Önálló, erős gazdaságra van szükség

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Ahogyan most is jönnek a pénzek, úgy a fejlesztési ciklus végéig is jönni fognak – mondja az államtitkár. Interjú: Csepreghy Nándor államtitkárral.

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára a legégetőbb aktuális kérdésekre adott izgalmas válaszokat exkluzív interjú keretében: munkaerőhiány, uniós pénzek ma és holnap, a közfoglalkoztatás jövője.

A bürokrácia­csökkentés nem egy hirtelen váltás...” Csepreghy Nándor

Azt nyilatkozta nemrég államtitkár úr, hogy az állami szférából elbocsátandók légiója enyhítheti a munkaerőhiányt. Vajon tényleg lehet így pincéreket, ácsokat, informatikusokat vagy orvosokat, ápolókat kiképezni?

Csepreghy Nándor: A 2010-es kormányváltáskor sokan nevettek, amikor azt mondtuk, hogy 10 év alatt 1 millió új munkahelyet hozunk létre – most ott tartunk, hogy hat év kormányzás után 650 ezerrel többen dolgoznak itthon. A kérdés ma már nem az, hogy van-e hol dolgozni, hanem az, hogy honnan lesz elegendő munkaerő. Erre a kérdésre három válaszunk is van. Egyrészt a szakképzési rendszer évről évre egyre inkább lefedi a munkaerőpiac által támasztott igényeket, egyre több olyan szakember kerül ki a képzési rendszerből, aki valóban el tud helyezkedni, mert már nemcsak elméleti tudással rendelkezik, hanem gyakorlati tapasztalattal is. Ez a duális rendszer egyik, talán legfontosabb előnye. A másik ilyen lehetőség a munkaerőhiány orvoslására a ma külföldön dolgozó fiataljaink hazacsábítása, amiben a csok igen komoly ösztönző lehet. Sok fiatal az alapegzisztencia megteremtése miatt ment külföldre, vállalva, hogy pár évig meghúzza a nadrágszíjat annak érdekében, hogy megteremtse a családalapítás anyagi hátterét. A csok számukra egy olyan kiváló lehetőség, amelynek Európában nincs párja. A magyar állam ma egy vidéki fiatal számára szinte teljes, egy fővárosi fiatal számára pedig jelentős segítséget tud nyújtani az otthonteremtési programon keresztül. Természetesen esetükben nem az a kérdés, hogy tudnak-e annyit keresni Budapesten, mint Londonban, hiszen erre akár évtizedes távlatban is nemleges a válasz. A kérdés ma inkább az, hogy milyen életminőséget tudnak itthon elérni. Ebben pedig merem állítani, hogy igenis versenyképesek vagyunk. A harmadik terület, amelyre támaszkodni lehet, az a bürokrácia. El kell felejteni azt a kilencvenes évek előtti szemléletet, hogy az első munkahely egyben a nyugdíj előtti utolsó is. Az állam az elmúlt huszonhat évben túlsúlyossá vált, ezen változtatni kell. Igen, egyik napról a másikra nem könnyű átlépni a közszférából a privát szektorba, de csak azért, mert ez egy komoly kihívás, nem hátrálhatunk meg. Ha meghátrálunk, ne is beszéljünk modern és versenyképes államról. Egy ilyen programot azonban csak akkor lehet végrehajtani, ha stabil a gazdasági növekedés, ez esetben pedig komoly kereslet van azokra az emberekre, akiknek az állam már nem jelent perspektívát. Kétségtelenül aktualizálni és fejleszteni kell a közigazgatási rendszerben dolgozók tudását, és ahogy a privát szférában természetes az élethosszig tartó tanulás szükségessége, úgy az államról és az állami alkalmazottakról is ehhez hasonlóan kell gondolkodnunk.

Valós-e az uniós pénzek teljes megvonásának veszélye, az unió és a kormány között fennálló vitás kérdések miatt?

Csepreghy Nándor: Annyira valós, hogy a bizottság a napokban utal a magyar költségvetésnek 200 milliárd forintot. De félretéve a tréfát, úgy látszik, manapság az ellenzék dolga az, hogy farkast kiáltson akkor is, ha csak egy nyuszi ül a fűben. Az más kérdés, hogy a média miért ül fel rendszeresen ezeknek a hecckampányoknak – az elmúlt 6 évben számtalan alkalom volt, amikor ez megtörtént. Két kezem sem elég, hogy összeszámoljam, hányszor hallhattuk az összeomlás jóslatát, majd aztán elmaradt a világvége – amiről persze már nem igazán szóltak sajtóhírek. Egy olyan kormánynak, amely hivatását komolyan veszi, és felelős döntéseket akar hozni, ilyenkor az a dolga, hogy ha kell, harcoljon, ha pedig lehet, akkor megállapodjon a vita másik résztvevőjével – legyen szó akár Brüsszelről, akár másról. Ez történt eddig, és ez fog történni ezt követően is. Ahogyan most is jönnek a pénzek, úgy a fejlesztési ciklus végéig is jönni fognak. Hogy lesznek-e viták, amelyek miatt az ellenzék megint hangosan felhördül majd? Persze, hogy lesznek. De csak ott nincsenek, ahol célok és érdekek sincsenek, mi pedig világosan látjuk az ország érdekeit. És ez nem más, mint minél több és minél erősebb magyar gazdasági szereplő, olyanok, akik a nemzetközi piacon is megállják a helyüket.

