„Az Edda egy nagy kaland volt”

Miskolc - Csellistaként kezdte, kicsit basszusgitározott, majd rádiós lett. Ma az Európa Rádió programigazgatója.

Kevésbé ismert rock­történeti tények nyomába eredt az egyik országos hírportál, és kiderítette, hogy egy nő volt az Edda együttes alapító basszusgitárosa. Bár a tősgyökeres miskolciak számára eme tény nem jelent újdonságot, de valószínűleg a máshol élőknek igen, hiszen sokan olvassák és meg is osztják a történetet a neten.

Az alapító basszusgitáros pedig nem más, mint ­Beély Katalin, az Európa Rádió programigazgatója, akinek segítségével kicsit visszarepültünk a ’70-es évekbe.

Csellista volt

– A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam, csellista voltam, miután leérettségiztem a Földesben. Már a gimnáziumban kapcsolatba kerültem Ferenci Zoltánnal, aki szintén ott érettségizett. Ő az egyetem gépészmérnök-hallgatója volt és a zenekar szólógitárosa. Felkért, hogy legyek az együttes basszusgitárosa.

Ez igencsak meglepett, mivel gitározni egyáltalán nem tudtam, néhány hetem maradt arra, hogy megtanuljak. Végül ez másfél hónap alatt sikerült, addigra tudtam játszani egy 2 órás koncertműsort. Igazából nem volt olyan rettenetes feladat, hiszen a cselló rendkívül nehéz hangszer, és azután a gitár nem tűnt túl bonyolultnak.

Tanárom nem volt, fül után tanultam úgy, hogy hallgattam a számokat. Felvettük Komjáthy György műsorából és a Luxemburg Rádióból a legfrissebb slágereket, mert akkor még nem lehetett hozzáférni jó minőségben ezekhez a számokhoz. Magnóról, hallás után tanultam meg a basszusszólamokat. Úgy mondtuk ezt akkor szakmai zsargonnal, hogy kikagylóztuk – mesél a kezdetekről Katalin.

Így lett tehát tagja 1972-ben az Eddának, ami akkor az egyetem diákzenekara volt.

– Az egyetem adta a felszerelést, és minden vasárnap este 6-tól 10-ig bulit tartottunk a Bociban (a mai Rock­well klubban). Nagyon hamar eljutottunk oda, hogy 1600-an is eljöttek a bulira, jó hangulatú programok voltak. Nemcsak rockot játszottunk, hanem minden divatos zenét, amit meg tudtunk szólaltatni. Abban az időben a fiatalság vágyott arra, hogy egy kicsit lazítson. A hetvenes évek elejéről beszélünk – jegyzi meg az egykori basszusgitáros.

Óizlandi eposzok

A zenekar névadásának is külön története van. Az együttes tagjai azon gondolkodtak, milyen név tudná kifejezni, hogy egy nő is van a zenekarban.

– Ferenci Zoli édesapja leemelte a könyvespolcról az Edda-dalok óizlandi eposzkötetet és azt mondta, legyen ez a zenekar neve – meséli Katalin, aki 1977-ben cselló-szolfézs-ének szakon lediplomázott és Budapestre ment, ahol egy évig zeneiskolában tanított, majd a Magyar Rádió zenei főosztályára került. Nem véletlenül, hiszen mindig is az volt a nagy álma, hogy rádiós lehessen. Már szakközépiskolás és főiskolás korában is bejárt a rádió miskolci stúdiójába zenei szerkesztőnek.

– Budapesten 5 évig dolgoztam, majd hazaköltöztem Miskolcra, ahol a rádióstúdióban tárt karokkal vártak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2001-ben az Európa Rádió alapító tagja lehettem. Bár itt zenével nem foglalkozom, programigazgató vagyok – ismerjük meg dióhéjban Katalin történetét.

„Nem az én világom a rockzenészeké”

Kérdezzük Katalintól azt is, nem sajnálja-e, hogy nem maradt Edda-tag, hiszen a zene­kar befutott.

– Nem, nem az én világom – jelenti ki határozottan. – A rockzenészeknek rendkívül fáradságos az életük, és nem is az én értékrendem szerint való. A színpadon többször gondoltam arra annak idején, hogyha végzek a főiskolán, nem folytatom tovább. A koncerteken előfordultak atrocitások, és olykor a közeg is olyan volt, amire azt mondtam, hogy nem ezt szeretném életem végéig csinálni.

Számomra az Edda egy kaland volt – fogalmaz, hozzátéve: – Arra viszont jó volt, hogy az ösztöndíjamat kiegészítette a fellépésekért kapott pénz. Másrészt pedig egy nagyon jó baráti közösség alakult ki, igazi diákbulikat szerveztünk. A legpozitívabb számomra, hogy a mai napig is megállítanak azzal, „de jó hangulat volt, mennyire jól éreztük magunkat, mennyire szerettük egymást!” Egyébként nagyon meglep, hogy a hírportál cikkét milyen sokan olvassák, hiszen 40 év alatt rengeteg riportot és műsort készítettem, és ilyenkor az ember elgondolkodik a világ értékrendjén. Ez egy kicsit megdöbbentő számomra.

- Hegyi Erika -