Labdába rúghat-e Miskolc, ha egy új acélgyárat támogatna a kormány?

Miskolc - A kormány iparfejlesztési programja alapján újraindítaná a hazai buszgyártást. Szükség lenne beszállítókra.

Vajon lesz-e, lehet-e újra acélgyártás Miskolcon? A kérdés még mindig és újra kérdés. Már csak azért is, mert egyfajta iparfejlesztési program részeként (Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter áprilisban kormányinfón jelentette be) újraindítanák a hazai buszgyártást és hadiipart. Márpedig ezeknek beszállítókra lenne szükségük, hogy alapanyagigényüket kielégítsék, vagyis lenne létjogosultsága új acélgyáraknak. Ezt erősíti meg a miniszter azon kijelentése is, amit szintén idézett korábban a sajtó: a meglévő kétszereplős acélipari részvételt (Ózd, Dunaújváros) állami segítséggel többszereplőssé kell tenni.

Ötmilliós tőkével

Ezzel a kormányzati szándékkal csenghet össze az a hír (júniusban jelent meg a Világgazdaságban), hogy a nyár elején Digép Nemesacélmű Zrt. néven jegyeztek be egy társaságot ötmillió forintos tőkével. A cég nem kívánt nyilatkozni, de úgy tudni – írja a VG –, hogy 100 millió eurós fejlesztéssel támasztanák fel a miskolci kohászatot.

A Digép Nemesacélmű Zrt. – mint ahogy a nevéből is kiderül – a Digéphez kötődik, ahol két alkalommal is letették az elmúlt években az alapkövét egy miniacélműnek, amelynek a megvalósításából nem lett semmi. Szír-szlovák befektetőkről lett volna szó, akik Eximbank hitellel tervezték a beruházást. Mint kiderült, az új társaság és a régi között van összefüggés, hiszen a Digép Nemesacélmű Zrt. igazgatósági tagja, Ács András résztulajdonosa a korábbi cégnek. Azaz a külföldi befektető „feladta”, a magyar fél folytatná tovább a munkát.

„Nem újra, még mindig”, fogalmazott Ács András, amikor lapunk megkereste, de terveikről nem kívánt nyilatkozni. Egy biztos (ez is a nevükben rejlik), hogy míg a korábbi szír-szlovák befektetők a beton­acél termelését preferálták, az új cég igényesebb acéltermékeket gyártana, állítólag erre nagyon is volna igény.

Interpellált a képviselő

A miskolci álmokat mindenesetre porba döngölték (ha ideiglenesen is) a június végén történtek. Varga László országgyűlési képviselő (MSZP) interpellált a parlamentben „A miskolci kohászat jövőjéről” címmel. Hivatkozott az említett acélipari stratégiára, és megemlítette, hogy a 2010-es választási kampány során a miskolci Fidesz sokat kampányolt, hogy újraindítaná a diósgyőri kohászatot, a DAM-ot. Elhangzott ekkor az is, mondta az ellenzéki képviselő, hogy ezer főnek teremtenének munkát. A 2014-es választások előtt is felmerült a kohászat újraindítása, de ekkor már a Digép területén 50 millió euró befektetéssel (itt az előbb említett szír-szlovák beruházásra utalt a képviselő – a szerk.), ám ez sem járt sikerrel. Ezután tette fel kérdéseit, miszerint „számolnak-e a diósgyőri kohászattal, ha az acélgyártást magasabb fokozatra szeretnék kapcsolni Magyarországon? Számolnak-e a diósgyőri kohászat újraindításával?” Utalt arra is, hogy mintegy 350 ezer tonna minőségi acélt gyártottak volna a tervek szerint 100-120 milliárdos árbevétel mellett, 500 fő részére közvetlenül munkahelyet biztosítva.

Ózd és Dunaújváros

Varga László kérdéseire Lepsényi István nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár válaszolt, amiből az derült ki, hogy szó sincs kormányzati támogatásról. Ismertette a nemzeti acélgyártási cselekvési programot, és azt, hogy a beszállítói alapanyag-ellátás biztosítását a dunaújvárosi Dunaferr és az Ózdi Acélművek korszerűsítésével képzelik el. Elmondta még, hogy „harmadik közegként a korábban nem sikeres magánkezdeményezés bázisán magyar befektetők egy olyan összehangolt régiós acélgyártás-fejlesztési koncepción dolgoznak, amelyben az acél alapanyag gyártása és a megmunkálás, feldolgozás fejlesztése egyaránt szerepel, és ezt tudjuk támogatni”.

Ács Andrást is kérdeztük az elhangzottakról. Ő annyit mondott, egyetért a kormányzattal, hogy a két működő acélipari társaságot támogatja, mert egy, még csak tervekben szereplő projektes céget nincs miért.

„Dolgozunk rajta, hogy befektetőket találjunk, ha fel tudunk mutatni valamit, akkor biztosak lehetünk a támogatásban”, mondta lapunknak.

Pró és kontra

Mi szól ellene, mi mellette a szakemberek szerint?

Ellene szólna például, hogy kevés a szakképzett munkaerő, hogy a gyár (DAM) gépeit elhordták, az épületek egy részét lerombolták, horribilis összegbe kerülne az újraindítás.

Mellette szólna például, hogy nagy szükség lenne nemesacélra, Szlovákiától Görögországig nem gyártanak ilyet, Magyarország is importra szorul.

- Hajdu Mariann -