Bő volt a kínálat: vadat, kemencés ételt is kóstolhattak Cserépfaluban

Cserépfalu - Ahány csapat, annyiféle ételt készített a Cserépfaluban rendezett főzőversenyen.

Tizenkilencedik alkalommal tartották meg nemrégiben a Cserépi Bor- és Gasztronómiai Rendezvények elnevezésű háromnapos programsorozatot, amelynek nem csupán borkóstoló, hanem főzőverseny is a része volt. A szervezők eredetileg egységes étel, alföldi gulyásleves elkészítésével írták ki a versenyt, végül úgy döntöttek, a csapatok bármilyen ételt készíthetnek.

Otthon bőven főzünk, van rendes nagy kemencénk." Bakos Jánosné

Hozzátesznek egy pici pluszt

Nemes Gábor és csapata szarvaspörköltet készített erdei gyümölcslekváros burgonyafánkkal.

– Fontos a hús előpácolása, ez is meg volt abálva, pácolva, ami a különleges vadízt enyhíti. A plusz fűszerezés pedig azt szolgálja, hogy mégis kellemessé, fogyaszthatóvá tudjuk tenni a húst. Egyes vadaknál ugyanis arra kell odafigyelni, hogy a hagyományostól, a csirkétől, sertéstől eltérő mellékízük van, de ez a különlegességük is. A fűszerezésen múlik, hogy ezt az egészséges ízt, amiket a természetből fölvesznek, meg tudjuk őrizni a főzés folyamán – mondta Nemes Gábor, hozzátéve, hogy ők a hagyományos alapfűszereken túl egy kis rozmaringot, majoránnát, illetve borókabogyót is használtak. Társaságuk nem vadászik, így viszonylag ritkán jutnak vadhúshoz, de szeretik, hiszen az egészséges és jó ízű. Nem csak a szarvasra koncentrálnak, őzből, vaddisznóból, fácánból is készítenek étkeket. A versenyre készített fogás érdekessége volt még, hogy köretként burgonyafánkot készítettek, amelyet erdei gyümölcslekvárral spékeltek meg. A burgonyát megfőzték, az élesztőt tejben fölfuttatták, liszttel, sóval, kis cukorral megdagasztották a tésztát, kelesztés után pedig olajban kisütötték. Csapatuk egyébként évente kétszer-háromszor is megfordul főzőversenyeken, s gyűjtik a recepteket is, vannak hagyományos ételek, amelyeket készítenek, de maguk is rendszeresen hozzátesznek valami pici pluszt.

Mobil kemencében

A törteli Bakos család mindig erre a rendezvényre érkezik Cserépfaluba, ilyenkor találkoznak rokonokkal, ismerősökkel. Ők idén különlegességgel rukkoltak elő, mert egy mobil kemencét is hoztak magukkal.

– Otthon bőven főzünk, van rendes nagy kemencénk, amelyben lakodalomra, születésnapra, névnapra, ballagásra sütünk-főzünk. Nemrég jött újból divatba a kemence­építés, a férjem is épített egyet otthon. Aztán, amikor egyszer sütöttünk, az ismerősök megkértek bennünket, nekik is süssünk már. Jól sikerült, adták egymásnak tovább a hírt, hogy aki 30–40 fős társaságot lát vendégül, menjen el Bakosékhoz, sütnek neki – mesélte el a kemencézés kezdetét Bakos Jánosné.

– Más a kemencében sült étel íze, mint a gáz- vagy villanysütőben készülté. Gyerekkoromban volt otthon kemencénk, anyám, nagy­anyám is abban sütött, de akkor nem figyeltünk annyira az ízre. Ma már igen. Két nagy tepsi fér bele, így egyszerre 40–50 személyre lehet sütni-főzni. Kitapasztaltuk, hogy mennyi fűtőanyag kell benne, megvan a párolási idő is, aztán nézik, hogyan pirul, sül a hús – mondta Bakosné. A kemencében most inkább a maguk kedvére sütöttek tarját, csirkecombot, de elkészítették a versenyre az alföldi gulyást is. Vegyesen sertés- és marhahúst használtak, s csipetkét is tettek bele.

– Hagymát dinsztelünk, ehhez jön a paprika, a paradicsom, a hús, majd még egy kis pirospaprika. Pároljuk, felengedjük vízzel, majd amikor félpuha a hús, beletesszük a zöldséget, a répát, zellert, petrezselymet, később pedig a burgonyát. Legutoljára a csipetke kerül bele. A fűszerek közül őrölt borsot, őrölt köményt, egy kis csípős paprikát, sót, illetve babérlevelet használtunk – mondta Bakos Jánosné.

Versenyen kívül szerettek volna indulni, de a zsűri ugyanúgy megkóstolta a Csurdóka Táncház csapatának borsos tokányát.

– Alföldi gulyáslevessel lehetett volna nevezni, de mi mindig magunknak főzünk, van egy kis társaságunk. A borsos tokány lényege a hagyma, a hús, a bors és a só. Amikor szépen kifehéredik a hús, teszünk bele egy kis fehér bort is, szigorúan sajátot, ehhez ragaszkodunk. Kell még paradicsomlé, ezt pedig így összefőzzük, mást nem igényel ez az étel – vázolta az egyszerű receptet Balogi Ferenc.

A borsos tokány három óra alatt készül el, a csapat pedig szeret szabad tűzön főzni. Bakos Ferenc szerint a bográcsban szépen feljön és visszaforog a füst, a pára, amely érleli az ételt, s így más íze lesz a fogásnak, mint ami otthon, a gázon készül. Nagy odafigyelést igényel a bográcsban való főzés, mert nem mindegy, milyen szinten forral az étel. Míg a gázt egy gombbal lehet tekerni, itt játszani kell a bogrács magasságával, s folyamatosan kavarni is kell. A bográcsétel attól is finomabb, hogy a csapat minden tagja beleteszi szívét és lelkét.

Tóth Balázs

Nem szabad kapkodni

Idén először volt a zsűri elnöke Csetneki László, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség régiós elnöke.

– Tizenöt csapat jött össze, jó volt a felhozatal, érdekes dolgok készültek. A szervezők először egységes ételt, alföldi gulyást akartak, de mindenki a saját kedve szerint szeret főzni. Volt birka-, és szarvaspörkölt, borsos tokány, alföldi gulyás, sült hús, tárkonyos raguleves, házi kolbász, babgulyás is. Le a kalappal előttük, odafigyeltek a csapatok. Az étel ugyanis akkor az igazi, ha főzés közben odafigyelnek rá. Nem lehet elkapkodni, hogy mindenki beletesz valamit, mert akkor érdekes íze lesz. Akkor jó, ha egyvalaki felel érte, lassan, komótosan készíti, mintha magának csinálná, s tiszta körülmények között. Jól sikerült a rendezvény, s szerintem az a legnagyobb dicséret, ha a bogrács alját egy darab kenyérrel törlik ki – alkotott véleményt a rendezvényről Csetneki László.