"El kell találni hozzá a pillanatot"

Bükkaranyos - Egyedné Anna ékszerkészítő kategóriájában első lett „Az év anyavállalata” versenyen.

– Az év anyavállalata versenyre a férjem figyelt fel, de mielőtt nekem szólt volna róla, a lányainkat kérdezte meg, szerintük eséllyel pályázhatnék-e. A három lányom pedig meg is írta a nevezéshez szükséges szöveget, amin én már csak igazítottam egy kicsit.

A célom az volt, hogy bejussak a közönségszavazat második fordulójába továbbjutó első tíz közé. Ez sikerült, s a második körben is az ötödik lettem. A szakmai zsűri viszont a 45 év felettiek kategóriájában nekem ítélte az első díjat, sőt a különdíjat is kaptam – mondja Egyedné Anna (így használja a nevét), akit mint ékszerkészítő vállalkozót ért a megtiszteltetés, ám minket azonban az is érdekel, mit csinált előtte.

Három kislány

– Bár mindig ügyesen rajzoltam, és a gimnáziumi osztályfőnököm azt javasolta, hogy matematika-rajz tagozatra jelentkezzem, más utat kerestem, mert hogy tanár legyek, túl nagy felelősségnek tartottam. Elvégeztem az élelmiszeri gépész szakot Szegeden, majd e diplomámmal mégis katedrára kerültem: géptant tanítottam egy szakközépiskolában – meséli. Ott folytatná, hogy aztán sorban megszülettek a lányok: Anna, Andrea és Anikó. Ám megakasztjuk, mert még az apáról nem esett szó.

– Főiskolás koromban, Szegeden ismerkedtünk meg. Azóta vagyunk egy pár.

Kanyarok

Anna életében sokáig az anyaság játszotta a főszerepet (a gyes letelte után főállású anya lett). Közben azért sok mindent kipróbált. S ahogy ő fogalmaz: mindig csinált valamit. Egy rövid ideig még mozgóbolttal is próbálkozott, aztán, hogy elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, weblapokat csinált, javaslatára létrehozták aranyoson az önkormányzati újságot, ő tördelte, ő készítette a fotókat is. Az országos terjesztésű Biga-Csiga gyermekújsághoz pedig az illusztrációkat rajzolta. Kitanulta a tiffany-technikát is, bizonyságul mutatja saját művét a konyhaajtón.

– A mi köreinkben nem voltak olyanok, akik megengedhették volna magunknak, hogy a reális árát kifizessék, így felhagytam vele. Mi volt még Anna? Családgondozó, amihez persze szintén elvégezte a szükséges iskolát. Ám közben már csinált ékszereket is.

– Az elsők drótból készültek. Úgy kezdődött, hogy a legkisebb lányomnak nagyon megtetszett egy ezüst ékszer. Túl drága volt, hát megpróbáltam elkészíteni. Ujjongva mutattam a lányomnak, de nem találták „igazinak”. Addig kutattam, míg először ezüstözött drótra találtam. Közben fejlődött a technikám is. Sok mindent az interneten lestem el, lassanként beszereztem a szükséges eszközöket. Az interneten találtam rá a műgyanta ékszerekre, vagy mondhatni, találtunk egymásra.

A műgyanta rétegekbe Anna belefoglalja a természet apró csodáit: szárított, préselt növényi részeket, csigákat, mohákat, még a pitypang leheletfinom terméseit is. Specialitása, hogy az ezekből alkotott síkbeli képecskének hátteret is fest. Vannak térbeli kompozíciói is, azokhoz kell ám a türelem, hogy a folyékony anyagban végül minden oda kerüljön, ahová szánta!

– El kell találni hozzá a pillanatot – fogalmaz Anna. Munkái egy részére jellemző, hogy kombinálja őket a dróthajtogatással. Így foglalta keretbe a fotón látható, a Bükk csodája elnevezésű ékszeregyüttest is, amely szerepelt a Magyar Kézművesremek Kiállításon. S hogy a hatása még tökéletesebb legyen, a dobozát bélelő textilpárnát illatos réti szénával és levendulával töltötte meg.

Saját vállalkozás

Amikor átszervezés miatt megszűnt a családsegítői állása, s munkanélküli lett, a Munkaügyi Központ támogatásával beindította saját vállalkozását, amihez kétéves működtetést kellett vállalni. Az első évben – tavaly – kitermelte a korábbi bérét, nyeresége azonban még nincs.

– Az interneten találtam rá Vida Ági Gazdagmami oldalára, ahol online marketinget tudtam tanulni.

Anna ékszerei jellemzően inkább vásárokon kelnek el, de szeretné, ha a hangsúly idővel mind inkább az internetes értékesítés felé tolódna el. – Lassan megtanulom eladni is a dolgaimat – mondja bizakodón.

Szalóczi Katalin