„Ez egy élet műve…”

Miskolc - Vojcsik Ferenc Miskolc város napján Gálffy Ignác életműdíjat vehetett át.

Nem arról szólt az elmúlt több mint négy évtized, hogy elkezdek egy sportágat, aminek mára az lett vége, hogy kapok egy kitüntető címet a várostól. Egy élet műve… – nyilatkozta az Észak-Magyarországnak Vojcsik Ferenc – vagy ahogy Miskolcon nagyon sokan ismerik – Golyó. – Ezúton is köszönöm a városnak, minden ott dolgozónak, hogy elfogadták az ajánlást, az életművem. Meggyőződésem, hogy sokszor hallhatták a Golyó nevet, és hiszem, hogy a mai napig is sok-sok fiatalnak példaképe vagyok, lehetek. „Mester! Segíts, adj már tanácsot!” – mondják nekem sokszor. Ez felelősség is, amire őszintén, tiszta szívből kell válaszolni. Jönnek a levelek, kérdések e-mailben vagy Facebookon is. Jó érzés! Kívánom, hogy egyszer mindenki élje át ezt. Hihetetlen volt, amikor megtudtam, hogy én kapom a Gálfy Ignác-díjat. Ez a díj azért azoké is, akik mellettem ültek az elmúlt negyven évben, akikkel ketten együtt tettünk ki egy Golyót. Nem szégyellem: kellett a talpraesettségem, a kitartásom, és az is, hogy Észak-Magyarországon közismert voltam és vagyok a mai napig.

A jövés-menés élteti

Golyó nosztalgiázott a régi ralifutamokon is. Ennek kapcsán szóba kerültek a régi BBK- (Béke Barátság Kupa) futamok, ahol a szocialista blokk legjobb raliversenyzői mérték össze erejüket. A Salgón, ralik idején – emlékezett – kiürült Miskolc, aki élt és mozgott elment megnézni. „Muszáj volt csinálni! De dolgozni is kellett mellette” – tette hozzá.

Mostanában kerékpárversenyekre szokott kimenni.

„Nem futok nagy időket, ám magamhoz képest jó ez” – mosolygott a friss életműdíjas. „Megállok sokszor, mert elfogy a levegő. A jávorkúti versenyre is elmentem! Jó versenyezni, még így is, ám óvatosnak kell lenni. A mozgás, a jövés-menés éltet, míg otthon elszöszmötölök. A gyerekek Dániában vannak, de a Miskolc-rali előtt náluk voltam, ők pedig hazajöttek a hazai futamra.

Búcsúzóul Vojcsik Ferenc megjegyezte: „Életműdíjas lettem, most már papírom is van róla, hogy híres lettem!”

Juhász-Léhi István