Hogyan látja az uniós pénzek eddigi felhasználásának eredményességét? Rengeteg felesleges pazarlást, rossz minőségű munkát, presztízs- és túlárazott beruházást is látunk. Ez a jellemző, vagy a rossz példák túlzottan szem előtt vannak?

Csepreghy Nándor: A pontos értékítéletet nehezíti, hogy összemosódnak a fejlesztési ciklusok, ráadásul itt a kezdő- és végpontok korántsem fedik a politikai ciklusokat. Nem egyértelmű, hogy egy-egy kormányzat felelőssége mikor ér véget és mikor kezdődik a következőé. Az előző fejlesztési ciklus 2007-ben, még a Bajnai–Gyurcsány érában indult. Akkor állították pályára azt a 7 éves periódust, amelynek a vége már a mi kormányzásunk időszakára esett, 2015-re. És így van ez most is, amikor úgy jelölünk ki irányokat 2022-ig, hogy saját választói felhatalmazásunk 2018-ig szól. Ezért is tartom kiemelten fontosnak a párbeszédet, hogy azok a szereplők, akik kis túlzással, de mégis függetlenek ettől a politikai ciklikusságtól, egyetértsenek azzal, ami történik. 2007-ben egy rossz politikai alku eredménye volt, hogy egy koncepciótlan és gyáva fejlesztési időszak kezdődött, 2014-ben pedig egy erős politikai akarat és a vállalkozókkal folytatott párbeszéd eredménye, hogy egy olyan ciklusba kezdtünk bele, amely a nemzeti gazdasági érdeket helyezi előtérbe. Azt nem állítom, hogy nem lesznek hibák ebben a ciklusban, azt viszont határozottan kijelentem, hogy ennek az időszaknak az eredménye lehet egy erősebb magyar gazdaság.

Hogyan látja a közfoglalkoztatás jövőjét? Merre lehet továbblépni a jelenlegi rendszerből?

Csepreghy Nándor: A közfoglalkoztatás rendszerét a 2007–2008-as gazdasági világválság hívta életre. Magyarországon a válság hatására a munkanélküliek száma ugrásszerűen, mintegy 150 ezer fővel megnövekedett. A jelenlegi rendszer nem tekinthető a korábbi közcélú, közhasznú és közmunka­programokból álló széttagolt rendszer jogutódjának, hiszen 2010 óta egységes finanszírozási és jogszabályi keretek között, a tevékenységeket, a támogatási elveket és ennek rendszerét is újragondolva, átértelmezve működtetjük a programokat. A közfoglalkoztatási intézményrendszer legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása és annak megakadályozása, hogy a munkájukat újonnan elveszített álláskeresők tekintetében bekövetkezzen a munka világától való elszakadás. Alapvető kormányzati cél, hogy aki képes rá, az munkából származó jövedelemből éljen és ne szociális ellátásból. Aki képes a munkavégzésre, azok számára biztosítani kell a foglalkoztatást, ezzel együtt a jövedelemhez jutást. Nem fenntartható hosszú távon egy olyan társadalom, amelyben a segélyezés egyenértékű a munkával szerzett jövedelemmel. A közfoglalkoztatásban elérhető jövedelmek jelentősen meghaladják az állástalan, munkakereső személyek számára más forrásokból elérhető juttatások összegét. A közfoglalkoztatás kiszámítható, biztos és a leginkább rászorultak számára is elérhető munkajövedelmet jelent. A magasnak nem tekinthető jövedelem ugyan nem old meg minden jövedelmi problémát, de elegendő arra, hogy a tartósan leszakadó régiók nagyszámú, rossz jövedelmi helyzetű lakosságának körében csökkentse a szegénységben élők arányát. Itt van egy értékvállalási kérdés is, amely nem függetleníthető a politikai meggyőződéstől. A baloldal politikai jövője ott van, ahol emberek milliói élnek függőségi viszonyban az államtól. Mi egy olyan országot szeretnénk építeni, ahol az alulról szervező közösségek építik fel a nemzetet, olyan közösségek, amelyek saját boldogulásukért tesznek, és nem az államtól várják a problémák megoldását. Az elmúlt 26 év bizonyította, hogy a szociális függőségre építő politikai törekvések bár igazságosnak tűnhetnek, de közelebbről csak a leszakadást konzerválják, nem viszik előre sem az egyént, sem pedig az országot.

