,,Akkor még minden más volt"

Szalaszend - Kovács Endréné a szalaszendi iskolában kezdte a tanítást, és onnan is ment nyugdíjba.

Tóth István, Szalaszend polgármestere azt javasolta, látogassunk el egykori tanárához, Kovács Endréné Zsuzsika nénihez, mert a 78 éves pedagógus nemrég kapta meg aranydiplomáját, és ebből az alkalomból az önkormányzat képviselői is köszöntötték őt. Nem kellett sokat sétálnunk, ugyanis a nyugdíjas pedagógus épp a polgármesteri hivatal szomszédságában lakik.

Apránként jöttem rá, hogyan kell a gyerekekkel bánni." Kovács Endréné

Szívesen mesélt, hiszen a diplomaszerzést követő 50 év alatt sok minden történt és sok minden változott.

Albérletben

– Egerben végeztem matematika-fizika szakos tanárként, állásom azonban nem volt. A megyei tanács művelődési osztályán dolgozott egy ismerősöm, ő javasolta, hogy próbáljam meg a szalaszendi iskolát. Megpróbáltak és felvettek, de nem volt könnyű a kezdet, hiszen szolgálati lakást nem adott a település, albérletben kellett laknom. Az iskola három épületben működött, és volt olyan nap, amikor nekem mind a háromban órát kellett tartanom. Bicikli nélkül bizony nem ment volna – eleveníti fel a kezdeteket a pedagógus. Mint mondja, a gyerekek nagyon jók voltak akkoriban, és a szülők is segítették a pedagógusok munkáját. A fizikatanítás kicsit nehezen ment, mert a kistelepülés iskolájában hiányosak voltak a kísérletezéshez szükséges eszközök.

– Bár az igaz, hogy a diákok általában nem kedvelik a matematikát és a fizikát, de szerintem a tanáron is sok múlik. Apránként jöttem rá, hogyan kell a gyerekekkel bánni. Számomra fontos volt a fegyelem, mert úgy gondoltam, hogy csak akkor tudja az ember a feladatát eredményesen végezni, ha a diákok figyelnek a tanítási órán. Lehet, hogy egy kicsit szigorú voltam, de egykori tanítványaim még ma is megismernek. Van, hogy Miskolc főutcáján köszön rám valamelyikük: „Csókolom tanárnéni!” Hát ez nekem nagyon jólesik! – árulja el Kovács Endréné. Hozzáteszi: őt az tette boldoggá, ha látta, hogy a munkájának eredménye van. Ha a gyerekek okosodtak és fejlődtek.

Száz csirke

A nyugdíjas évek sem telnek tétlenül. Van nagy kertje, amit művelget, aztán ahogy ő mondja, főzőcskézik, és eddig minden évben 100 előnevelt csirkét vásárolt és tartott.

– Hiszen van két családom – fogalmaz a pedagógus. – Az egyik a lányomé, a másik a fiamé. Így aztán tudok nekik mit adni.

Erről eszébe jut, hogy milyen nehéz időszak is volt, amikor a gyerekek még nem jártak iskolába. A kistelepüléseken akkor még nem működtek óvodák és iskolák, egy idős nénit kellett megkérnie, hogy vigyázzon a kicsikre. 8 órára járt dolgozni, reggel fél 8-ra megfőzött, hogy amikor a férje indul a délutános műszakba, tudjon mit ebédelni, zárja az emlékezést a pedagógus.

ÉM-HE