Két művész, két gondolat Hejcéről

Hejce - Greti az apró részleteket keresi, Róza pedig a hely lelkét.

A hejcei művésztáborban alkotás közben zavartuk meg Papiu Greti-Adriene-t, aki a Nagybányai Főiskola festészeti szakán tanít. Úgy fogalmazott: „Nagyon jó itt, a várostól távol, ahol nyugodtan alkothatunk, pihenhetünk. Otthon zsúfolt a program. Nagyon szeretem Hejcét, mert itt a házakon, az ablakokon, ajtókon megtalálni a hagyományos motívumokat. Az apró részleteket keresem. A tábor azért jó, mert látjuk egymás alkotásait, beszélgetünk azokról, és jó más országban élő művészekkel találkozni. Szeretnék jobban megtanulni magyarul.”

Sáli Róza budapesti festő és restaurátor kicsit később érkezik a Döngőbe, de még épp idejében. A következőképp vélekedik: „Hejce? Nekem a nyugalom földje, kis ékszerdoboz. Gyönyörűek a házak, kiváló alkotóhely ez a Döngő. Festői a táj, a természet, az emberek pedig kedvesek. Én valamikor a 2000-es évek elején jártam itt, aztán sokáig nem jöttem, most pedig újra itt vagyok. Sokféle táborban alkottam már. Igyekszem mindenütt megfogni a hely lelkét, és érdekes, hogy maga az alkotás tulajdonképpen a következő táborban születik meg. Inspiráló tud lenni, hogy szakmabeliekkel beszélgethetek, és sokat jelent, hogy munka közben is látjuk egymást.”

- ÉM-HE -