„Ez komoly felelősséggel jár…”

Miskolc - Nagy pillanat. Megdolgozott szerep. Kérdések és kérdések.

Az év színésze díjat kapta a nemrég zárult 2015/2016-os szezonban a Miskolci Nemzeti Színház társulatától Simon Zoltán. A színművész lapunknak nyilatkozott az elismeréssel kapcsolatos érzéseiről. A beszélgetés fontos mondatait idézzük.

Mindig csak előre

– Nagyon boldog vagyok. Az első gondolatom ez volt: jó lenne a maga teljességében megélni az ilyen pillanatokat. Hiszen hajlamosak vagyunk nagy tempóban mindig csak előre menetelni, új feladatok felé, és közben nem mindig adunk magunknak időt bele­gondolni, mi és miért történt velünk. Én most itt elidőztem egy kicsit: ez nagy pillanat a számomra. Minden elismerés, díj egyfajta visszajelzés, és meg kell becsülni. Hosszú és tartalmas színházi év áll mögöttem. Erre az évadra különösen készültem a Liliom címszerepe miatt – ez fontos állomása a színészi pályámnak, vártam a szereppel való találkozást. Szerettem volna élni a lehetőséggel. Az, hogy idén a társulat engem választott az évad színészének, nagyon megtisztelő.

Jó kezekben

– Nincsenek szerepálmaim. Hála istennek jó kezekben vagyok a színházunkban. Gondolnak rám. Liliom nagy szerep, fiatalon kaptam meg, de ez nem riasztott. Sok olyan probléma fogalmazódik meg Molnár Ferenc művében, ami engem, a saját személyes és a szakmai életemben egyaránt foglalkoztat. Hasonló kérdéseket teszek fel magamnak, mint amelyek Liliom története kapcsán is válaszra várnak. Képes-e megváltozni az ember? Lehetséges-e változtatni az alapvető személyiségjegyeinken? Mennyire szerencsés akarni a változást? Milyen irányokba mozdulj, ha mozdulsz?

– Liliomban az a szimpatikus a számomra, hogy megpróbálja, még ha kudarcosak is a vállalásai. Egyszerű fickónak tűnik, de mégis nagyon összetett, ellentmondásokkal teli személyiség. Egy igazi öntörvényű nehézfiú, nagyon erős igazságérzettel, és közben egy, a világra a maga módján rendkívül érzékeny művészember, kiolthatatlan szabadságvággyal. Ligeti csibész fiú, akinek minden ujjára jut egy nő, mégis borzasztóan magányos, árva lélek. Talán Julika az egyetlen, aki többet lát meg Liliomban, mint amit a külvilág gondol róla. Ők egymásnak rendeltettek. Liliom nem mérlegel, hanem dönt, méghozzá Julika mellett, majd viseli a döntése következményeit.

„Én megpróbáltam”

– Liliom azt mondja: „én megpróbáltam”. Ez kulcsmondat, nekem is. Túl az egyetemen, de még mindig a pályám elején, mégis lassan harminc felé közeledve, felnőtt fejjel én is küzdök magammal, rendesen. És ez foglalkoztat: elég jó ember vagyok-e. Milyen a jó ember? Egyáltalán, mitől lesz valaki jó ember? Miben érdemes hinni? Mert azt is látom, hogy hinni nagyon kell – hinni bármiben. Lehet azon gondolkodni, milyen értékrend szerint működjünk. Mi dönti el, hogy jót teszünk vagy rosszat? Ez a viszonylagosság ebben a darabban is benne van. Ki mondja meg, milyen formája van a szerelemnek? Hol lakik az igazság, és ki ítéli meg, hogy az az igazság? Valószínű, hogy nekünk magunknak kell. De mi alapján?

– Rengeteg munkám van ebben a szerepben. És sok közös munka Czakó Julcsival és Szabó Mátéval. És másokkal. Nagyon sokan odatették magukat, közös ügyünk lett. Azzá tudott válni. A premier után is nagyon sokat dolgoztunk rajta, élt ez az előadás. Szép menet volt. És ezek után, amikor az évad színésze lettem, azt éreztem: ezt láthatják a többiek a társulatban, hogy rengeteget fektetek bele évről évre, hogy tudjak fejlődni, hogy elérjek célokat. Sokat próbálok tenni a csapatért is – hiszen egy társulat vagyunk, közösek a célok és a sikerek. Nagyszerű színészek nagyszerű alakításait hozta ez az évad, épp ezért ez a díj, azt gondolom, hogy komoly felelősséggel jár.

– Próbáltam színeket megfogalmazni a Liliomban – ez a technikai fejlődés. Az előadás olyan, mint egy mérkőzés. Van, hogy elveszíted a labdát. Lehet, hogy öngólt lősz. De utána megcsinálod a mesterhármast. És te nyered a meccset. Mindig az egészet kell néznem. A cél, hogy összességében győzzünk. És azt érzem, ezeket a fontos pillanatokat kell tudnom jól megcsinálni és ráadásul téthelyzetben.

Ehhez kell a jó technika. Hiába jó a gondolat. Hiába akarok jót és jól, ha technikailag nem tudom megcsinálni. Talán ebben próbáltam tudatosan fejlődni, meg a formaidőzítésben.

Már a premieren is voltak olyan pillanatok, amelyekben azt éreztem: igen, ez megvolt. És úgy, ahogyan szerettem volna. Hogy jó irányba fejlődöm.

- ÉM-összefoglaló -

Simon Zoltán

Született:

Budapest, 1989.

Szakmai tanulmányok:

Színház- és Filmművészeti Egyetem (Budapest).

Munkahelyek:

Díjak, elismerések:

Miskolci szerepek:

Vasgyúró – Úri muri, Mindenütt nő – Kislányok, csajok, nők, oroszlán – Óz, a nagy varázsló, Johann – A hideg gyermek, Laertes – Hamlet, Mi és Miskolc, Új szöveg – Megtisztulás helyett, Hunor – Palinkantzaroi, Eilif – Kurázsi mama és gyermekei, Becsey tiszttartó – Lili bárónő, Giglia – Az ember, az állat és az erény, ezreddobos – Woyzeck, Medvefia – Holdbeli csónakos, Mit csinálsz, ha... (...Diótörőt játszunk)... unatkozol, Slam Casting, Bácskai Juli Pszichoszínháza, Norbi – Kokainfutár, Walter, törvényszéki tanácsos – Az eltört korsó, Szerebrjakov – Ványa bácsi, Andris – Fenevadak, Galiba – Lúdas Matyi, Szivar/Agostino – Momo, Liliom – Liliom.