Egy amerikai csembaló és a Diósgyőri vár

Tennessee, Miskolc - ,„Hiányzik a múzeum, a borsodi sör, a jó miskolci vendéglők és a krémes”.

Valahol az amerikai Tennessee államban van egy csembaló, amelynek borítóját a Diósgyőri vár képe díszíti. A hangszer Bostonban készült, a festményt egy szentpétervári festőművész készítette. A csembaló tulajdonosa pedig miskolci. A történetre pedig a Miskolc a múltban Facebook-csoportban bukkantunk. Dr. William Nagy osztotta meg a fotót a közösségi oldalon: ezen egy kisfiú van, és a Diósgyőri vár képével díszített csembaló. A kép mellé azt írta: „…a festményt egy szentpétervári festőművész festette rá, akit egy hónapra kihozattam, mert Oroszországból eredeti festményt kiküldeni körülményes lett volna. A vár képe egy régi metszet után készült”. Az Amerikában élő orvos azt is elárulta, fontos számára, hogy a kisfia – aki a képen a hangszer mellett áll – tudjon és tanuljon magyar származásáról.

A Földesben érettségizett

A történet érdekes volt, ezért megkerestük dr. William Nagyot, aki szívesen beszélt Miskolcról, Magyarországról, az életéről. Miskolcon született, és 1969-ben a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Az iskola kapcsán fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Földes abban az időben is honszerető nevelést adott diákjainak.

Arisztokrata származása miatt esély nem volt rá, hogy egyetemen továbbtanulhat, ezért érettségi után az akkori NDK-ba ment. Ott összetűzésbe keveredett egy helyi párttitkárral, aki ócsárolta a magyarokat. Az összetűzés miatt kiutasították az NDK-ból, de később, 1975-ben sikerült kijutnia Angliába. Az ottani bevándorlási hivatalban kijelentette, Magyarországra nem jön vissza, de azt mondták, kénytelen lesz, mert kiadatási egyezmény van a két ország közt. Végül szerencséje volt, amíg arisztokrata származása itthon gond volt, addig a szigetországban éppen előnyt jelentett. „Kiderült, Angliában törvény mondja ki, arisztokratát, ha veszélyben van, nem lehet kiadni. Ez a törvény visszanyúlik a francia forradalom idejére” – magyarázta.

Utoljára 2001-ben voltam otthon, amikor még édesapám élt. Dr. William Nagy

De Angliában sem maradhatott, így került Belgiumba, persze oda sem a szokványos módon: „Az angolok nem akartak pecsétet nyomni az útlevelembe, ezért adtak egy tengerésztiszti kabátot és sapkát, megtanítottak angol módra tisztelegni, és így, nagy tisztelgések közepette felsétáltam Doverben egy hajóra. Ennek köszönhetően tíz percig voltam a Royal Navy tisztje”.

Ford-ösztöndíjjal

– Belgiumban bementem a helyi bevándorlási hivatalba – folytatta. – Gondoltam, mivel királyság, büszkén bejelentem a származásom, és elmondtam, mennyire kedvelem a belga királyt. A tisztviselő durván reagált, elküldött melegebb éghajlatra. Majd feltettek a vonatra, eljutottam Németországba, ahol a majdnem perfekt németemnek köszönhetően kijutottam Amerikába” – emlékezett vissza William.

„Detroitban dolgoztam a Ford autógyárban, közben Ford-ösztöndíjjal jártam egyetemre és a katonatiszti akadémiára. Hat év múlva egy mesterdiplomával taníthattam fizikát, földrajzot, emellett pedig megszereztem a pilóta vizsgát is. Hamar meguntam az ingázást Detroit–Chicago közt, ezért visszamentem az egyetemre. Munka mellett ledoktoráltam pszichológiából, és a kettős diagnózisra specializálódtam. Tanítottam a michigani és Tennessee-i egyetemeken, dolgoztam ambulanciákon traumatikus agysérülések rehabilitációján. Az amerikai katonaságnál pedig mint alezredes szereltem le” – sorolta.

Szerethetünk két országot

– Én úgy érzem, az ember szerethet két országot, éppúgy, mint ahogy szeretheti az anyját és az apját is – fogalmazott. – A Miskolc a múltban csoport tagja vagyok, és örülök annak, hogy milyen szép lett a város. A várba gyakran kijártam és leültem, gondolkodtam azon, hogy milyen szép és elegáns története van Magyarországnak. Utoljára 2001-ben voltam otthon, amikor még édesapám élt. A gyerekeim felnőttek, de a legkisebb fiamat, aki 9 éves, én nevelem. Kicsit tanítom magyarul, szerencsére nagyon érdeklődik Magyarország után. Megígértem neki, ha megtanul magyarul, akkor járhat otthon egyetemre.

Természetesen az egyedi csembalóról is kérdeztük Williamet. „Bostonban csinálják, egyedülálló módszer szerint. 15 ezer dollárba kerül, és egy orosz festőművészt kértem meg, hogy egy régi metszet után fesse rá a Diósgyőri várat. A művész egy hónapig itt volt, és készítette a festményt. Azt akartam, aki leül a hangszer mellé, annak eszébe jusson Magyarország, Miskolc” – mesélte el.

William már nyugdíjas, de könyveket ír, angolul és magyarul is. Bár szerinte a magyar helyesírása nem tökéletes, de büszke arra, hogy nem töri a magyart.

Mi hiányzik?

Arról is kérdeztük, mi hiányzik neki Miskolcból? „A színház, az ország első kőszínháza. A szüleim sírja, ami a mindszenti temetőben van, és nem tudom látogatni. Sajnos magyarul igen ritkán tudok beszélni, ez is hiányzik. És jó lenne elmenni a Földesbe, megmondani a diákoknak, milyen fontos a tanulás, milyen szerencsések, hogy egy szabad országban nőhetnek fel… De hiányzik a múzeum, a borsodi sör, a jó miskolci vendéglők és a krémes” – sorolta.

Elárulta, ha hazajönne, a várba feltétlenül elmenne, és egy magyar misét sem hagyna ki, hiszen – mint fogalmazott – régen csak titokban tudott misére járni. „Mikor az ember 66 éves lesz, megtanulja, hogy a legfontosabb a család, a nemzet és a kultúránk tovább­adása” – vélekedett.

- N. Szántó Rita -

Meglepetésvideó készült a papának Kanadába. A miskolciak remekül vizsgáztak

Miskolc - Kanadai fiatalok méltatják a várost blogjukban. És megtalálták a fiú édesapjának szülőházát.