Dél-kiliáni körzeti rendelők - „…ahol semmi sem változik”

Miskolc - Az ÁNTSZ négy éve megállapította: nem megfelelő. Épp csak semmi sem történt azóta.

A hetvenes évek óta alig változott a dél-kiliáni körzeti rendelők épülete. Hacsak nem lett még inkább lepukkant. Már a környezete is bizarr: málló, vizeletfoltos oszlopok pár lépésnyire a bejárattól, azzal épp szemben nemzeti dohánybolt.

Babakocsival nagyon problémás, én inkább azt szoktam lent hagyni.” Szabó Krisztina

Elvárható. Lenne

A világ azonban változott, ma már egy egészségügyi ellátó intézménytől főleg elvárható az akadálymentesítés. Sőt, uniós elvárás az esélyegyenlőség megteremtése még egy háromlépcsős közintézménynél is! Itt viszont ennek ötszörösénél is többet kell megmászni.

Az idős betegek közül (elöregedő lakótelepről van szó!), nem beszélve a mozgáskorlátozottakról, sokan egyszerűen nem tudják megközelíteni a rendelőt. Ha rá is szánják magukat, jobb, ha nem kapaszkodnak a korlátba, mert az épp kiszakadóban van a falból. Az épület másik oldalán a gyermekrendelőknél hasonló a helyzet, ott egy kisgyermekes anyuka alapvetően két variáció közül választhat: vagy lent hagyja a drága babakocsit őrzés nélkül, vagy felcipeli – egy vagy két fordulóval, egy vagy több kisgyermekkel. Azon túl, hogy erőt, gerincet próbáló feladat, logisztikailag sem egyszerű feladvány. Marad a gyerekestül felcipelt kocsi, ami pedig egyenesen életveszélyes mutatvány.

Már gurult is

– A múlt héten egy idős beteg, szerencsére már a lépcsősor alja felé járt, beléptemkor köszönteni akart, épp csak egy pillanatig nem nézett a lába elé, s már gurult is – mondja az érintett orvosok egyike. Elmeséli: rendszeres, hogy a feljutni képtelen betegek felüzennek a receptért… Csoda, ha többen is úgy döntenek, több évtized után átjelentkeznek más körzetbe?

Sorra járjuk az egyes rendelőket és várókat. Van, ahol félő, hogy infúzió közben a betegre hullik a vakolat. Ugyanitt az ablakot jobb híján egy téglával támasztották be. A vakolat persze válik másutt is. Utoljára két éve volt festés, az egyik helyen a beázás miatti szigeteléssel is összekötötték.

Utolsó felmérés: 2012-ben

– Péntek délben kezdték, vasárnap délutánra végeztek. Ennyi idő alatt egy adag glettet sem igen használhattak fel – mondja az egyik doktornő –, nem csoda, hogy most így néz ki.

Megtudjuk: utoljára 2012-ben mérte fel az itteni ál­lapotokat az ÁNTSZ, megállapítván, hogy nem megfelelő. Azonban azóta sincs vál­tozás. Az orvosok egyike-másika igyekezett feldíszíteni a rendelőt, várót festett mese­je­lenetekkel, virágokkal, madarakkal, lepkékkel. Tán még repülnek is a lázas képzeletben. A meleg azonban a valóságban repül az abla­kokon kifelé. Van ugyanis olyan gyermekváró, ahol két acélkeretes ablak télen-nyáron nyitva: nem lehet bezárni. Az egyik orvosnő függönyöket is beszerzett, hogy barátsá­gosabbá varázsolja a környezetet, de nem bírta el a karnis: kiszakadt a plafonból.

Az itt praktizáló orvosok és betegeik évek óta reménykednek a változásban. Most elkeseredtek, mert az egyik helyi sajtóorgánumban keresték a felújítandó rendelőintézetek között az övékét, de nem találták. Levelet írtak hát az önkormányzatnak, felvetve, hogy remélik, csupán a híradás volt hiányos. Várják a választ.

- Szalóczi Katalin -

A tények

Ennyi embert érint

Hogy élik meg a betegek?

– Babakocsival nagyon problémás, én inkább lent szoktam hagyni, s bízom benne, hogy nem viszik el – mondja érdeklődésünkre egy háromgyermekes édesanya, Szabó Krisztina.

Egy nagymama még erre is rátromfol: kisgyerekekkel itt feljönni életveszélyes – mondja. Egy másik, többgyermekes édesanya általában a nagymama segítségét kéri.