„A három lányom számára mindig is kötelező irodalom volt a rockzene”

Miskolc - A főorvos szerint az örömzenélés a szelep, amin a mindennapok terhét lehet kiengedni.

Születésnapi koncertre készül az orvosokból, egy jogászból és zenészekből álló Áll-A-Tok? zenekar. Fergeteges buli várható. Dr. Almássy Sándor nappal a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház sebész főorvosa, este azonban a billentyűk közé csap, és vad rockot játszik. Ő a zenekar alapítója és motorja.

Mindezt a családom abszolút támogatása mellett tudom csinálni." Dr. Almássy Sándor

Hogyan készülnek a 10. születésnapra?

Dr. Almássy Sándor: Nagyon-nagyon nehéz a műsort összeállítani, mert szeretnénk előadni az egész repertoárunkat, de akkor reggelig játszhatnánk. Most 20 dalt írtunk össze, ebből lehet, hogy még húzni kell, hogy a közönség el ne álmosodjon, bár a hangerőtől biztosan nem fog. Két vendégünk is lesz a születésnapi koncerten, Tátrai Tibor és Koós Réka. Koós Réka az énekesnőnk, Bányai Kriszta jó barátnője, és már régóta tervezzük, hogy meghívjuk. Most végre időt tudott szakítani a színházi elfoglaltsága mellett. Ezúttal nem musicalt énekel, hanem rockot, hiszen ebben a műfajban is nagyon jó. Tátrai Tibor pedig szinte már családtagnak számít nálunk, hiszen immár negyedszer játszunk vele. Mély barátság fűz hozzá bennünket. Ő értékeli bennünk az örömzenélést, mi meg rendkívül megtisztelve érezzük magunkat, hogy Magyarország legjobb gitárosa játszik velünk. Mindig jókedvvel megy el, azt mondta nekem utoljára, hogy ötös fölét ad a zenekarnak.

Hatalmas sikerük volt a kocsonyafarsangon. Az akár betudható egy előszülinapi koncertnek is.

Dr. Almássy Sándor: Valóban. Egy kicsit féltünk ugyan, hogy vasárnap délután mi léptünk fel utolsó zenekarként az Erzsébet téren, de végül is nagyon bejött. Óriási tumultus volt a téren, a szállodáig álltak az emberek, fergeteges hangulat volt. Ott is rockot játszottunk. Most abból a műsorból merítünk, de elő akarjuk venni a 10 évvel ezelőtti dalokat is. Vannak olyan dalaink, amit a sebészirodalomból menekítettünk át. Ezek saját szerzemények, még a kórházi rockszínházunk idején születtek, és a sebészetről szólnak. Mindig arra gondoltam, hogy egyszer olyan jó lenne a saját dalaimat úgy hallani, hogy vérprofik adják elő. Ne legyen hamis, ne legyen ritmusbeli késés benne, tehát abszolút profi legyen! Ezért alakult tulajdonképpen az Áll-A-Tok?, amibe belekerült három orvos is.

Az sem mindennapi, hogy egy kórházi osztályon rockszínház működik.

Dr. Almássy Sándor: Az 1980-as években a Semmelweis kórház általános sebészeti és mellkassebészeti osztályán dolgoztam, Kardos Géza volt az osztályvezető főorvos. Én, örök zenész, elhatároztam, hogy csinálunk egy zenés színházat. Talán öt darabot adtunk elő az évek során. Az utolsó 1990-ben volt, de utána sorban születtek a gyerekeim, és már nem volt időm a színházra, mert rengeteg energiát vett el.

Az előadásokban minden sebész szerepelt, legalább is a fiatalabbak, és a sebészet tárgykörében született az öt zenés darab. Ezeket én írtam. Emlékszem, az utolsónak az volt a címe, hogy A 110 éves király. Kiss János István professzor úr tiszteletére írtuk, mert akkor volt 10 éve annak, hogy az osztályon dolgozott. A király férjhez adta lányait. A lányokat úgy hívták, hogy Nyelőcsövecske, Epehólyagocska és Méhecske. Sorba jöttek a kérők, a Vesék, a Hasnyálmirigy, a Vakbél, és ezek mind elvették a királylányokat. Úgyhogy boldogan ért véget a darab.

