„Vissza akarom adni magukat a családjuknak”

Mályi - Görbebotokkal védték a katonai felszereléseket az oroszoktól.

Ádom Sándor jelenleg Mályiban él, az 1956-os forradalom idején hejőcsabai lakos volt. Katonaként került Marcaliba, ahol aknászkiképzést kapott. 1956-ban a déli határra vonultak mentesíteni, Röszkén volt az állomáshelyük.

– Október 18-án szabadságra indultam, és ahogy Szegeden felszálltam a vonatra, egy hölgy mondta, hogy bújjak el, mert jönnek az ÁVÓ-sok a tüntetés miatt – emlékszik vissza. Pár nap múlva, ahogy visszatért szabadságáról, bevagoníroztak és indultak Marcaliba. A szerelvény várakozott egy jó ideig Cegléden, és ahogy megállt mellettük egy személyvonat, az utasai újságolták a hírt, hogy Budapesten felkelés van. Mire Pestre értek, már hallatszottak a lövöldözés hangjai.

Máig jól emlékszik, hogy Marcaliba érve, a katonák között közmegbecsülésnek örvendő Putnai őrnagy, az akkori zászlóaljparancsnok felhívta a figyelmüket: semmit se csináljanak. „Én vissza akarom adni magukat a családjuknak” – fogalmazta meg. Pár nap múlva a laktanya négy sarkában négy páncélos jelent meg és az oroszok körbezárták a laktanyát. Felsorakoztatták őket és elvették a fegyverüket.

– Görbebotokkal védtük megmaradt felszerelésünket – idézi fel. Az állomáshelyen tartózkodó tüzérek, páncélosok felvonultak Pestre. Parancsnokuk csak annyit jegyzett meg: „Ezek a tűzbe mennek”. Ádom Sándor információi szerint nem jutottak messzire, az oroszok megsemmisítették őket. Később, november 30-án Pestre vezényelték az egész zászlóaljat. Az utcán mindenütt az ütközetek nyomai, romok és fegyver- és robbanószer-maradványok hevertek. Azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsenek össze minden maradványt és semmisítsék meg a veszélyes anyagokat. Napokon át tartott a munka, amely során szembesültek a forradalom legfontosabb helyszínein az összecsapások okozta pusztítással.

- ÉM -