„Menj és cselekedj te is hasonlóképpen”

Miskolc - Az egyházak közösségépítő szerepét a társadalom pozitívan értékeli. Interjú: Erdő Péter bíborossal.

A magyar katolikus egyház első embere gyakran megosztja gondolatait olvasóinkkal. Erdő Péter bíboros, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja is, állandó szerzőink közé tartozik. Most arra kértük, segítsen megtalálni a választ mindennapi életünk kihívásaira.

Nekünk mindig az emberi méltóságból kell kiindulni." Erdő Péter

Mit jelent Bíboros úrnak a nemzeti ünnepen átvett Szent István Rend? Mennyire számítanak egy egyházi embernek a világi elismerések, kitüntetések?

Erdő Péter: Nagy örömet jelentett a kitüntetés, de elsősorban nem a személyem miatt. Az indoklásból látható, hogy az egyházak közösségépítő szerepét a társadalom pozitívan értékeli. Jóleső számomra ez a megtiszteltetés.

Hol találja meg a ma embere államalapító királyunk örökségét?

Erdő Péter: Magyarország vármegyei rendszere Szent István nevéhez fűződik. Azon országok közé tartozunk, ahol a közigazgatás évezredes múltra tekint vissza. A másik az egyházmegyék kialakítása, a nyugati latin kultúrkörhöz való tartozás, ami szintén államalapítónknak köszönhető. Példaértékű az erős intézményi folytonosság. Ez abban az időben korántsem volt olyan magától értetődő.

Korunk embere sok kihívással küzd. Hogyan látja Európa, s benne hazánk helyzetét, kilátásait? Mit gondol, veszélyben vannak-e ma a keresztény értékek?

Erdő Péter: Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában több mint tíz éven át dolgoztunk ennek megválaszolásán. Földrészünkre kiterjedő felmérések készültek a hitoktatásról, a demográfiai helyzetről, a családról, a házasságról, a munkanélküliségről, a gazdasági válságról és sok minden más, korunk emberét foglalkoztató témáról. Azt hiszem, Európa állapota ma igen összetett, keleti végétől egészen az Atlanti-óceánig. Ezek a problémák nem is csak a nyugatot, az európai népek közösségét, hanem az egész kereszténységet érintik. Az említett püspöki szervezetnek Törökország és Ciprus is tagja. Amikor a hitoktatásról volt szó, voltak, akik azt mondták, de jó lenne ha az állami iskolákban is lenne hitoktatás. Mások felvetették: csak az ne legyen, mert akkor minket ott diszkriminálni fognak. Tehát mindez függ az adott országtól, hogy ott milyen arányban élnek a keresztények. Valójában egy nagy kulturális változás közepében vagyunk, s ebben egyes liberális értékek is megkérdőjeleződnek, vagy nem tűnnek működőképesnek.

Az egyház miben látja a fogódzót ebben az összetett világban?

Erdő Péter: Nekünk mindig az emberi méltóságból kell kiindulni. Az emberi méltóság pedig egy bibliai fogalom. Ezt a teremtéstörténet fejezi ki a legjobban, amikor azt mondja, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta. Igen ám, de miben hasonlít az ember az Istenhez, aki láthatatlan és nem anyagi valóság? Erre mondjuk azt, abban, hogy értelmes és szabad akarata van. Az emberi szabadság tekintetében ma a világban nagyon sok tennivalónk van. Mert ugye szabadon dönteni és választani csak akkor lehet, ha lát az ember maga előtt valami jövőképet, és arra mondhat igent vagy nemet, vagy azt próbálhatja saját cselekedeteivel befolyásolni. Például a világhálón keresztül különböző ingerek érnek bennünket, és azokra úgy válaszolunk, ahogy a reklámok világában elvárt: szinte automatikusan választunk anélkül, hogy gondolkodnánk. Mint mosóport az agresszív hirdetések hatására. Ez a tény ma már a demokráciák működésében is válságos állapotokat idéz elő. Persze az életnek lehetnek olyan modellszerű értékei is, amelyeket elvonatkoztatás és gondolkodás nélkül is lehet követni. Csodálatos dolog, hogy Jézus egyrészt törvényhozóként beszél, szabályokat fogalmaz meg, másrészt elmesél történeteket és utána nem vonja le a tanulságokat, hanem azt mondja, menj, és cselekedj te is hasonlóképpen. Tehát akár ebbe a hirtelen jött audiovizuális világba is be kell lépnünk, és fel kell kínálni azokat az emberi cselekvési modelleket, amelyek értékesek, de ugyanakkor nem szabad lemondanunk a fogalmi gondolkodásról és a szóbeli közlésről, érvelésről sem.

