Ajjajjajj

Kisebbfajta vihar alakult ki az éjjeli edényben attól, hogy az egyik népesebb rajongótáborral rendelkező (Quimby) zenekar rajongóinak leesett, hogy a ki tudja miért politikailag „szűznek” gondolt bandájuk – tegyük hozzá immár harmadik alkalommal – fellépett a kormánypárti dzsembori kultműsorában. Pap Gyula jegyzete.

Kiábrándulásról beszélnek a fanatikusok, dalok újraértelmezéséről, pfujjolnak páran keményen.

Valószínűleg a zenekar kevésbé sikerült kommünikéje még olajat öntött a tűzre, és az se használt, hogy ma már kideríthetetlen okból bejelölték a miniszterelnököt és pártját egy posztban.

Folyik a magyarázkodás, a pro és kontra ekézés, hab a tortán a kétfarkú kutyások reakciója, hogy bezzeg mikor ők hívták fellépni a zenekart, náluk kifogásolták a pártosságot.

Szenved a kényszerű népszerűségtől a jobb sorsra érdemes banda, és a kajánok már látják a háttérben kezüket dörzsölő pályatársakat.

Hogy kik ők? Hát azok, akiknél szintén „volt az a pénz”, hogy a művészi magaslatokról lejőve ilyen vastagon belehemperegjenek a politika sarába.

- Pap Gyula -