Már a zenekar neve is valamiféle huncutságot sejtet.

Dr. Almássy Sándor: Ennek az a története, hogy a zenekar megalakulása után először az osztályvezető főorvos, dr. Szűcs Géza 60. születésnapján játszottunk együtt. Az eseményen jelen volt dr. Kiss János István főorvos professzor is, aki miután meghallgatta a zenekart, úgy kiáltott fel: „Ti állatok vagytok!” Ez tetszett nekünk, és azóta hívnak így minket. Egy kis szójáték útján Áll-A–Tok? lett belőle, a közönséget kérdezve. A zenekar logójában egy huncut kismalac is látható. Tehát igen, az elnevezés mögött malacságra is kell gondolni.

Mi tartja össze 10 éve a zenekart? Az ön lelkesedése és személyisége? Vagy valami más?

Dr. Almássy Sándor: A többiek azt erősítik bennem, hogy én vagyok a zenekar lelke. Aranyosak voltak, mert tavaly életemben először voltam két hét táppénzen, és lett volna egy fellépésünk, de nem mentek el. Azt mondták, hogy nélkülem nem mennek. Ami összetart minket, az a végtelen szeretet egymás iránt. Tényleg annyira aranyos emberek, hogy most már igaz barátság köt össze minket. Meg az, hogy ez egy önfeledt örömzenélés. Kicsit diktatórikus vagyok a zenekarral, ezt elismerem, de azért mindenkinek van beleszólása a dolgokba. A műsorválasztásban szigorúan tartom a színvonalat. Ami már populárisabb és átment a lagziirodalomba, azt már nem engedem be a műsorba, még ha nagy sikere is lenne. Rockklasszikusokat, időnként kuplékat játszunk, amolyan vintage zenekar vagyunk. Játszunk Paul Simont, AC/DC-t, Jimmy Hendrixet, Janis Joplint és Chicagót. De mint már említettem, vannak a sebészet témaköreit feldolgozó bohókás, szati­rikus saját szerzeményeink is, például az „Epehólyagocska epekedője”, „A pancreas vize kocsmárosának dala”, a „Szőrös blues”, és a híres „Hagy nyúljak bele”.

Jól összefér egy személyben a komoly orvos, aki bonyolult műtéteket végez egész nap, és a bohém rockzenész?

Dr. Almássy Sándor: Nagyon is jól megfér. Minden kollégám és az énekes jogásznő is azt mondja, hogy a mi szakmánkban kell egy szelep. Ha azt a lelkiismereti terhet, ami a gyógyítással jár, nem tudnánk valamilyen nemes szelepen kiengedni, akkor beleőrülnénk. Hiszen a mi szakmánk nemcsak sikerrel jár, hanem kudarcokkal is, amit fel kell tudni dolgozni. Általában mi, sebészek, elég keményfejűek és kemény lelkűek vagyunk, mert megedzett bennünket az élet. Én már 40 éve csinálom. A kollégáim közül minden sebésznek van valamilyen leeresztő hobbija, ami ezt a hihetetlen pszichés terhet leveszi az ember válláról. Az örömzenélés erre kiválóan alkalmas.

Végül mi döntött az orvosi pálya mellett?

Dr. Almássy Sándor: Ez érdekes történet, mert én az iskolai éveim alatt végig zongorázni tanultam, és otthon felvetettem, hogy zenész szeretnék lenni. De a nagybátyám zenészként élte az életét, és édesapám óva intett a zenészpálya bizonytalan egzisztenciájától. Azt mondta nekem, ő egyébként mérnök volt, hogy aki kitűnő tanuló a Földes Ferenc Gimnáziumban, az menjen el orvosnak, mert az egy biztos szakma. Erre azt mondtam, hát jó, egy próbát megér, bár addig eszembe sem jutott az orvoslás. 17 évesen elmentem a Semmelweis kórházba nyári munkára, és mit ad Isten, hová vettek fel helyettes pavilonosnak, a sebészeti osztályra.

