„Amikor nincs fám, akkor cipőt dobok rá, meg rongyot” - Hogyan vészelik át Lyukóvölgyben a szegények a rekordhideget?

Miskolc-Lyukóvölgy - Sütővel fűtik fel a lakást, ronggyal gyújtják be a kályhát és majd minden nap tüzet raknak a közkutak alatt Miskolc legnagyobb szegénytelepének lakói. Lyukóvölgyet szinte megbénította a januári havazás, elmaradt a postás, a betegszállító, és korcsolyapályává váltak az utcák, amelyeket főleg a helyiek takarítanak. Hogyan vészelik át a szegények a rekordhideget? Albert Ákos cikke az Abcúgon.

Tudja milyen hó volt itt? Ide nem ér ki a polgármester keze!”

– mondta Bozsó András, miközben egy botra támaszkodva állt a portája bejáratánál. Az emlegetett hó még három nappal a havazás után is beterítette Miskolcot: az út szélén félrehányt hótorlaszok, lassan haladó kocsik. Míg azonban a városban kedd napközben hókotrók és sószórók küzdöttek azért, hogy járhatóvá tegyék a települést, a város külterületének számító Lyukóvölgyben András tolta el a havat az utcájában egy traktorral. “A gyerekek is itt mennek iskolába, aztán van, akinek nincsen csizmája, csak cipője” – mondta.

Fotó: Magócsi Márton

Lyukóvölgy az ország egyik legnagyobb területű szegregátuma, az egykori víkendházas övezetet ma több ezer szegény ember lakja. Miskolc közvetlen szomszédságában húzódik, de mivel külterületnek számít, a városi szolgáltatások csak részben vagy sehogy sem elérhetőek: ha valaki vásárolni akar, vagy iskolába menni, kilométereket kell utaznia, hogy bejusson Miskolcra. Már ha telik jegyre vagy bérletre. Kedden napközben többen a főúton sétáltak a város felé, az embernagyságú hósáncok mellett.

Az utóbbi hetek hidege és a szombaton jött havazás háborús hangulatot okozott a telepen: volt ház, ahová nem ment ki a betegszállító, máshol özönvizet okozott egy elfagyott vízvezetékcső, a helyiek pedig napi rendszereséggel kényszerülnek arra, hogy tüzet gyújtsanak a közkutak alatt, mert csak azokból jutnak vízhez, viszont állandóan befagynak.

Se postás, se betegszállító

- Csókolom, hogyan tudott lejönni?

- Két lábbal!

- A hóban tessék menni visszafelé!

Bozsó András köszöntötte így az éppen hazafelé gyalogló, 78 éves Marikát. Az idős asszony egyik kezében egy bottal, a másikben egy szatyor élelmiszerrel igyekezett vissza a dombtetőn lévő házához. András pedig azért szólította meg, mert a házhoz vezető utat már egy hete 15 centis jég borítja. Múlt hétfőn ugyanis elfagyott egy vízvezetékcső a dombtetőn, emiatt elárasztotta az utat a fentről lezuhogó víz, ami aztán jól rá is fagyott.

Fotó: Magócsi Márton

Ha én nem telefonálok be, akkor még ma is folyna”

– mondta Marika. A helyiek azóta bukdácsolnak a csúszós úton. Marika szomszédja el is esett, ő és egy másik szomszéd azonban faforgáccsal szórta fel az utat a háza előtt.

A rossz utak és a vízzel kapcsolatos problémák nyáron is mindennaposak Lyukóvölgyben, télen azonban hatványozottan nehezítik az ottélők életét. A szombaton jött hóesés teljesen megbénította a környéket, kedd délelőtt például találkozni lehetett olyan nyugdíjas párral, akik az utcán várták, hátha felbukkan a postás, mert mint mondták, már napok óta nem látták, és attól félnek, hogy határidő után kapják meg a csekkeket.

