2017.05.08. 11:49

Mi az, hogy grafika, mi az, hogy biennálé?

Címkék#triennálé #képzőművészet #Herman Ottó Múzeum #varga éva #grafika #biennálé #borsod #Miskolc #Jónás Péter #kultúra

Miskolc - A borsodi megyeszékhelye újra a grafika fővárosa lett, megnyílt a több mint fél évszázados seregszemle. A 2017-es Miskolci Grafikai Triennálé Nagydíját megosztva ítélte oda a szakmai zsűri: Varga Éva képzőművész és Jónás Péter képzőművész kapták.Az elismerést a rendezvény szombati megnyitóján vehették át. Rajtuk kívül még 11 művész alkotása érdemelt díjat a 27. alkalommal megrendezett grafikai ünnepen.

– Több mint fél évszázados múlt van ezen seregszemle mögött – kezdte megnyitóbeszédét Molnár Péter, a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság elnöke. – Azt tapasztaltam, a kiírás szerint az alkotók nagy szabadságot kaptak, így a hagyományos módszerek mellett a művészek a legújabb technikákat is alkalmazhatták.

Az elnök szerint Miskolc mindig is befogadó város volt, ennek is köszönheti, hogy a grafika fővárosa lett. „Miskolc fontosnak érzi, hogy sokszínű város legyen, ezért a kultúra mellett a sportra is nagy hangsúlyt fektet. De említhetném az operafesztivált, a színházat, a filmfesztivált, és az elmúlt évek fejlesztéseit, például a lillafüredi függőkertet” – sorolta.

Közügy

Dr. Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum megbízott igazgatója személyes élménnyel kezdte: valamikor a 80-as évek elején, az avasi lakótelep egyik buszmegállójában betűzgetett egy plakátot.

„Megkérdeztem a szüleimet, mi az, hogy grafika, mi az, hogy biennálé, és ők tudták rá a választ, mert Miskolcon a grafika közügy volt” – fogalmazott dr. Tóth Arnold. Aki egy újabb történetet is elmesélt, ami szerint a 80-as évek végén a fiatalok gyűjtötték az utcai plakátokat, hogy a szobájukba kitehessék azokat. „Az volt a király, akinek több biennálés plakátja volt, egy egész sorozat…” – tette hozzá.

„Mert Miskolc a grafika fővárosa volt egykor. A kérdés, lehet-e újra? Ez hagyomány és örökség. Hagyomány, mert az én generációm már beleszületett, és örökség, mert átvesszük” – hangsúlyozta dr. Tóth Arnold.

Rendhagyó megnyitó

– Szeretném egy kollégánk emlékének ajánlani ezt a megnyitót – ezt már Madarász Györgyi, a kiállítás kurátora mondta. – A tervezett forgatókönyv szerint most felkérném Siklody Zsolt képzőművészt, a Székelyföldi Grafikai Biennále kurátorát, hogy tartsa meg szakmai megnyitóbeszédét. Ideális esetben Zsolt most mikrofonhoz lépne és mesélne mindarról, ami a grafikával történik. Akár Sepsiszentgyörgyön, akár Miskolcon. Ám ő épp egy hónappal ezelőtt egy szép szombat reggelen másfelé indult. Persze kérdezhetnék, hogy egy hónapom volt rá, hogy másik szakmai megnyitót keressek, miért nem tettem? Miután megkaptam a rövid sms-t, sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, legyen rendhagyó ez a megnyitó és a Zsolt által hagyott űr legyen érezhető és legyen jelképes is, mert az ő személye, munkája számomra nagyon sok mindennek apropója.

„Fa, viasz, textil, prém, tű; gumicukornyomat, kísérleti nyomógép, fadúc, videó – ezek a technikai leírások az itt látható képcédulákról valók. Korábban elképzelhetetlen volt ilyesmivel pályázni. Köszönjük, hogy a művészeknek volt bátorsága ilyen munkákkal is jelentkezni, hiszen ez azt jelzi: bíznak benne, hogy túl tudunk lépni a korábban rögzült sémákon, hogy a válogatás során valóban a jelen helyzetet, a napi valóságot közvetítjük majd” – fogalmazott a kurátor.

Túlmutat

„A díj mindenki számára öröm, mert ritkán kapja meg az ember. Hétköznapokban dolgozunk, és egyszer csak ilyen mód is értékelik a munkánkat” – fogalmazta meg Varga Éva a Nagydíj kapcsán.

Jónás Péter pedig elárulta lapunknak, a Nagydíjra nem számított, de valamifajta elismerésre igen, gondolván, értékeli a zsűri azt a technikáját, ami túlmutat a hagyományos grafikán.