Mit csinál a helyettes pavilonos?

Dr. Almássy Sándor: A helyettes pavilonos tulajdonképpen az egészségügy segédmunkása. Reggel összeszedi a szennyest, elviszi a mosodába, visszafelé visszahozza a tiszta ruhát, elviszi a dobozokat a sterilizálóba, segít a konyhás néninek, elkíséri a beteget a röntgenbe. A pavilonos fiú volt az, aki a teljes logisztikai háttérmunkát végezte. Személytelenül, név nélkül, nem is tudta senki, hogy ki az, csak valahogy eljutott a mosodába a szennyes, és visszajött a tiszta. És én egy hónapig csináltam ezt mint gimnazista.

Ezek szerint nem riasztotta el a kórház?

Dr. Almássy Sándor: Egyáltalán nem. Sőt, nagyon megtetszett. Még szerencsém is volt, mert kiderült, hogy az akkori osztályvezető főorvos, Kardos Géza lányai az évfolyamtársaim voltak. Így aztán felfigyelt a pavilonos fiúra, és rajtam tartotta a szemét. Akkor elhatároztam, hogy jó lesz nekem ez a sebészet. És már úgy mentem az egyetemre, hogy sebész szeretnék lenni. Ahogy elvégeztem az egyetemet, Géza bácsi fel is vett az osztályra.

Munka, család, zenekar. Van idő minderre?

Dr. Almássy Sándor: Azt feltétlenül írja be az interjúba, hogy mindezt a családom abszolút támogatása mellett tudom csinálni. Három serdülő lányom van, 18, 17 és 15 évesek, és a feleségem, aki fejlesztőpedagógus. Sokszor megkérdezik, hogy ki az a bácsi, aki hétvégén hazajön minket összeszidni. Szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Nálunk is így van. A feleségem maximálisan támogat mindenben, a három lányomnak pedig kötelező irodalom a rockzene.

- Hegyi Erika -

Névjegy

Dr. Almássy Sándor

Tanulmányok: Debreceni Orvostudományi Egyetem

Munkahelyek: Semmelweis kórház Általános Sebészeti és Mellkassebészeti Osztály

Szabadidő: Az kevés... ami van, azt a családommal töltöm a legszívesebben.

Kedvenc zenekar, kedvenc dal: LGT: Gyere ki hegyoldalba, Álom arcú lány

Család: nős, 3 leány édesapja

Orvosok, ügyész, zenészek: Áll-A-Tok?

Az Áll-A-Tok? zenekart megalakulás óta orvosok és zenészek alkotják. Egy kivétel van, dr. Bányai Krisztina, aki abszolút profi énekes, de a polgári foglalkozására nézve jogász, ügyész. A három alapító orvostag, dr. Almássy Sándor (billentyűs hangszerek), dr. Gyáni Károly (ének), és dr. Tóth Imre (gitár). Mindhárman sebészek, mellkassebész főorvosok. A további stabil tagok: Fukk Attila basszusgitáros. Miskolci zenészkörökben „mindenki Fukija”, számos zenekarban játszott, játszik (többek között „No” zenekar Slamovits Istvánnal, Czemende zenekar). Molnár István a fúvósszekció vezetője, pozános, de igazi „zenebohóc”, zenei polihisztor, a hangszerelésben nagyon sokat segít. Bendzsák Erika fuvolaművész, zenetanár, játéka különleges ízt, hangzást ad a számoknak. A fúvósszekció stabil tagja Péter Zoltán trombitás, aki zseniálisan improvizál.