2016.09.19. 16:16
A fülkében
<strong><em>Már alig várom, hogy eljöjjön, pontosabban elmúljon október 2-a, azaz befejeződjék a kvótareferendum körüli pro és kontra hercehurca. </em>Szaniszló Bálint jegyzete.</strong>
Már alig várom, hogy eljöjjön, pontosabban elmúljon október 2-a, azaz befejeződjék a kvótareferendum körüli pro és kontra hercehurca. Szaniszló Bálint jegyzete.
Mert bizonyosak lehetünk abban, hogy az addig hátralévő tizenhárom napban csúcsra járatja valamennyi politikai oldal a kommunikációs csatornákat. Nem kímélve a potenciális szavazópolgárok befogadó- és tűrőképességét.
Akármerre fordulok, valamilyen falragaszon, óriásplakáton akad meg a szemem, óhatatlanul retinámba égetődnek az „igen” és „nem” feliratok. És a sulykolás elkísér majd egészen a szavazókör ajtajáig.
Aztán jöhet majd a sokat emlegetett „szavazófülke magánya”, az a pár perc, amikor egyedül dönthetem el, hová teszem az ikszet.
Két hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk a végeredményt. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, attól kezdve csitulnak majd a hangok, hiszen az eredménytől függően újrakezdődik a kontrázás és a rekontrázás.
De az bizonyos, hogy az első stáción már túlleszünk. Akkor pedig kell venni egy nagy levegőt és leülni értékelni, átértékelni a kialakult helyzetet. Lehetőleg józan ésszel…