Mi lesz 2020 után? Áll-e majd a lábán a magyar gazdaság uniós pénzforrások nélkül?

Csepreghy Nándor: A magyar kormány felkészült arra az esetre, ha a fejlesztéspolitika jelentősen átalakulna, és a kohéziós források megszűnnek, vagy a maitól jelentősen különböző formában válnak elérhetővé a régió számára. Ezért is fontos annyira, hogy olyan ciklust zárjunk, amely gazdasági értelemben már függetlenít az uniós pénzektől. Az a cél, hogy ha úgy alakulna, hogy a kohéziós politika jelenlegi konstrukciójában megszűnne, akkor is legyen olyan gazdasági teljesítmény hazánkban, hogy a kormány saját erőforrásokra támaszkodva is tudja működtetni a fejlesztéseket. Egyértelműen az a cél, hogy az ország legyen képes megteremteni a 2020 utáni növekedés alapját, gazdasági fejlődésünk ne attól függjön, hogy továbbra is érdeke lesz-e a gazdagabb nyugat-európai államoknak beruházni Közép-Kelet-Európában.

Bürokráciacsökkentés: vannak kisebb lépések, de az áttörés nem látszik. Hihetetlenül bonyolult, körülményes minden Magyarországon – főleg azok hőkölnek meg, akik külföldről jönnek haza.

Csepreghy Nándor: A bürokráciacsökkentés nem egy hirtelen váltás, hanem egy hosszabb távú folyamat. Ennek a legfontosabb lépéseit már megtettük. Egyrészt hozzá kell nyúlnunk az állam intézményrendszereihez, ahhoz a hálózathoz, amely működteti az országot. Ez egyszerre jelent intézményrendszeri csökkentést és a kiszolgáló bürokrácia létszámcsökkentését is. A hétköznapi életet szabályozó rendszereket is meg kell változtatni – ez részben jogszabályalkotó, egyszerűsítő folyamat. Fontos kialakítanunk azt a szemléletet, hogy az állam nem uralkodhat a vállalkozások és az állampolgárok felett, hanem sokkal inkább szolgálnia kell őket. Tény, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, viszont olyan cél, amelyért érdemes tenni és konfliktusokat felvállalni. A legnagyobb kérdés nem az, hogy a kormány akarja-e ezt vagy sem, hanem az, hogy a társadalom számára láthatóak lesznek-e a részeredmények, amelyek legitimálják a bürokráciacsökkentés további lépéseit.

Magyarországon ma nincs felnőttképzés, itt gyakorlatilag csak pénzmosásról van szó nálunk ezen címszó alatt – mondja az MKIK elnöke. Ön is így látja?

Csepreghy Nándor: Hallottam Parragh László elnök úr véleményét, és őt olyan embernek ismertem meg az elmúlt években, aki kétszer is meggondolja azt, amit mond, mielőtt egy ilyen súlyú kijelentést tesz. A szakképzés rendszerének jelentős átalakítása és a felnőttképzés, átképzés területén megfogalmazott kormányzati ambíciók sem azért jelennek meg egyre több helyen, mert mindennel elégedettek lennénk. Az a technológiai fejlődés, amelyet már senki nem von kétségbe, ezen a területen is teljesen új szemléletet és eszközöket kíván. Ezt a munkát viszont csak a piaccal karöltve tudjuk elvégezni, ezért továbbra is nyitottak vagyunk a Kamara elnökének véleményére, sőt a segítéségét is kérjük ennek a munkának az elvégzéséhez.

- Kiss László -

Névjegy: Csepreghy Nándor

Született: Kolozsvár, 1983

politikus, parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes

Tanulmányai

Középiskolai tanulmányait 1998 és 2002 között a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban végezte, majd 2002 és 2008 között a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója, ahol előbb történelem, majd kommunikáció szakon, public relations szakirányon szerzett diplomát.

Politikai tevékenysége

Politikai pályája 2003-ban vette kezdetét, amikor részt vett a Fidelitas sarkadi alapszervezetének megalapításában; még ebben az évben alelnöknek választották a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség frissen megalakult helyi alapszervezetében is.

A 2008-as magyarországi népszavazáson („szociális” vagy „háromigenes” népszavazás) idején a Fidesz ifjúsági alkampányát vezette.

2011 májusától 2012 novemberéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs főosztályvezetője, 2013 augusztusáig pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára volt. A Miniszterelnökségen 2013 augusztusa óta dolgozik, korábban fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárként.

2015. október 8-tól a Miniszterelnökség államtitkára, miniszterhelyettes.