Nejlonnal a fagyás ellen

Miskolc - Sárika ma már nem hajléktalan, de ha valaki, ő tudja, milyenek a téli utcán az éjszakai mínuszok.

Ne menjünk el senki mellett az utcán, ne ítélkezzünk senki felett, mert nem tudhatjuk, azt a helyzetet, amibe a másik került, mi hogyan élnénk meg. Ráadásul elég egy betegség vagy a munkahely elvesztése, és könnyen az utcán találhatjuk magunkat.

Éppen ezért ne ítélkezzünk, inkább segítsünk a hajléktalannak, vagy legalább hívjuk a diszpécserszolgálatot. Ezeket javasolta Egerszegi Tamásné Sárika, aki tudja, miről beszél, hiszen több évig volt hajléktalan. Ma már egy bérelt házban él férjével, aki szintén az utcán élt annak idején, és együtt segítenek egykori sorstársaiknak. „Mi tudjuk, milyen a hajléktalanok élete, így tanácsot is jobban tudunk adni. De jó példa is lehetünk számukra. Már az is elég, ha egy emberen tudunk segíteni” – fogalmazott Sárika.

– Sokan kint maradnak az utcán még a legnagyobb hidegben is – folytatta –, vagy éppen az általuk összetákolt kunyhókban laknak. Például a Csanyikban, az Avasi kilátó környékén vagy Hejőcsabán. A segítőszervezetek tudnak róluk, segítik is őket meleg ruhával, takarókkal, de mindenki félti a területét, nem szívesen engednek be oda idegent.

Túlélési technika

Azt is megtudtuk, az utcai életnek is megvannak a szabályai, egészen pontosan a túlélési technikák. „Jól beöltöznek, nejlonokkal, folpackkal betekerik magukat, és összekucorodnak, hogy melegítsék egymást. Aki iszik, az télen inkább napközben fogyaszt alkoholt, tudja, éjszaka az életével is fizethet érte. De én azokat is hajléktalannak tartom, akik fűtetlen hétvégi házakban élnek, ők a végsőkig próbálják elodázni a fűtést, hogy a fával spóroljanak” – magyarázta Sárika.

Mi lehet igazi segítség a hajléktalanok számára? – kérdeztük. „Tavaly volt ez a kabát­akció, amit jó szándékkal indítottak el, de én nem értettem vele egyet. Mert egy utcai fogasra akasztották ki a ruhákat, amik nyirkosak, nedvesek lettek. Inkább mindenki a lakókörnyezetében próbáljon meg segíteni egy-egy hajléktalanon, egy tányér étellel vagy meleg ruhával, pokróccal” – sorolta.

A legjobb persze az lenne, ha minél többen bemennének a szállókra, de vannak, akik nem tudnak alkalmazkodni a benti szabályokhoz. Bár az utcán is farkastörvények vannak, de azért a hajléktalanok is figyelnek egymásra – hangsúlyozta.

- ÉM-NSZR -