A műterem világába szeretett bele egykor

Miskolc, Budapest - Szabó Virág szobrászművész a kis érméket és nagyméretű vasakat szereti.

2017. január 21-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett átadón két önálló Múzsa Díjat is kiosztanak, amelyet Szabó Virág és Szanyi Borbála szobrászművészek vehetnek át. Szabó Virággal beszélgettünk.

Rajzversenyeken a mintázás volt az a kategória, amiben indultam.” Szabó Virág

– Meglepett, hogy mi kapjuk, hogy kapok díjat, de nagyon örültem neki! – jelentette ki az Észak-Magyarországnak Szabó Virág. – Hogy miért mi? Néztem, hogy kik kapták eddig a díjat: komoly a névsor, ám szobrászok eddig még nem részesültek a Múzsa Díjban. Építészek, zenészek, szóval nagyon rangos a névsor, megtisztelő ez a díj.

Szabó Virág elmondta: a pálya felé fordulása elég korán kezdődött, hiszen fiatalon döntött úgy, hogy szobrász szeretne lenni.

Nem tudták eltéríteni

– Borcsa (Szanyi Borbála – a szerk.) szülei, Varga Éva és a Szanyi Péter a szomszédban laktak és bekerültem a műtermükbe – árulta el Virág. – Nekem az a világ nagyon tetszett. Addig is szerettem rajzolni, a mintázás persze kimaradt, ami az iskolai keretek között háttérbe szoruló dolog. Agyagot a gyerek a kezébe iskolában nem igen vesz, inkább festés és rajzolás van. Nekem viszont nagyon megtetszett, és már akkor elkezdtem ezzel foglalkozni. Rajzversenyeken a mintázás volt az a kategória, amiben indultam. Aztán megmaradt ez az elképzelés.

A Képzőművészeti Egyetem lett a célja a fiatal lánynak, ott is természetesen a szobrász szak.

– Dehogy vettek fel elsőre –válaszolta mosolyogva. – Előfordulhatna persze az is, de igen ritka. Ott megszokásból is úgy szokták tenni, hogy a tehetség ellenére sem veszik fel elsőre a felvételizőt. Megnézik, hogy vissza jön-e jövőre és hogy mennyire gondolja komolyan mindezt. Felvettek később, nem tudtak eltéríteni.

Virág mesélt arról is, hogy általában mintázni szeret, ám követ, fát nem farag, inkább kicsi, tenyérbe fogható érmeket csinál és nagyobb méretű vas dolgokat. „A fémekkel szeretek dolgozni!”.

Nem akartam abbahagyni, ám szerettem volna gyerekeket – mondta kérdésünkre a három gyermekes édesanya. – Nem egyszerű, de megoldható, egyszóval próbálkozom folyamatosan. Amikor az első gyermekem a hasamban volt, akkor volt Miskolcon az első önálló kiállításom a galériában. Emlékszem, október közepén volt a megnyitó, Luca pedig október végén született.

Művészbarátságok

Művészek közötti barátságok? Szabó Virág elmondása szerint ez nehéz kérdés, de többnyire emberfüggőek. Úgy látja, hogy valamikor normálisan tud működni egy ilyen kapcsolat, de van, hogy nem. „Ez emberfüggő, mint mindenütt másutt” – fogalmazott.

- Juhász-Léhi István -

Névjegy: Szabó Virág szobrászművész

1976. április 1-én született Budapesten. Születése után azonnal Miskolcra költöztek, mert Édesapja, orvos lévén a miskolci megyei kórházban kapott munkát. Tanulmányait a Vörösmarty Általános Iskolában, majd az Avasi Gimnáziumban végezte, 1994-ben érettségizett. 1996–2003-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetemre járt szobrász szakra, mestere Kő Pál volt. 1996 óta él Budapesten férjével és három gyermekével. A Százados úti Művésztelepen van egy műterme, valamint a házuk melletti kis műteremben dolgozik.

Önálló kiállításai voltak Miskolcon, New York-ban, Szolnokon, Rómában és Veszprémben.