2016.12.11. 16:23
Sálak a fákra
<em><strong>Megvan az a kezdeményezés, hogy Köss sálat a fára? Mindez egy borzasztóan egyszerű lépes azért, hogy a hajléktalanokat támogassuk. Annyit kell tennünk, hogy megunt sálunkat rákötjük egy fára, oszlopra, aztán már csak reménykednünk kell benne, hogy tényleg otthontalan emberek veszik majd magukhoz és kötik a nyakukba</strong></em>. <strong>Juhász-Léhi István írása.</strong>
Megvan az a kezdeményezés, hogy Köss sálat a fára? Mindez egy borzasztóan egyszerű lépes azért, hogy a hajléktalanokat támogassuk. Annyit kell tennünk, hogy megunt sálunkat rákötjük egy fára, oszlopra, aztán már csak reménykednünk kell benne, hogy tényleg otthontalan emberek veszik majd magukhoz és kötik a nyakukba. Juhász-Léhi István írása.
Én is kötöttem egy zöldet a Népkert egyik oszlopára. Zöldet, mert hordva se volt. Miskolcon ugye zöldet elvből sem, de az egyik másik sztori. Szóval tiszta újként pihent a sapkamániás médiamunkás egyik fiókjában, amikor megtaláltam, elvittem, kikötöttem.
Meg is szóltak érte, hogy inkább valami értelmeset adjak szegényeknek. Nem mondtam rá semmit, mert akinek mindezzel beszámolással tartozom, úgyis mindig tudja, mit csinálok, merre járok. Ám hétfőn hajnalban megint vettem négy zsemlét, egy sajtkrémet, egy tejet és odaadtam annak, akinek kellett. Sumákba azért egy kis piát is tettem a szatyorba – a hidegre is fogva. A hatvannak kinéző 40-es szeme felcsillant. „Várj!” – mondta, és egy szem szaloncukrot nyomott a kezembe.
