„A tejért azért csak muszáj volt átmenni!”

Miskolc - Kiss Sándorné jelenleg Miskolcon él, az 1956-os forradalom idején Szerencsen lakott szüleivel és nővérével. Ő még általános iskolás volt, nővére már Miskolcra járt be gyors- és gépíró iskolába. Akkoriban külön volt a fiú- és a lányiskola Szerencsen és a forradalom kitörésének napján arra lettek figyelmesek az emeleti teremben, hogy a szemben lévő gimnázium előtt gyülekeznek a diákok, odasereglettek felnőttek is.

Ballonkabátos emberek toborozni akartak, tüntetésre szólítottak fel. Skandálták, hogy menjenek ki az oroszok.

– No, ezt örömmel hallottuk, mert nagyon utáltuk az orosz nyelvet tanulni – idézi fel az erős emléket Kiss Sándorné. Kitépkedték az orosz nyelvkönyv lapjait és gyönyörködtek benne, ahogy meggyújtva átszáll a szemben tüntetők felé. Ez őket sem hagyta hidegen, tapsoltak, éljeneztek a rögtönzött performansz láttán. A tüntetők ezután elvonultak a cukorgyár bejáratához és követelték, hogy szedjék le a régi címert. Létrákat, szerszámokat hozva ezt meg is tették – emlékszik vissza. A gyárat azonban védték a dolgozók, mert tudták, mivel járna, ha leállna a termelés – ezt egyébként nem is követelték a tüntetők.

Emlékezetes élménye még, hogy amikor a szokásos esti tejért mentek a régi 3-as úton túl található gazdához, egyszer csak nagy dübörgéssel, óriási rémületükre egyszerre hét tank jelent meg a főúton Miskolc felől. Nem volt mit tenni, a tejért muszáj volt elmenni, így futva tették meg a hátralévő távolságot.

Mély nyomot hagyott

Nővére továbbra is járt az iskolába, de mély nyomott benne a harcok emléke: „Sokszor éreztem úgy, hogy a hátam mögött süvítenek el a golyók” – eleveníti fel a sokkoló perceket.

– Az egész felfordulás körülbelül három hétig tartott, utána különösebb retorzió nélkül megszűnt – idézi fel szemtanúnk. Kaptak új orosz nyelvkönyveket is.

- ÉM -