Ez azonban még hagyján: a telep közepén élő Mészáros Zoltánné 34 éves fiát nem tudta hazahozni a betegszállító a kórházból a nagy hóesésben, mondván, hogy nem járhatóak az utak. Lyukóvölgyben ugyanis csak a városból kivezető út van lebetonozva, minden más vagy földút, vagy kaviccsal van felszórva. Mészárosné fia heti négy alkalommal jár be a városba dialízisre a tolószékében, ha viszont leesik a hó, akkor képtelen kijutni a buszmegállóba, ezért van szüksége betegszállításra.

Fotó: Magócsi Márton

Volt már, hogy a család egy szánkóval húzta ki a buszmegállóba, hogy ott ültessék át a tolószékébe, szombaton azonban a szomszédok segítettek: együtt ellapátolták a havat az utcából, így Zoltánt is haza tudták hozni. Az öröm csak keddig tartott, édesanyja szerint aznap újfent nem jött ki érte a betegszállító, az útviszonyokra hivatkozva.

A 79 éves Nagy Andrásnénak szintén problémája van a háza előtt futó behavazott földúttal: síkos és csúszós. Ideje nagy részében otthon van, de egy hónapban legalább háromszor ki kell mozdulnia az orvoshoz, ilyenkor a fia beszórja a kályhából kivett hamuval a kapubejárójukat, hogy ne csússzon el.

Felgyújták az elfagyott kutakat

A rossz utak mellett a másik nagy probléma a víz. A telep házainak egy jó részébe nincs bekötve vezetékes víz, így sokaknak az egyetlen vízforrást az elszórtan álló közkutak jelentik. Ezek a kutak azonban a mínuszokban gyakran befagynak.

András szerint ennek az az oka, hogy sokan – főleg gyerekek – csak kis mennyiségű vizet engednek ki a kutakból, így nem keletkezik elegendő nyomás ahhoz, hogy a vizet visszalökje a csőrendszerbe, a kútban marad, a hidegben pedig befagy. “Két liter kevés” – mondta.

A fagyás ellen kétféle módon próbálnak védekezni a helyiek. Egyrészt néhány kútból kiszedték a rudat, aki pedig vizet akar, annak vinnie kell magának valamit, amivel tudja helyettesíteni. Ottjártunkkor például ketten egy reszelő segítségével próbáltak vizet engedni maguknak.

Fotó: Magócsi Márton

Ha viszont már megtörtént a baj, akkor csak egyféleképpen lehet újra vizet szerezni a kútból: fel kell olvasztani. Ezt pedig általában úgy érik el, hogy rongyokat csavarnak a kútra, majd meggyújtják. Emiatt a telepen lévő kutak többsége feketéllik a koromtól.

A sütővel fűtik fel a lakást

Gizella két unokájával él a telep közepén, egy kis házban. 13 éve költözött ki Diósgyőrből, miután meghalt a férje, ő pedig nem tudta fizetni a lakbért. Most egy kétszobás faházban él, ami annak ellenére is folyamatosan beázik, hogy egy éve újította fel. Ő is a kúthoz jár vizet hozni, már ha éppen nincs befagyva. Ha igen, akkor tovább kell sétálnia a következő kútig, egészen addig, amíg talál egy olyat, ami nincs befagyva, vagy meg kell várnia, míg mások felolvasztják. “Ilyenkor férfiemberek meggyújtják” – mondta.

Fotó: Magócsi Márton

Két nagy vödörben hordja haza a vizet, amit aztán kint tárol az előszobában, ahol reggelre szintén be szokott fagyni, de nem aggódik miatta.

Beütöm a pohárral, ráteszem a gázra, megmelegítem, megmosdunk, és megyünk iskolába”

– mondta mosolyogva.

A kis házban csupán a nagyszobában van meleg, ott Gizella a kályhájával fűt be. A szerkezet csövét is cserélnie kellett a közelmúltban, a füst ugyanis teljesen tönkretette. Ez azért történt, mert a közmunkásbérből élő Gizellának sokszor egyáltalán nincs pénze fára, és ilyenkor azt rak a tűzbe, amit tud.

Amikor nincs fám, akkor cipőt dobok rá, meg rongyot”

– mondta.

