A munkás még mindig ott a trónon

Miskolc - Kétszázmillió forintért hirdetik a Vasast. De milyen belülről?

Füstölt áruk boltja és egészség kuckó – hirdeti a felirat a volt Vasas Művelődési Ház egyik oldalában. Alatta valóban ott a fabódé, igaz, éppen zárva, pedig kíváncsi lettem volna, a két termék hogy fér meg egymás mellett. De ahogy közelebb jutunk az épülethez, rájövünk, itt szinte minden jól együtt van: kajától a ruháig bármit megvehetünk.

A Vasas egykori üvegportálja mögött turkálót találunk. Az eredeti bejárat megerősítve: az üveg előtt rács, mögötte faajtó. Ezen jutunk be a korábban előtérnek épült helyiségbe. Emlékszem, ruhatár és büfé működött a kőpult mögött, most fa borítja. Se ruhatár, se büfé. Nincs rá szükség…

Üzemel a turkáló

Az előtér is nagyobb volt, körbe lehetett járni kívülről is a színháztermet. Most nem lehet, körülbelül a háromnegyedét gipszkartonnal lezárták. A fal mögött üzemel a turkáló. Ami maradt, abban kapott helyett az alapítványi iskola.

A színházterembe bemehetünk, de csak az egyik oldalról. Míg a kulcsra várunk, olvasgatom a vastag, párnázott ajtón lévő üzeneteket. Egyik kísérőnk megjegyzi: legalább tudni, mi foglalkoztatja a diákokat. Hogy pontosan mi, nem írnám le, de körülbelül ugyanaz, ami általában a tizenéveseket…

Ebből a szempontból nem változott sokat a világ. De amikor kinyílik a Vasas színháztermének ajtaja, rájövök, nem minden felett múlt el az idő nyomtalanul. Az első iskolabálom óta – 1990-ben lehetett – talán csak a fények ugyanazok, akkor is félhomály volt. A lépcsőzetesen elhelyezett székek még tartják magukat, igaz, a szövet itt-ott már kiszakadt. A padló, a falburkolat még az eredeti, csak kopott. Az előbbin ragasztócsíkok, az iskola tornateremnek használta.

Hatszázan férnek be

„A ’70-es évek közepén épült a Vasas Művelődési Ház, akkor az LKM tulajdona volt, később cégek vásárolták meg, nem volt soha önkormányzati tulajdon” – kezdi mesélni kísérőnk, Sáfrány Gy. József ügyvéd, akit az ingatlan értékesítésével bízott meg a tulajdonos. Megtudjuk azt is, a színházteremben 224 ülőhely van, de összesen hatszázan férnek el bent. Persze felújításra szükség lenne, de a technikai eszközök még ma is működnek.

Valamikor kulturális intézménynek épült, és 2003-ban vásárolta meg a mostani tulajdonos. Utoljára talán 2006-ban lehetett iskolabál az épületben. De már akkor is volt turkáló, természetgyógyászok rendeltek az emeleten, volt itt pártiroda is, sőt pártgyűlések. Hétvégenként diszkó várta a fiatalokat, és koncertek. De a kevésbé fiatalok is találtak itt szórakozási lehetőséget: itt működött a Szamovár bár, általában vasárnap esténkét rendezték meg, a „foglalkozások” célja a partnerkeresés volt.

Sáfrány Gy. József az emeleti szintet is megmutatta, a ma tanteremként működő egykori irodákat, a tánctermet, ahol aerobik- és táncórákat tartottak még a Vasas fénykorában.

„Sokaktól hallom, hogy az épület életveszélyes, de ez nem igaz, ha így lenne, az iskola sem működhetne benne. Persze egy felújítás ráférne, de rendezvényközpontként, kulturális helyszínként újra lehetne üzemeltetni. A tulajdonos 200 millió forintért kínálja, de ez alkuképes ár. Az ingatlan területe 3000 négyzetméter, hozzátartozik a park is, jó helyen van, tömegközlekedési csomópontnál, városközpontban, és nagyon fontos, ingyenes a parkolás” – sorolja az ingatlan előnyeit az ügyvéd.

A teraszra kilépve pedig a látvány Miskolcból nyújt ízelítőt: balra a belváros, középen a vasgyár, a régi gyárépületek, balra a Bükk… Eszembe jut, mi minden lehetne…

Az erkélyről az épület előtti szobor is jól látszik, címe: Munkástrón. Sérülések ugyan vannak rajta, de úgy tűnik, még tartja magát…

- N. Szántó Rita -

[related-post post_id="3693002"]

[related-post post_id="3680831"]