Ha szóba kerül a demog­ráfiai helyzet és a harmadik világból érkezett menekültek kérdése, egyenes út vezet az illegális migráció veszélyeihez.

Erdő Péter: Mi, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának keretei között 46 országra terjedő vizsgálatot folytattunk, s megvannak azok a születési számok, amelyek esetén egy országot a társadalom a mai szinten képes fenntartani. Azaz tovább éltetni. Ez valahol 2,3 környékén van. Európában egyetlen ország se éri el ezt. Még Törökország is alulról közelíti, noha ott a legmagasabb a születések aránya. Amikor a nyugat-­európai országokban néha propagandisztikus jelleggel, a társadalmat sokkoló módon olyan filmeket mutatnak be, hogy bizonyos bevándorlási népcsoportokban a termékenységi ráta nyolcszorosa a miénknek, és emiatt néhány évtizeden belül minden más lesz, akkor éppen az érintett országoknak a püspökei tiltakoznak hevesen. Elsősorban Franciaországban: mondván, ez nem így van, mert nem azonos adatokat hasonlítanak össze. Nem igaz az, hogy mondjuk a török vagy a marokkói eredetű lakosság Franciaországban négyszer annyi gyereket vállal, mint otthon. Szerintük különböző számokat hasonlítanak össze, mert az, hogy egy családban hány gyerek van, nem azonos azzal, hogy egy asszonynak hány gyereke van. Egyébként pedig gyakran megfigyelhető, hogy a bevándorlók termékenységi rátája – igaz, lassan és fokozatosan — hasonul a befogadó országéhoz.

Egy kánonjogi konferencia kapcsán üdvözölhetjük ismét Debrecenben. Miért lett a rendezvény helyszíne a „kálvinista Róma”?

Erdő Péter: Először is a kánonjoggal foglalkozó tudósoknak két nagy nemzetközi szervezete van: az egyik a latin egyház jogával, a másik a keleti katolikus és ortodox egyházak jogával foglalkozik. Ez utóbbi szervezi a mostani kongresszust. Idén azért esett a választás Debrecenre, mert a görögkatolikus metropolitának ott van a székhelye. Ez a tanácskozás igazán ökumenikus, ahol a pápai primátus és a szinodalitás különböző intézményeiről lesz szó. Ez nagyon is illik az utóbbi évek útkereséséhez.

Örömteli évforduló közeledik: huszonöt éve indult újra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Hogyan értékeli az intézmény tevékenységét, szerepét?

Erdő Péter: Nagy örömmel várjuk az évfordulót. Ez az intézmény válaszol az emberek érdeklődésére. Tízezres hallgatói létszámmal működik. Fontos az, hogy a katolikus hitnek és a többi tudománynak egyfajta párbeszéde alakulhat ki az egyetemen belül is. Nagyfokú nyitást tesz lehetővé, és nagyon sok olyan világi értelmiségivel teremtett és teremt kapcsolatot, akik nem is biztos, hogy személyesen hívők, de nyitottak a párbeszédre.

Sok támadás érte ismét az egyházi iskolákat, leginkább liberális véleményformálók részéről. Mit gondol erről? Hogyan látja a katolikus oktatás helyzetét, lehetőségeit?

Erdő Péter: Mostanában nem érzékelem, hogy támadások kereszttüzében állnának az egyházi iskolák. Ez a kilencvenes évek elején volt így, amikor a társadalom számára ez újdonság volt. Mára megmutatkozott, hogy egyházi iskolákban nagyon is tisztességes tanárok dolgoznak, kiemelkedő oktatási-nevelési munkát végeznek. A katolikus iskolák kialakításának a módja is változott az utolsó negyedszázad során. Eleinte visszaadtak régi egyházi iskolákat, ahol újraindulhatott a nevelés. Később önkormányzati, állami iskolákat is át lehetett adni egyházi kezelésbe. Ezeket az ügyeket mindig figyelemmel és türelemmel kezeljük.

A napokban szentmisét mutatott be a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének, és megáldotta a gyermekáldásért imádkozó 1Úton zarándoklat résztvevőit. Mit üzen az édesanyáknak?

