Szeretek élni!

Januárban leszek 83 éves. Az idősek hónapja kapcsán kérdezték tőlem nemrég, milyen az élet 80​-on túl. Azt mondtam, jönnek ugyan a betegségek, vannak nehézségek, de mindig arra kell koncentrálni, ami újabb erőt ad a következő napra, hétre, hónapra. Tartom magam ahhoz, hogy nem szabad leülni, mindig tevékenykedni kell valamit. Czimer Sándorné írása.

Felneveltem két gyermeket, és nagyon boldog vagyok, hogy jó viszonyt ápolok mind a két családdal. A fiammal, a lányommal, de a vőmmel és a menyemmel sem volt soha semmi konfliktusom. Ez nagy öröm számomra. Van négy unokám, egy dédunokám, akiket imádok. Az életemet végigdolgoztam, közel 38 évet. Amikor elmentem nyugdíjba, nem elégedtem meg a nyugdíjas élettel, mert én olyan mozgós fajta vagyok, jövök-megyek. Beléptem két klubba. A Kiwanis Klub Miskolc Egyesületbe, Az Életért a Rák Ellen Egyesületben pedig pártoló tag vagyok. Mindig hozzáteszem, hogy remélem, életem végéig csak pártoló tag maradok.

Valahol azt olvastam, hogy két dolog miatt nem érdemes idegeskedni.

Amiatt, amin tudunk változtatni, és amiatt, amin nem. Amin tudunk, azon változtassunk, amin nem tudunk, abba törődjünk bele! Én ezt nagy igazságnak tartom és eszerint élek.

Másik nagy örömöm az életben, hogy olyan társasházban élek, ahol nagyon jó közösség alakult ki. Főleg idős emberek laknak itt, most kezdenek már fiatal családok is beköltözni. Soha nem veszekedtem senkivel, igyekszem mindenkivel jó viszonyt ápolni.

Pedig vannak nehézségek is az életben. Volt egy csípőprotézis- és egy térdprotézis-műtétem, a szívem se valami jó, de próbálok egészségesen élni. Tartom magam ahhoz, hogy nem szabad leülni, mindig tevékenykedni kell valamit. Amíg bírok mozogni, addig nem terhelem meg a gyermekeimet azzal, hogy engem pátyolgassanak, hanem amit tudok, elvégzem magam körül. Nem tudom, hogy az élet mit hoz, lehet, hogy szükségem lesz majd rájuk később, de remélem, hogy nem.

Azt tapasztalom, hogy nem mindenki gondolkodik így. Ismerek olyan nyugdíjast, akinek nincs komoly baja, de elhagyja magát és gyötri a családját. Ez tőlem nagyon távol áll. Utazgatok, sétálgatok, kirándulok, amennyit bírok. Én a műtétekre is úgy mentem, hogy sikerülni fog. És így is lett.

Visszatekintve az elmúlt 83 évre, azt gondolom, hogy a legszebb az volt, amikor gyermekeim születtek. Az ő nevelésük, a nehézségekkel együtt, a legnagyszerűbb feladat volt számomra. Vidáman telt az életem, mert a családtagjaim, a férjem, a gyerekeim, a menyem, a vőm, mindannyian zenészek. Én koncertjáró és színházjáró ember vagyok, bérletem van az előadásokra. Úgy fogom fel az életet, hogy amíg tudok és amíg élek, addig élvezzem.

Nyugdíjazásom előtt híradástechnikus voltam, különböző rádióállomásokon dolgoztam világ életemben. Nagyon szerettem a munkámat. Igaz, hogy nehéz volt, mert 24–48-ba jártunk, de nekem ez a család szempontjából jobb volt, mint a napi 8 óra.

Két szóval tudnám jellemezni a jelenlegi helyzetemet: szeretek élni!

- Szerzőnk nyugalmazott híradástechnikus, a Kiwanis Klub Miskolc Egyesület elnöke -