„Akkor már halott volt, nem volt pulzusa és légzése”

Miskolc - Bárdi Szilárd a legszerényebb hétköznapi hős. Kiszolgálta a vevőket, majd életet mentett. Bármikor megtenné.

Először telefonon beszélünk, majd Diósgyőrben találkozunk Fekete Dezsőnével, aki január közepén – talán nem túlzás – megjárta a poklot és a mennyet is. Azzal kezdi, hogy nem csak rossz dolgok történnek Miskolcon, vannak hétköznapi hőseink is… Például az életmentők…

Hálás vagyok

– Idén január 12-én a bátyámat vittem gyógyszerért az Újgyőri főtérre, és ahogy fordultunk, láttam, köhögni szeretne, de nem tud. És nem kap levegőt. Gyorsan megálltam és próbáltam az arcát ütögetni. Szólongattam, hogy „kérlek szépen, mondj valamit, ne csináld ezt velem”, de láttam, hogy lilul a nyaka. Ráborult a műszerfalra… Berohantam a gyógyszertárba segítséget kérni: ott azt választ kaptam, hogy hívjam a 112-t. „Nincs orvos a közelben?” – kérdeztem kétségbeesve. Fél kézzel hívtam a 112-t, közben próbáltam kiszabadítani a biztonsági övből és segítségért rimánkodtam. „Megfullad a bátyám, itt fog meghalni!” Közben jöttek ismeretlenek, köztük egy úr, aki a hátam mögött termett. Mondta, hogy vágjuk el az övet, majd ketten kihúztuk a parkoló aszfaltjára a testvérem. Letépte az inget róla, és elkezdte éleszteni, de akkor már semmije nem mozgott a bátyámnak, lila volt a feje. Az úr mesterségesen lélegeztette, közben megint hívtam a mentőket. Egy idő után ismét lett pulzusa, majd újra elment, ismét el kellet kezdeni az élesztést. Ott küzdött az férfi az életéért. Azt mondta, nem fogja tudni a harmadik élesztést megoldani, nem fogja tudni visszahozni az életbe. Könyörögtem a mentősöknek a telefonba, hogy siessenek, mert meghal a bátyám.

Fekete Dezsőné sírni kezd, ahogy felidézi az akkor történteket, de int, hogy folytatja az elbeszélést.

Nem tudom eléggé megköszönni.” Fekete Dezsőné

– Ez az úr továbbküzdött. Jött egy mentő, amit leállítottak, majd utána megérkezett a rohammentő. Nekik is hosszú ideig tartott szállítható állapotba hozniuk a bátyámat. Borzasztó volt… Tehetetlen voltam. Csak tébláboltam, hogy segítsenek. A megyei kórházba került, az intenzívre, ahol azt mondták, hogy szívritmushalál állt be. Eszméletlen volt napokig… Ott voltunk nála mindennap, simogattuk, beszéltünk hozzá. A kardiológiaintenzív előtt le a kalappal! Beültettek egy szívritmusszabályzót neki, de azt nem lehetett tudni, hogy az oxigénhiány miatt az agy mennyire sérült. Aztán szép lassan elkezdett ránk emlékezni. Mozgott a keze, a lába, majd megint jó helyre került, mert átszállították a Szent Ferenc kórházba. Hihetetlen figyelemben és ellátásban részesült… A bátyám most már jár, eszik, ellátja magát. Ez a két kórház orvosainak köszönhető, és legfőképpen annak az embernek, aki több alkalommal újraélesztette. Szégyellem magam, de csak később tudtam őt megkeresni. Szilárdnak hívják, és az Andrássy úton van használt műszaki cikk kereskedése. Amikor azon a januári napon elvitte a bátyámat a mentő, körbenéztem és ezt az urat nem láttam. Keresni kezdtem, kérdezősködtem a környező boltokban, hogy ismerik-e. „Nem tudják-e, ki lehet?” – kérdeztem sokaktól. Amikor aztán bementem hozzá megköszönni azt, hogy visszaadta a bátyám életét, az mondta, hogy ez természetes. Ön szerint természetes? Vannak ilyen emberek, akik önzetlenek és visszaadtak egy életet, de nem tudom neki eléggé megköszöni. Hálás vagyok… Eddig túlzásnak találtam azt, hogy léteznek hétköznapi hősök. Most már nem… Itt vannak közöttünk.

Honnan a tudás?

Felkeresem az Újgyőri főtér szomszédságában a boltot. A főnöknél éppen vannak, de alig telik el néhány perc és beszélgetünk.

– Tettem a szokásos dolgomat, kiszolgáltam a vevőket és amikor kimentem dohányozni, láttam, hogy valami probléma lehet, az egyik autónál – eleveníti fel Bárdi Szilárd azt a csütörtöki napot. – Az idős hölgy körbejárkált, tanácstalanul nézegetett jobbra, balra és próbált segítséget kérni. Láttam aztán, hogy az idős bácsi rosszul van. Odamentem és segítettem, amit tudtam, megtettem. Igen, újra kellett éleszteni az urat. Amikor kicsatoltam a biztonsági övet és kihúztam a bácsit az aszfaltra, akkor már halott volt, nem volt pulzusa és légzése. Háromszor kellett újraéleszteni.

Ennek természetesnek kellene lennie.” Bárdi Szilárd

Mégis: honnan a szaktudás? – kérdezem.

– A Vasgyári Kórházban voltam műtős, és ezt ott sokszor meg kellett tennem – árulja el és hozzáteszi, hogy amit tett, annak természetesnek kellene lennie a világban és ugyan úgy kimenni bármikor segíteni. – Ezerszer is! – teszi hozzá

- Juhász-Léhi István -

A túlélés esélye annál nagyobb

„Egy másik mentési fela­dathoz vonuló esetkocsi­szintű mentőegységünket a nevezett helyszínen a járókelők „leintették” egy földön fekvő idős férfi beteghez, akinél laikusok újraélesztést végeztek” – ezt Barta Tamás, vezető mentőtiszt tudatta lapunkkal érdeklődésünkre. „A mentőegység átvette az újraélesztést, a beteget többször defibrillálta, amire a spontán keringés, majd a légzés visszatért. Mivel az újraélesztést végző mentőegységet eleve másik esetfeladathoz riasztották, a beteget az időközben helyszínre érkező rohamkocsi személyzetének átadta, akik a már élő, sikeresen újraélesztett beteg további ellátását, és kórházba szállítását végezték.”

Megtudtuk: az alapvető életműködések (légzés, keringés) megszűnése esetén, ha nem történik azoknak mesterséges pótlása, azaz újraélesztés, 4-5 perc elteltével beáll a halál végleges állapota. Minél hamarabb kezdik az újraélesztést, annál nagyobb a túlélés esélye.