Átjáró: jubiláltak, játszottak, beszélgettek

Miskolc - Tízéves az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület: kamabajnokság, kerekasztal-beszélgetés más, szintén jubiláló civilekkel.

Tíz évvel ezelőtt alakult a Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület, az alapítók a helyi identitás formálását, a kulturális örökség megóvását, a helyi értékek népszerűsítését tűzték ki célul, egyfajta alkalmazott társadalomtudományi-városantropológiai szemlélettel. Az elmúlt egy évtizedben számos fesztivált szerveztek, könyveket, kiadványokat jelentettek meg, amelyek Miskolc közelmúltját, annak kulturális életét dolgozzák fel.

Illetve újra megismertették a várossal a kama labdajátékot, amely a ’80-as években volt elterjedt a fiatalok körében. Mára ez a labdajáték bekerült a települési értéktárba, de az egyesület szeretné, ha hungarikummá nyilvánítanák. Így nem csoda, hogy az évforduló egyik programja a kamabajnokság volt.

„Hogyan fért mindez bele tíz évbe?”

„Nehéz ezt elhinni, egyrészt mert alig pár esztendőnek tűnik csak az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület alapítása óta eltelt évtized, másrészt, ha a teljesített projektek, a felvállalt ügyek, az elkészült weboldalak és blogok, a megjelent kiadványok és sikeres rendezvények összességét nézzük, feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan fért mindez bele tíz évbe” – kezdte Darázs Richárd, az egyesület elnöke a szombati lapunkban megjelent írását. Azért őt kértük ugyanis vendégjegyzetírónak, mert az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület kerek évfordulót ünnepel az idén, most lettek tízévesek. Ebből az alkalomból szombaton több programot is hirdettek: a Földes Ferenc Gimnázium tornatermében kamabajnokság várta a sportkedvelőket. Este pedig kerekasztal-beszélgetést tartottak, ahová az idén szintén jubiláló civil szervezeteket is meghívták. Például a 15 éves Dialóg Egyesületet, és az ugyancsak tízéves Avasi Borút Egyesületet és a MŰÚT folyóiratot. A beszélgetésen elsősorban arról volt szó, hogy az Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület honnan indult és hova tart, de természetesen a civil kulturális élet is téma volt.

Kamázott

A szombat délutáni kamabajnokságon Darázs Richárddal nem sikerült ugyan beszélnünk, mert ő aktív tagja volt az egyik kamacsapatnak. De Mató Edina, az egyesület másik alapítótagja szívesen beszélt az elmúlt egy évtizedről.

„Azzal az elképzeléssel alakultunk, hogy a város és környékének kulturális életét fellendítsük, mind zenei, mind irodalmi téren. Illetve várostörténeti emlékek felkutatása, megőrzése is szerepelt a céljaink között. Ezeken kívül a szociális feladatok is fontosak voltak, mint például a hátrányos helyzetű emberek segítése, a főváros és vidék közti különbségek mérséklése.”

Az egyesületet tucatnyian alapították, mára megkétszereződött a tagok száma, arról nem beszélve, hogy rendezvényeikkel több ezer embert értek el, köztük általános és középiskolás diákokat is.

„Várostörténeti kiadványaink közül kiemelném a Privát félmúlt Miskolcont, eddig 12 kötet jelent meg, de ezen túl képes tanulmányköteteink is vannak, valamint tematikus kiadványok” – sorolta.

A fesztiválok kapcsán pedig a két nagy rendezvényüket említette: a Kertek Alatt, valamint az Utánam Srácok Fesztivált. „Az előbbit általában június közepén rendezzük meg, ez többnapos program, ahol kamabajnokság, zene, családi programok várják az érdeklődőket. Az Utánam Srácok Fesztiválnak az avasi kilátó és környéke ad otthont, itt helytörténeti előadások és szórakoztató programok vannak” – ismertette.

Nosztalgiázásból indult

Miközben javában zajlott a kamabajnokság, adódott a kérdés, hogyan jött a kama labdajáték ötlete. „A mi korosztályunk, akik a ’70-es években születtek, annak idején gyakran játszották ezt az általános iskolában. Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltuk, fel kellene eleveníteni ezt a játékot. Nosztalgiázásként indult, de mára sok fiatallal sikerült megismertetni, ők is élvezik ezt a sportot” – fogalmazott Mató Edina.

Olyannyira ismerté vált mára a kama, hogy a közelmúltban bekerült a települési értéktárba, mint tipikus miskolci labdajáték. De az Észak-Keleti Átjáró Egyesület itt nem szeretne megállni, a cél, hogy a kama hungarikum legyen.

De hogyan is játsszák a kamát? A játék leírása röviden: teniszlabda-nagyságú játékszer kell hozzá, amit kézi- vagy kosárlabdapálya nagyságú játéktéren két kapuval felálló csapatok dobálnak egymásnak, gólszerzés reményében, felváltva. Az éppen védekező fél dolga, hogy a gólt elkerülje, a dobást kivédje. Ha ezt olyan ügyesen teszi, hogy a labdát még a levegőben elkapja valamelyik játékosa, az a kama, vagyis kamafogás. Ekkor az illető csapat összebújva eldugja a labdát: valamelyikük a pólója, meze alá rejti, míg a társai ugyanúgy tesznek, mintha náluk volna. Szétrebbennek és a rivális kapuja felé indulnak. Azok meg feléjük futva szerelni igyekeznek őket, hogy minél távolabb maradjanak a támadók, mielőtt kapura dobni próbálnának. Ha bemegy, gól, ha nem, akkor folytatódik az eredeti (egész pályás) kapura dobálás.

Túllépve a traumán

Az „Acélváros” problematika mellett nagy hangsúlyt kapott Pereces, a néhai bányatelep, majd a történelmi Avas és a belváros (néhány elhagyatott épülete és köztere, mint például az avasi pincesorok, a kilátó, a volt Kossuth mozi vagy a Weidlich-udvar) – fogalmazta meg lapunknak a jubileum kapcsán Darázs Richárd. – Átfogó elképzelésünk, hogy a közösségi tudatban a város megjelenése és története átértékelődjék, a kiábrándult és pesszimista képzetek helyére frissebbek, a szellemi-kulturális örökség máig élő elemei kerüljenek – túllépve immár a nehézipari összeomlást követő traumán.

- N. Szántó Rita -