Erdő Péter: Azért tartottuk augusztusban a keresztény édesanyák találkozóját a Mátyás-templomban, mert meg vagyunk győződve arról, hogy minden élet Isten áldása, és az anyaság olyan hivatás, ami nem csak személyes örömet szerezhet. A személyes öröm és felelősség mellett, emberi mivoltunk legtisztább megélését teszi lehetővé. Mi, katolikusok Szűz Mária tisztelői vagyunk, és azt mondjuk, hogy a mennyek „királyné asszonya” mindannyiunk égi édesanyja. Az anyaságot valami egészen magas szintre állítjuk, és hisszük, hogy a Teremtő azt nagy értékkel ruházta fel. Ez nem csak abból áll, hogy valaki továbbadja az életet. A családban tanuljuk meg a közösségi létezés és a szeretet viselkedési formáit. Ferenc pápa külön áldását küldte a budapesti találkozóra.

Korábban, a vatikáni szinóduson aktívan szerepet vállalt Ferenc pápa felkérésére a családokról szóló püspöki tanácskozáson. Milyen veszélyek fenyegetik a család intézményét? Mit tud tenni az egyház ellenük?

Erdő Péter: Mostanában az intézményességet fenyegeti a legnagyobb veszély. A változások mindenütt intézményellenességet szülnek. Nemcsak egyházi, hanem polgári házasságot is kevesebben kötnek mostanában. Ez utóbbi az elmúlt harminc év fejleménye. Európában a pasztorális adatok szerint a stabilan együtt élő párok gyakran félnek a házasság jelentette intézményes elköteleződéstől. Ez az individualista életforma globális tendencia. Isten terve szerint az emberi élet értelmes projekt. Ez pedig lehetővé teszi az egész életre szóló elköteleződést is.

2020-ban Budapesten lesz a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Hol tart a felkészülés? Mit jelent ez az esemény a magyar egyház, illetve a nem hívő emberek számára? Lehet-e ez egyfajta misszióra alkalom? Elképzelhető-e, hogy a pápa is ellátogat az eseményre?

Erdő Péter: Mindenképpen nagy esemény, akárhol is tartják. Nálunk 1938-ban volt utoljára. Egyhetes program lesz, egyházi–vallási, szociális–egészségügyi témájú találkozókkal. Legutóbb a Fülöp-szigeteken például a süketnémák kaptak kiemelt figyelmet. Ez jó alkalom lesz majd a magyar egyházi élet és kultúránk bemutatására. A felkészülés évei belső misszióra is alkalmat adnak. A szentségimádások terjesztésére is. Templomaink régebben állandóan nyitva voltak. A kongresszus kezdetére igyekszünk megteremteni azt a biztonságot, hogy minél több helyen ismét nyitott kapuk várják az Isten házába betérőket a nap folyamán. Ha a Szentatya Budapestre eljönne, az nagy megtiszteltetés lenne mindannyiunknak.

- Szántó István -

Névjegy

Erdő Péter 1952. június 25-én született Budapesten. A pesti piarista gimnázium elvégzése után az Esztergomi Papnevelő Intézetben, majd a Budapesti Központi Szemináriumban készült a papi hivatásra.

1975. június 18-án szentelték pappá Budapesten. Ezután Dorogon volt lelkipásztor (káplán), és ez idő alatt doktorált teológiából a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián. 1977-től 1980-ig a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként Rómában egyházjogot tanult a Pápai Lateráni Egyetemen, ahol kánonjogból szerzett doktori fokozatot.

Rómából hazatérve az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben kezdett el tanítani. 1986-tól a római Gergely (Gregoriana) Egyetemen a kánonjog vendégprofesszora, majd 1988-tól 2002-ig a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia (1993-tól Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar) Kánonjogi Tanszékének vezetője volt. 1996-tól a katolikus egyetem hittudományi karának dékánja, majd 1998–2003 között az intézmény rektora. 2005-ben az egyetem nagykancellárjának választották.

II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi-i címzetes püspökké, a székesfehérvári egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. A katolikus egyházfő 2000. január 6-án szentelte püspökké Rómában.

II. János Pál pápa 2002. december 7-én elfogadta a 75. életévét betöltött, ezért nyugdíjba vonuló Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek lemondását, és utódául Erdő Pétert nevezte ki. Az érseki palliumot, a méltóság szimbólumát 2003. június 29-én Rómában vette át a pápától.

2003. október 21-én II. János Pál pápa bíborossá kreálta, címtemploma a Szent Balbina-templom. Tagja az Apostoli Szentszék több központi hatóságának.

2005-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt, 2015 óta a testület állandó tanácsának tagja. 2006-tól 2016-ig betöltötte az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöki tisztségét.

2003-ban az MTA doktora lett, 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

1997-ben a Stephanus díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1999-ben a Galileo Galilei díjat (Pisa) vehette át. 2016-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2016-ban a Charta XXI Mozgalom Megbékélési és Együttműködési Díjával ismerték el.