„Klaudia a legszebb angyalka, hiszem, tudom, hogy így van”

Miskolc - Az édesapa az utolsó pillanatig reménykedett, hogy kislánya legyőzi a gyógyíthatatlan betegséget.

– Amikor az alapítványunk által támogatott egy-egy család elveszíti gyermekét, a szülők első mondata az, hogy ők is meg akarnak halni. Mert nem bírják a fájdalmat, a gyermekük halála okozta szenvedést, inkább az öngyilkosságba menekülnének. Ilyenkor azt mondom nekik, hogy minden élőlény ösztönösen ragaszkodik az élethez. Az élet nagy érték, nem szabad eldobni, inkább küzdeni kell érte, mint ahogy azt a gyermekük is tette – fogalmaz Kun Attila, aki igazán tudja, mi a fájdalom, hiszen két éve annak, hogy elveszítette akkor 8 éves kislányát, Klaudiát, akinek agytörzsi daganata volt.

Hiszem, hogy van mennyország, és hogy ő ott van.” Kun Attila

Másoknak segítenek

Gyermeke emlékére feleségével alapítványt hoztak létre, a Kun Klaudia Angyali Gyermekszív Agydaganatos Gyermekekért Alapítványt, ami anyagi és lelki segítséget nyújt a szintén agydaganatban szenvedő gyerekeknek és azok családjának. A szülők ezenkívül a megyei kórház Velkey László Gyermekegészségügyi Központja Onkohematológiai Osztályát is támogatják az alapítványon keresztül azzal, hogy 9 kórterem felújítását és festését finanszírozták, 12 kórteremben pedig az internetet biztosították. Október közepén jótékonysági gálaműsort rendeztek Miskolcon az Ady Endre Művelődési Központban. Ennek bevételéből (400 ezer forint) a felújított kórtermekbe tévét és fali konzolokat vásárolnak.

– Tudom, hogy milyen fontos a kezelés alatt álló kis betegeknek a tévé. Gyakran járok a kórházban és látom, hogy folyton mesét néznek. A mese nemcsak jó időtöltés – a kórházban lassan telnek az órák –, de egy kis vidámságot is visz a sok szenvedésen átesett gyermekek napjaiba – fogalmaz az édesapa.

„Fogtuk a kezét”

Amikor Klaudiáról kérdezzük, elérzékenyül. Elárulja, ő az utolsó pillanatig hitt abban, hogy kislánya leküzdi a betegséget. – Az egész világot körbetelefonáltam, hogy találjak egy orvost, aki segíthetne, de sajnos az agytörzsi daganatot senki nem tudta megműteni. A feleségemmel fogtuk a kezecskéjét. Tanúi voltunk a kislányunk folyamatos leépülésének, szenvedésének. Élete utolsó perceiben a feleségemmel egymásra néztünk és arra gondoltunk, nem lehetünk önzőek, el kell engednünk őt az angyalok közé. Mert hiszem, hogy van mennyország, és hogy ő ott van. Ha ebben nem hinnék, nem is tudnám elviselni mindazt, ami történt velünk – mondja az édesapa.

Klaudiához mindennap ellátogatnak a temetőbe. Virágot visznek neki, tisztogatják a sírját.

– Olyan ez nekünk, mint amikor még élt, és akkor is mindennap gondoskodtunk róla. Reggel, amikor felébredek, sokszor hallom a hangját: „Apa, éhes vagyok!” Amikor születésnapja vagy halálának az évfordulója van, a szűkebb családdal megyünk ki a sírjához. Közösen emlékezünk, felidézzük a szép napokat és szinte egész nap kint vagyunk. Sokan látogatnak el a sírjához, barátok, ismerősök, de idegenek is. Valamelyik nap egy német turistacsoport jött el Klaudiához, bizonyára hallották a történetét – teszi hozzá Kun Attila.

- Hegyi Erika -

Eddig tabutéma volt

Az édesapa elmondja azt is: a jótékonysági gálának azért is örült, mert Magyarországon valahogy tabutéma az agydaganat, pedig mára ez a betegség megelőzte a leukémiát. Az agydaganat követeli a legtöbb áldozatot, hiszen ez a tumor nehezen műthető. Teljesen váratlanul jelentkezik a betegség, nincs semmi előjele.

Az édesapának az a tapasztalata, hogy nagyon sok 6 és 9 év közötti kislánynál alakul ki agydaganat. A jótékonysági gála óta három olyan gyermeket veszítettek el, akikkel az alapítvány kapcsolatban állt.

„Gondoljuk végig, hogy elveszített szeretteinknek mit köszönhetünk!”

Miskolc - A gyászolónak sokat segíthet, ha valakinek el tudja mondani az érzéseit.