos javaslatára adtak neki papírt és egy tollat, hátha az leköti. És bevált!

Az első után

– Még ma is őrzöm azt a „rajzot”… Minthogy óvodás koromban is szépen és szívesen rajzoltam, a szüleim rajztagozatos általános iskolába írattak. Hatodikosként jutottam arra a döntésre, hogy az életemben meghatározó szerepe lesz a rajzolásnak, ekkor jelentkeztem a nemrég elhunyt Fata György tanár úrhoz. Öt éven át foglalkozott velem, neki köszönhetem, hogy megismertem az alapokat, megsejtettem a művészet lényegét. Nyolcadik után felvettek az Avasi Gimnázium rajz tagozatára. Nagyon sokat köszönhetek a rajztanáromnak, Korpásné Ihász Zsuzsának, ő készített föl a versenyre is.

Péter elmondja, a rajzkészséget, kézügyességet úgymond örökölte is: a dédnagyapja asztalos volt, emellett kitűnően rajzolt, a rajzolás volt a hobbija a nagyapjának is. Sajnos, már egyikük sem él, de mindkettőjükhöz szoros kapcsolat fűzte. A dédnagypapa sokat mesélt neki, többek között a második világháborúról, amelyet katonaként élt meg. Így, amikor tavaly nyáron megadták a verseny első fordulójának fiktív témáját: „Emléknyomok”, rögtön a dédnagypapája és az általa átadott emlékek jutottak eszébe.

– Egész nyáron ezen gondolkodtam, rengeteg vázlatot készítettem, az elsők nem is hasonlítanak a beadottra, amelyhez december végén láttam hozzá, a beadás ideje pedig január 7 volt.

Belépett az életébe

A grafikára, amelyet Péter beküldött, az elérhető 80 pontból 79-et kapott, így a második fordulóba – a közel 300 pályázó közül – (megosztva) másodikként jutott a tovább versenyző 60 közé. A következő megméretés fel­adata egy élő modell félalakos rajza volt, a szervező Budai Rajz­iskola székhelyén. Az ezzel elért pontszám és az előző továbbjuttatta Pétert az igazi izgalmat jelentő harmadik fordulóba.

– Ez két részből állt: egy művészettörténeti tesztből és egy kreatív, egyéni módon készített, szabadon választott technikával készített alkotás elkészítéséből. Az előbbi, előre megadott témája Vajda Lajos volt, akinek életéből, művészetéből alaposan felkészültem.

Péter ezen állításának igazságát nemcsak az bizonyítja, hogy nem okozott gondot számára a teszt kitöltése, hanem az is, milyen lelkesen beszél Vajda Lajosról, akit, bevallja, addig alig ismert, most pedig legnagyobb festőnknek tartja.

Olyannyira hatott rá, hogy a döntő másik, kreatív fel­adatát is ennek jegyében fogalmazta meg.

– Útirajz volt a téma megjelölése, azzal a kiegészítéssel, hogy a verseny helyszínéig történt aznapi utazásunk élményét adjuk vissza. Én vonattal utaztam, teljesen feltöltve a Vajda-élménnyel. Ennek nyomán született a képem, amelynek előterében a kezem látható a Vajda-jegyzeteimmel, a velem szemben ülő figurában is az ő alakja jelenik meg, a vonatablakon keresztül látható, amúgy leginkább szentendrei táj pedig Vajda stílusjegyeit viseli magán.

Nem tréfadolog!

A három forduló pontszámai összeadódtak, Péter első lett. Az eredményről éppen április elsején értesült, óráról hívatta ki az igazgatónő, hogy közölje vele az örömhírt. Nem tréfa volt. Péter örömében osztoztak az iskolatársak, mint mondja, az elkövetkező egy hét a gratulációk fogadásáról szólt.

Miután a versenyt a 11. és 12. osztályosok számára rendezik, felmerül, vajon Péter indul-e jövőre.

– Nem hiszem. Igazság szerint a verseny miatt kissé háttérbe szorultak az egyéb tanulmányaim, most inkább, érettségi előtt a tanulásra állok rá – kaptuk a választ Pétertől, aki az iparművészetire vagy a képzőművészeti egyetem tervező szakára szeretne bejutni.

Szalóczi Katalin

„Nagyon a múltban él”

– Péter különleges diák, nagyon a múltban él, minden érdekli az ókortól a második világháborúig. Mintha neki találták volna ki az „emléknyomok” tematikát, különösen, hogy a dédnagypapája második világháborús történetei beépültek az életébe. Vajda Lajosból is nagyon felkészült, akit, bevallom, én is most szerettem meg igazán… – fogalmazott a felkészítő tanár, Korpásné Ihász Zsuzsa, aki 26 éve minden versenyre indít tanítványokat, szép sikerekkel. Méltán nyerte el 2009-ben a Kulturális Minisztériumtól „A legjobb felkészítő tanár” címet.