2017.01.22. 12:49
Tolják és marják
<em><strong>Bevallom, nem értek a hókotrók, hómarók, hótolók működéséhez. Nem is kell persze, de gondolom, ezen szép, nagy és nemes szerkezetek viszont alig várták már az elmúlt hétvégét, hogy megmutassák tudásukat és önön nagyszerűségüket. Aztán eljött a szombat, és nem látták őket a népek. Ezt írták és fotózták vicceket gyártva, hofizva úton-útfélen.</strong></em> <strong>Juhász-Léhi István írása.</strong>
Bevallom, nem értek a hókotrók, hómarók, hótolók működéséhez. Nem is kell persze, de gondolom, ezen szép, nagy és nemes szerkezetek viszont alig várták már az elmúlt hétvégét, hogy megmutassák tudásukat és önön nagyszerűségüket. Aztán eljött a szombat, és nem látták őket a népek. Ezt írták és fotózták vicceket gyártva, hofizva úton-útfélen. Juhász-Léhi István írása.
Arra pedig végképp nem venném a bátorságot, hogy ezen gépeket vezető pilótákat bírálni merjem. Nem ismerem a munkarendjüket például. Azt, hogy mióta és milyen körülmények között tolják és marják. Ezen is összevitatkoztam néhány emberrel a hóban, akik a virtuális valóság „nagyszerűségében” kinyúlva osztották az észt, hogy „a mi utcánkban miért nincs letakarítva a hó”…
Most viszont, hogy ugyan még nem tavalyi, de azért már néhány napos a hó, józanabbul lehet körbenézni a kupac tetejéről.
Látható: ember volt, gép volt, akarat volt, de rosszul volt megszervezve. Pedig erről, a szervezésről beszélt Dzsino is néhány éve a majálisban, mégsem tanultak belőle az illetékesek. Sosem tanulunk belőle, meglepődünk, hogy esik, és a hókotróban dolgozót szidjuk. Pedig nem ő a hunyó, jár neki az a néhány perc is a kávéval.
Ebben biztos vagyok.
