Ünnep, ami összeköt

Kezdjük egy találós kérdéssel! Tudja-e valaki, mi köze van első István király életének augusztus 20-ához? Netán akkor született? Nem. Halálának időpontja? Nem. Koronázásának időpontja? Nem. Akkor hívta össze az első országgyűlést? Nem. Hát akkor mi? Semmi. Legalábbis közvetlenül semmi. A helyzet az, hogy augusztus 20-án Szent István életében semmi olyan fontos dolog nem esett meg, amit a történetírók feljegyeztek volna. Fekete Sándor írása.

Szent István király napja az egyik legrégebbi magyar ünnepnap.

Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe, egyben az új kenyér ünnepe is. Szent István király napja az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, a keresztény magyar állam alapításának és ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé: erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásának első fontos állomása volt.

A két világháború között az állami és egyházi tartalom összekeveredett, 1938-ban Szent István emlékét törvénybe foglalták, 20-át pedig nemzeti ünnepnek nyilvánították. 1945-ben ezt eltörölték, de a napot az egyházi ünnepek sorában 1947-ig nyilvánosan ünnepelhették. A Rákosi-érában a teljes tiltás helyett átalakították az ünnepet, és az új kenyér ünnepévé tették, majd az új alkotmányt 1949. augusztus 20-ára időzítették. 1950-től augusztus 20-a a népköztársaság ünnepe lett.

Az új kenyér ünnepét egyébként elég sok félreértés övezi: nem kommunista találmány, a középkori Magyarországon július 15-én ünnepelték: ekkor vitték a kenyeret templomba megszenteltetni, megáldatni. A 19. században Darányi Ignác földművelésügyi miniszter tartott először aratóünnepet augusztus 20-án, de jelentősen eltérő céllal: az aratósztrájkok megfékezése érdekében. 1991. március 5-én augusztus 20-át a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé nyilvánították. 1949 óta az Alkotmány napja is volt, 2012. január 1-jétől azonban új alaptörvényünk van, s most már január elseje az ünnepe.

Az ünnepek közül ez az, amelyik – a nyári uborkaszezonnak köszönhetően – a leginkább kívül esik a politikai sárdobálás időszakán: a mindenkori tavaszi országgyűlési választások már a távoli múltba vesznek, míg az önkormányzatiak kampányidőszaka csak szeptemberben veszi igazi kezdetét.

Így aztán egy normális országban hiányoznak a politikai üzenetek az ünnepi beszédekből, s az egymáshoz tartozás érzése dominál.

Egy normális országban megszületik egy hosszú távra szóló nemzeti minimum, amelyet valamennyi politikai szereplő elfogad, s konszenzusos múlt- és jövőkép sejlik fel a képzeletbeli vetítővásznon vagy éppen az alaptörvény lapjain.

Egy normális országban perspektivikusan gondolkodnak a politikai ellenfelek, a társadalmi közmegegyezés dominál, s az kerül előtérbe, ami mindenkit összeköt.

Egy normális országban a politikai ellenfeled a felebarátod, akinek lehetnek észszerű, előremutató, megfontolandó gondolatai. Le lehet vele ülni egy pohár borra, vagy éppen közösen ünnepelni.

És igen, egy normális országban az ünnep: valódi ÜNNEP. Politikamentes, vidám, szerethető. Szent István boldogan hátradől, és megfogalmazódik benne a gondolat az esti tűzijáték nézése közben: megérte.

Egy normális országban…

- Szerzőnk politológus (Miskolci Egyetem) -