"Jövő héten gyere be, hozok neked egy klarinétot!"

Miskolc - Czimer Sándor nem akart zenész lenni, de hogy mégis az lett, nem bánta meg.

Amikor az egyik zenész azt mondja a másikról, hogy „ez igen, ő tud valamit”, annál nagyobb elismerés nincs, mondta lapunknak Czimer Sándor, a Miskolci Szimfonikus Zenekar klarinétművésze, aki a társulat szavazata alapján az idén elnyerte az „Évad Zenésze” kitüntetést.

Mindig is nagyon tetszett a zenekari élet hangulata.” Czimer Sándor

– Nagyon nagy meglepetés volt számomra, mert úgy ültem be az évadzáró társulati ülésre, hogy nem sejtettem, ki lesz a díjazott, holott azt a fél zenekar már tudta. Fantasztikusan jó érzés az elismerés, hiszen a kollégáktól kaptam, aminél nagyobb dicséret talán nincs is – fogalmaz a klarinétművész.

„Ki ez a gyerek?”

Azt meséli, hogy tulajdonképpen ő nem is akart zenész lenni. Gyerekkorában gyakran látta, hogy milyen sokat gyakorol az édesapja, aki a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapító zenésze volt (oboán játszott), és hogy milyen sokat gyakorol a nővére, aki szintén oboista. Egyszer bement a főiskolára a nővéréhez, és ott Benedek Tamás klarinétművész (a főiskola klarinéttanára) megkérdezte, „Ki ez a kis fekete gyerek?” Akkor Czimer Sándor olyan 10–11 éves lehetett. A tanár a kezébe adott egy klarinétot, hogy próbálja megfújni. Rögtön sikerült.

– Gyere be a következő héten, hozok neked egy klarinétot – ajánlotta Benedek Tamás, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk, a klarinét és én – mondja a zenész. – Tulajdonképpen a hangszíne és játékossága fogott meg. Sokszínű, sokműfajú hangszer, egyaránt főszereplője a klasszikus műfajnak, a dzsessznek és a népi muzsikának is. Én pedig minden műfajt szeretek, ha az jó zene – szögezi le Czimer Sándor.

De nemcsak a hangszeréhez volt hűséges, hanem a munkahelyeihez is. 1987-től a Miskolci Szimfonikus Zenekar klarinétművésze, 1988-tól az Erkel Ferenc Zeneiskola tanára. Egyik munkáját sem cserélné el másra.

Nem bánta meg

– Mindig is nagyon tetszett a zenekari élet hangulata, a fúvós szektorban játszó kollégák közvetlensége. És az is, hogy az együttesnek változatos repertoárja van. Játszottunk már a szimfonikus és klasszikus műveken kívül dzsesszt, filmzenét és könnyebb hangvételű muzsikát is. Jó érzés bejönni a zenekar székházába. Nem mondom, hogy mindig minden sikerül, de egy-egy sikertelen nap után kétszeres erővel készülök a következő feladat megoldására. A zeneiskolában szintén változatos a munkám, szeretek gyerekekkel foglalkozni. Tanítok klari­nétot, furulyát és szaxofont. És igaz, hogy nem akartam zenész lenni, de nem bántam meg, hogy mégis ezt a pályát választottam – vall a zene szeretetéről az Évad Zenésze.

Azonban nemcsak a muzsikálással foglalkozott, hanem felvállalta zenésztársai érdekeit is. Öt évig volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar szakszervezeti elnöke.

– Megtiszteltetésnek vettem ezt a munkát is, hiszen a társulat választott a posztra. Csak kicsit úgy éreztem, mintha szélmalomharcot vívnék. A zenekari tagok fizetését azóta sem sikerült rendezni. Egy főiskolát vagy egyetemet végzett pályakezdő zenész fizetése bruttó 120 ezer forint, a nyugdíj előtt álló kollégáké 200–210 ezer. Ez a bér semmiképpen nincs arányban a befektetett tanulással, gyakorlással és munkával – hangsúlyozza Czimer Sándor.

Hegyi Erika