Megmagyarázhatatlan forrásból eredő, ritmikusan ismétlődő, sípoló hangok a miskolci éjszakában

Miskolc - "Baglyok, melyek akár egész éjjel hallatják egyesek számára kellemetlen hangjukat. A hangok nyomába eredtem Miskolc, Győri kapui lakóközösségemmel" - írja miskolci Olvasónk.

Mégis mik lehetnek ezek a rém idegesítő hangok? Valaki szórakozik egy drónnal, mely hangokat ad ki? Egy éjszaka aktivizálódó riasztó? Esetleg egy tengeralattjáró szonárja? Ugyan a lakosokat terrorizáló rejtélyes hangok leginkább ezekre hasonlítanak, a válasz sokkal egyszerűbb. A sípolások ugyanis egy-két nem kifejezetten városi madártól származnak. Mint ahogy Godó Laurától, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) aktív tagjától, önkéntesétől megtudtam, a hang forrása nem más, mint a füleskuvik (Otus scops) egyik egyede. A hallatott hang hivatalosan ének (song), vagy hívóhang (call). A pár ezzel válaszolgat egymásnak, jelzik területüket.

Azt, hogy Miskolcon hány bagolyfaj él, nehéz pontosan meghatározni. Néhány km-t távolodva a városközponttól, de még a közigazgatási határon belül tudnak uhu, uráli bagoly, macskabagoly, erdei fülesbagoly, kuvik és füleskuvik jelenlétéről. Városba a kuvik, a gyöngybagoly, az erdei fülesbagoly, a macskabagoly és a füleskuvik jön be különböző arányban, de egyedszámuk elenyésző, illetve évszakonként eltérő. Főleg parkokban találkozhatunk velük, nagyobb egyedszámban a tél vonzza városba az erdei fülesbaglyokat.

A füleskuvik szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, illetve Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke: 100.000 Ft. A hazánkban kis számban, de rendszeresen fészkel, telelni délebbre vonul. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Nappal nehéz észrevenni, éjszaka a hangja alapján pontosíthatjuk hollétét.

A füleskuvik városlakók számára idegesítőnek tűnő hangja rendszerint egész májusban szól. Legintenzívebben este 9 és hajnali 4 óra között.

De mi tévő legyen a pihenni vágyó városlakó? Füldugó? Számomra legjobb megoldásnak bizonyult felvenni a kapcsolatot az MME bükki helyi csoport elnökével Szitta Tamással, aki biztató válasza mellett továbbította levelemet helyi tagtársának Godó Laurának. akihez szintén bizalommal fordulhattam segítségért. Nehéz az ilyen helyzetek kezelése úgy, hogy az mindenki számára jó legyen. Elpusztításuk, költési időben történő befogásuk természetesen tilos. Utóbbi nem is jelentene megoldást, hiszen a „kitelepített” madarak könnyen hazatalálnának. Befogásuk hatósági engedély köteles tevékenység, csak szélsőséges esetben adna erre engedélyt a természetvédelmi ügyekben eljáró hatóság. Június elején is lehet még hallani, de június végétől már nagyon ritkán. A városlakók viszont megnyugodhatnak, mert a fülesbaglyok és a füleskuvikok is augusztus végére abba fogják hagyni „dalolásukat”, ugyanis a költési időszak ekkorra már biztos lezárul.

Zárszóként Szitta Tamás szavait idézem:

„A védett és fokozottan védett állatok a környezetünkben élnek, jelenlétüket el kell fogadnunk. A baglyok semmiféle kárt nem okoznak, már Herman Ottó is hasznos élő szervezeteknek tekinti őket. Örülni illik, ha ezek a különleges, éjszakai állatok a közelünkben telepednek meg.”

- Küss-Győrffy Ildikó Csilla -