2016.05.20. 14:52
Mohóság
<em>A döntés, mint várható volt, nem alkalmas rá, hogy lezárja az ágazat sorsáról zajló vitákat</em>. Bujdos Attila írása.
A döntés, mint várható volt, nem alkalmas rá, hogy lezárja az ágazat sorsáról zajló vitákat. Bujdos Attila írása.
Az állam lesz a közoktatási intézmények működtetője és fenntartója az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat értelmében.
A döntés, mint várható volt, nem alkalmas rá, hogy lezárja az ágazat sorsáról zajló vitákat.
A kormányzat képviselője szerint mostanáig az úgynevezett vegyes rendszerrel volt a legtöbb baj, vagyis ott, ahol az intézmény működtetője az önkormányzat, fenntartója viszont az állam. Ez kétségtelenül egy állítás, amiből a hatalom számára a kívánatos megoldásként a teljes államosítás következik.
Nem lényegtelen persze, hogy maga az állítás igaz vagy hamis.
A döntésről eddig véleményt nyilvánított szakértők, önkormányzati emberek szerint pont fordítva áll: ott volt a legtöbb baj eddig is, ahol mindenért az állam felelt. Volna. Mert a felelősségből adódó elvárásnak nem volt képes maradéktalanul megfelelni. És erre az állításra már tényleg nehéz lenne olyan logikai felépítményt emelni, hogy tehát akkor jöjjön a teljes államosítás, mindenkinek úgy lesz a legjobb.
Az értelmezés szabadságát a tények ebben az esetben is korlátozzák, vagyis olyan nem lehetséges, hogy mindenkinek igaza legyen. Tény viszont, hogy a közoktatásból az államosítást követően mára igen komoly összegek hiányoznak – a kormányközeli kutatócég embere a köztévében például százmilliárdról beszélt. És nem látni, hogy lesz rá pénz, és honnan, ha mindent államosítanak, így a több mint 900, ma még vegyes iskola összes gondja is az állam nyakába szakad.
És ez az egész, idáig, még mindig csak arról szól, milyen keretek között működjék a rendszer, és kevésbé arról, hogy az állami mohóság eredményességét igazolja-e bármi. Tény a múltból, remény a jövőből. Mi bizonyítja, hogy volt értelme az eddigi államosításnak, van-e felmérés, amelyben jobban teljesítettek azóta a magyar tanulók. Mert ez lenne a fontos: megadja-e a közoktatás a korszerű, piac- és versenyképes, nemzetközi rendszerben is hasznos tudáshoz jutás esélyét mindenkinek. Vagy szedje össze mindenki magának, ahogy tudja, amennyi időt és pénzt képes erre rászánni. Ha azon múlik.