Fotó: Magócsi Márton

A fűtőanyag-hiány sokaknál jelent problémát Lyukóvölgyben. Pár házzal odébb Révész Lászlóné él 3 gyermekével és élettársával egy kalyibában. Ők épp a minap vágták ki a fenyőfát a házuk kertjéből, hogy azzal gyújtsanak be, de az sem volt elég, így jobb híján a gázrezsójuk sütőjével fűtenek. Azt mondta, hogy a múlt heti mínuszokban volt, hogy egész éjjel ment a nyitott sütő, gázt pedig a szomszédjuktól kértek. A bejárati ajtajuk elé szőnyeget akasztotta, ami azonban folyamatosan lengedezett a szélben, a rozoga ajtó ugyanis képtelen volt megállítani a hideg levegőt.

A turkálóból megmaradt ruhákat is elviszik

Lyukóvölgyben működik ugyan védőnői szolgálat, illetve a telep közepén egy konténerben heti két alkalommal rendel orvos is, de a helyiekkel a legtöbbet a Máltai Szeretszolgálat Jelenlét programjának munkatársai érintkeznek. A program már két és fél működik a völgy közepén lévő közösségi házban: délelőtt koragyermekkori foglalkozást, délután tanodát működtetnek, de van idősklubjuk és játszóházuk is. Sőt, egy éve már tizenévesekből álló önkéntes-csoportjuk is, akik amint leesett a hó, letakarították a buszmegállót.

A program munkatársai szerint látni, hogy a helyiek megérzik a hideg időt: van, aki rendszeresen bejár a közösségi házba melegedni, és a gyerekes foglalkozásokon is megnő a résztvevők száma.

Nyilván azért is jönnek, mert nem tudnak fűteni otthon egész nap”

– mondta a program egyik munkatársa.

Fotó: Magócsi Márton

A mosodájuk is teli van ilyenkor: egyszerre két mosógép mossa a környékbeliek ruháit. Napi négy család 5-5 kiló ruháját tudják így kimosni, a várólista pedig több napra előre tele van. A helyeik közül ugyanis sokan mosógép híján nem tudják otthon kimosni a ruháikat, a pár négyzetméteres lakásaikban ugyanis egyszerűen nincs hely mosni és teregetni, az udvaron pedig a hideg miatt képtelenség mosni.

Gizella is rendszeresen a közösségi házba jár mosni. Egykor volt ugyan mosógépe, de amikor kikötötték a házából az áramot, kölcsön adta egy ismerősének. Később ugyan visszakérte volna, de kiderült, hogy csótányok költöztek bele, ezért inkább hagyta.

A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai szerint idén télen csupán egy komolyabb krízishelyzetet kellett megoldaniuk: egy idős párt kellett elhelyezni a szervezet hajléktalanszállóján, miután egyik éjjel megjelentek a közösségi ház kapujában azzal, hogy a romos házukban olyan hideg van, hogy nem bírják tovább. Ők azóta is a hajléktalanszállón élnek.

A szervezet munkatársai szerint a helyiek igénylistáját rendszerint a kályhák vezetik, de rögtön utánuk jönnek a különböző tüzelő- és szigetelő anyagok: rossz, kiselejtezett bútorok, amelyeket a tűzre lehet dobni, matracok és szőnyegek, amelyeket a falra és az ablak elég lehet lógatni.

Itt bármi adomány jön, az utolsó morzsáig elfogy”

– mondta a szervezet egyik munkatársa, majd hozzátette, hogy a turkálóból megmaradt ruhákat is el szokták vinni szigetelésnek.

- Albert Ákos | abcug.hu -

„Ha nem jön ki a mama, akkor baj van” - Hogyan küzdenek meg a hideggel a tanyavilágban?

János lakásában mínusz hat fokot mutatott a hőmérő, Lászlónál befagyott a lavór, Erzsébet pedig három pulóvert is magára vett. Megérezték a rekordhideget a bácsi tanyavilágban élők: hamarabb elfogy a fa, félő, hogy befagy a kút, és még a nap is kevesebbet süt télen. A petőfiszállási tanyagondoknak is sokkal jobban kell figyelnie a külterületen élő idősekre, szerdán például majdnem rátörte valakire az ajtót, akinél nem füstölt a kémény, és nem válaszolt a hívásaira.