„Megfogadtam, nem fogom a tantárgyaimat a gyerekek megfélemlítésére használni”

Miskolc - A természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok legmagasabb díját nyerte el Mester András. Interjú a Rátz Tanár Úr Életműdíjas Mester Andrással.

Egy-egy csábító kísérlet, vagy egy érdekes prezentáció mindenképpen segít abban, hogy a diákok megkedveljék, vagy legalább érdeklődjenek a fizika iránt, mondta az Észak-Magyarországnak adott interjújában a Rátz Tanár Úr Életműdíjas matematika-­fizika szakos tanár.

– A Rátz Tanár Úr Életműdíj a természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok legmagasabb elismerése. Meglepetés volt?

– Minden díj meglepetés az ember számára, és nagyon jólesett, hogy jelöltek a kollégák. Büszke vagyok rá, és nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem. De mindig hozzá kell, hogy tegyem, ez csapatmunka volt. Persze én vettem át a díjat, de az elismerésben sok ember munkája van. Benne van a családom, akik sokszor nélkülöztek engem, mert épp szakmai munkát végeztem. „Apa éppen nem ér rá, mert konferenciára, továbbképzésre kellett mennie”, hangzott el többször. A családom támogatására nagy szükségem volt. Sokat köszönhetek a kollégáimnak az iskolában, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Magyar Nukleáris Társaság tagjainak is. A díj nekik is szól.

A legfontosabb dolgokat sikerült megvalósítanom." Mester András

– Azt tudja, hogy kik jelölték a díjra?

– Csak részben. Azt tudom, hogy szakmai szervezetek jelöltek: az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány és még egyéb jelölés is történt.

– Mikor döntött úgy, hogy fizikatanár lesz?

– A díjátadás előtt néhány szót szólhattak a díjazottak. Én akkor azt mondtam, hogy a pályaválasztásomban nagy szerepe volt a fizikatanáromnak, aki nagy hatással volt rám. Papp László tanár úr Ibrányban tanított engem, ott is érettségiztem. Felhívtam a díjátadás előtt, és meghívtam az ünnepségre. Nagyon meghatódott, hogy gondoltam rá, de sajnos nem tudott eljönni. A fizika mindig közel állt hozzám. Egyetemi hallgatóként az Atommagkutató Intézetben szakdolgoztam. Matematika-fizika szakos voltam, de mindig a fizika állt hozzám közelebb. Később a feleségem révén Miskolcra kerültem. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban kezdtem a tanítást, utána elcsábítottak a balatonmáriafürdői tábor vezetésére. Ott közel 10 évig dolgoztam, majd kis kerülővel a Kilián Gimnáziumban kaptam állást, amit most Diósgyőri Gimnáziumnak hívnak. Onnan mentem nyugdíjba két évvel ezelőtt. Közel húsz éve veszek részt a különböző szakmai szervezetek munkájában. Pályafutásomban meghatározó szerepet töltött be az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Magyar Nukleáris Társaság.

– Mennyire szerette magát a tanárságot?

– Pályakezdő tanárként megfogadtam, hogy nem fogom a tantárgyaimat a gyerekek megfélemlítésére használni. Ezt igyekeztem is betartani. Mindig fontos volt számomra, hogy az érdeklődő gyerekekkel külön tudjak foglalkozni. A Diósgyőri Gimnáziumban is kerestem és találtam tehetséges tanulókat. Iskolámban tizennégy éven keresztül szerveztem a városi a fizikavetélkedőt, ahová a fizikát kedvelő diákok jöttek el. Ez csapatverseny volt, mert a korábbi versenyek alkalmával gondot okozott, hogy melyik iskolában, melyik évben melyik tanulónak mit tanítanak fizikából. Mivel 3 gyerek volt egy csapatban, a kapott 12 feladatot el tudták osztani egymás között. A verseny természetesen a tehetséggondozást szolgálta. Korábban volt tehetséggondozó műhelyünk is a Diósgyőri Gimnáziumban, amelyre pályázati forrást is sikerült elnyernünk. Húsz éve kerültem be az országos Szilárd Leó Fizikaverseny versenybizottságába. Ott szintén sok, felkészült gyerekkel foglalkoztunk. Feladatokat állítottunk össze számukra, és részt vettünk a döntő lebonyolításában. Ebben a munkában a mai napig részt veszek. Tíz évvel ezelőtt indítványoztam a Magyar Nukleáris Társaságnál nukleáris szaktábor szervezését. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy országos szinten találjuk meg a modern fizika iránt érdeklődő diákokat. Az idén már tizedik alkalommal szerveztük meg a szaktábort, ahol a középiskolás diákoknak olyan programokat tudtunk nyújtani, amelyek felkeltették az érdeklődésüket. Elvittük őket kutatóintézetekbe, elmentünk Paksra, az atomerőműbe, jártunk Budapesten, ahol a tanreaktort néztük meg. Mindig ügyeltünk arra, hogy a gyerekek is megértsék, a nukleáris fizika nemcsak atomerőműből és bombából áll, hanem például az orvostudomány is használja. Délelőtt előadásokon vettek részt a fiatalok, délután pedig lazább programokon vehettek részt. Azt hiszem, eddigi táborozóinkat sikerült megnyernünk a fizikának.

– Hogy lehet megszerettetni a fizikát azokkal, akik nem érdeklődnek iránta?

– Fontos szabály, hogy olyan feladatokat kell eléjük tenni, amelyeket teljesíteni tudnak, hiszen nem az a cél, hogy elvegyük a kedvüket a reáltantárgyaktól. Egy-egy csábító kísérlet, vagy egy érdekes prezentáció mindenképpen segít abban, hogy megkedveljék, vagy legalább érdeklődjenek a fizika iránt. Ha nem is ez lesz a kedvenc tárgyuk, de azért ne legyen közömbös számukra. Ezt talán sikerült elérni. Gyakran mondom a gyerekeknek, hogy egy bölcsésznek is illik tudni a fizika alapjait.

– A méltatásában az áll, hogy a gyakorlatorientált oktatást részesítette előnyben. Mit jelent ez?

– Nagy bánatunk volt, hogy az iskolákban sokszor azért nem tudtunk kísérleteket bemutatni, mert nem voltak meg hozzá a kellő felszerelések, eszközök. A természettudományos laborok sokat segítettek a helyzeten. Több iskolához hasonlóan a mi iskolánkban sem volt természettudományos labor, így iskolánknak sem jutott annyi eszköz, hogy a gyerekek minden órán kísérletet láthassanak vagy végezhessenek. Ahhoz el kellett mennünk a Herman Ottó Gimnáziumba, mivel ott volt legközelebb jól felszerelt természettudományos labor. Azokkal a gyerekekkel, akik felvételire vagy versenyre készültek, én is próbáltam minél több mérést és kísérletet végezni. A nukleáris táboros gyerekekkel például a keszthelyi gimnázium laborjába mentünk el, és ott kifejezetten olyan kísérleteket végeztettünk, amelyek a modern fizikához kapcsolódnak. Éppen azért, mert ilyesmire a legtöbb iskolában nincs lehetőség.

– Vannak olyan tanítványai, akiknek az életében jelentős szerepet tölt be a fizika?

– