2017.06.11. 14:08
Átverők és átvertek
<em>Nem tudom, megfigyelték-e, hogy ha van egy picit is üzletileg ígéretes terület, a csalók azonnal megjelennek. Most nem a nagy pályázati, uniós pénzes hiénákra gondolok, hanem a kicsikre. Akik mindig a megfelelő kis rést lelik meg. </em>Kiss László írása.
Nem tudom, megfigyelték-e, hogy ha van egy picit is üzletileg ígéretes terület, a csalók azonnal megjelennek. Most nem a nagy pályázati, uniós pénzes hiénákra gondolok, hanem a kicsikre. Akik mindig a megfelelő kis rést lelik meg. Kiss László írása.
Az egyik kedvencem a tűzifabiznisz. Az átverés rengeteg módja létezik benne, olyan rétegezett üzletág ez, hogy nem is hinnék."
Kezdődik onnan, hogy vizes fa, folytatódik azzal, hogy nem annyi köbméter, amennyit fizetünk, vagy a kaloda alján hulladék lapít. Arról már nem is beszélek, hogy a forrás, azaz, hogy honnan is van fa, az egy másik problémahalmazhoz vezet – erről az erdészek tudnának mesélni.
De a kocsibeállók leaszfaltozása is jó terület. Jobb esetben csak arról van szó, hogy a környéken folyó, amúgy állami-önkormányzati munka „melléktermékeként” jön az ajánlat, rosszabb esetben nem is aszfalt lesz belőle, csak valami fekete kulimásszal kenik be a betont. Az ereszcsatorna-csere is príma üzlet. Megfelelő meggyőző erő, rábeszélés, már kapják is le a régit, és rakják fel az újat, csakhogy az ár, mint kiderül, kissé vastagon fogó ceruzával íródik. No de, akkor már fenn van minden, a régi összelapítva, mit lehet tenni?
Az útszéli zöldségesek között is akad – nem mindegyik –, aki, hát hogy finoman fogalmazzak, magas árfekvésben dolgozik, ez is jó biznisz, hogy majd aztán ősszel átadja a helyét az autóról krumplit, hagymát árulóknak. Itt az a baj, hogy sok becsületes, rengeteget dolgozó és megélni próbáló ember közé befurakodó „bizniszmenek” teszik passzra azt a minimális bizalmat, ami nem lenne rossz, ha létezne.
De az üzletnek vannak speciális ágai is – nem olyan régen még csak Isztambulban rángatták a karomat a garantáltan márkás parfümök árusai, most már Budapesten, a plázákban nem lehet öt lépést tenni, hogy ne botoljunk bele ugyanezekbe. Vagy ha nem ebbe, akkor szintén garantált minőségű Iphone mobilt is lehet venni, nylonszatyorból.
Persze, aki elhiszi, mondjuk egy Armaninak látszó parfümről, amit háromezer forintra lealkudva vett meg, hogy eredeti, az meg is érdemli, nem beszélve a mobilokról. Az igazi probléma ott kezdődik, ami például a tűzifával zajlik. Mert itt azért, leszámítva a szegény nénikéket, időseket, akiket könnyű átverni, van egy sajátos összjáték. Mindig elhiszi a vevő, hogy okos lehet, nyerhet az itt a piros hol a pirosban is, azaz „okosban”, olcsón fog sokat venni. Egy kis szociodráma ez, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe.
És persze a legnagyobbak is hozzáteszik a magukét. Mondja egy anyuka, hogy a gyerek bőgött, amikor a nem kevés pénzért vett gyurmás játékból elkészült a kutyus, az őzike, a lovacska, hogy ezek miért nem mozognak? Merthogy a tévéreklámban mozogtak. Ez ám az átverés. Felnőttként persze nem az, hiszen a kis mesevilág, ami a klipben van, látható, hogy csak amolyan fantázia szülte inspiráció. De egy háromévesnek nem. Ő azt várja, mikor fog szaladni a gyurmapaci.
Így tanul a gyerek. Komoly esélye van rá, hogy majd később ne vegyen vizes tűzifát, hajtsa el kapásból az ereszleszerelőket, mint ahogy a szatyorral sutyorgó parfümösöket is. Persze, addig az átverőipar is fejlődik majd – lesz mire felkészülni.