Interjú: Ambrus Attila

Miskolc - Béres Szabi beszélgető partnere Ambrus Attila, vagyis a Viszkis rabló volt, aki sok érdekességet megosztott az olvasókkal.

Béres Szabi: Milyen volt ismét Miskolcon lenni?

Ambrus Attila: Szeretem a várost, élnek itt barátaim és többször "kocsonyáztam" is a sétálón, így nem ismeretlen számomra Miskolc. Ha pedig azt vesszük, hogy 11 évet raboskodtam a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben, akkor tiszteletbeli zempléninek is érezhetem magamat.

Béres Szabi: November 23-án látott napvilágot "A Viszkis" című alkotás Antal Nimród rendezésében, milyen volt látni a filmet?

Ambrus Attila: Nemrég láttam teljes terjedelmében, de el kell telnie néhány hétnek ahhoz, hogy letisztuljanak bennem az érzések, hiszen nem gyakori az, hogy még élő emberről filmet készítenek. Picit szerencsés vagyok ebben a tekintetben, azt gondolom nagyon jó kezekbe került a film Antal Nimród személyében, amit a megjelenés óta már közel 100 ezren megnéztek, ami egy nagyon erős szám hazai viszonylatban. A legfontosabb szempont viszont az, hogy a nézőknek megfeleljen, hiszen az ő szórakoztatásukra készült, ezért sincs benne semmiféle társadalmi üzenet vagy politikai vonal.

Béres Szabi: Miskolcon könyvet (is) dedikáltál, friss olvasmány mikorra várható?

Ambrus Attila: A legutóbbi könyvemben társszerző voltam, hiszen hárman írtuk ezt a könyvet anno, de van saját önálló munkám is. Én újságíró szakon végeztem, de nem gyakorlom a hívatásomat, mert nem érzem úgy, hogy "középen" lehet ma maradni ebben a szakmában... Inkább szabad ember maradok és a műhelyemben azt csinálok, amit akarok, és amit el tudok adni a piacon.

Béres Szabi: Mennyire éri meg ma Magyarországom kerámiákat készíteni?

Ambrus Attila: Néha olyan érzésem van, mintha latint tanítanék, egy picit holt szakma, de bízom benne, hogy előbb-utóbb visszajön ennek a reneszánsza és az emberek fogják értékelni a magyar termékeket.

Béres Szabi: Jártál a szabadulásod óta Sátoraljaújhelyen?

Ambrus Attila: Kétszer is voltam azóta ott, szabadulásom után három napra mentem vissza először, hogy jelentkezzek állományba...:) De viccet félretéve, van ott egy börtönmúzeum, ahol volt egy termékem, azt vittem el, de elmentem a pataki kerámiagyárba, hogy megnézzem, hogy néz ki az a manufaktúra. Az újhelyi mentőszolgálatot is támogattuk, amit nagyon fontosnak tartottam.

Béres Szabi: Milyen volt Ázsiában Berkivel?

Ambrus Attila: Érdekes a pali, voltak nekünk is konfrontációink, viszont, ha megismered, akkor egészen szerethető egy ember, mondjuk amikor meglátja a kamerán a piros lámpát, egyből bevadul. Nála ez egy ilyen szereplési vágy. :)

Béres Szabi: Hol tartana most Ambrus Attila, ha nem ő lenne A Viszkis?

Ambrus Attila: Ezt már sohasem tudjuk meg....

Béres Szabi: Tervek?

Ambrus Attila: Elsősorban most már van két kutyám, van egy olyan műhely, ahol nem a pincében vagyok, hiszen a börtönben is a pincében egy kis zugban tudtam csak dolgozni, de azért jó ilyen szélsőséges körülmények között dolgozni, mert ha kijössz ebből a mélységből, akkor tudod értékelni, ha süt a nap.

Béres Szabi: Köszönöm Attila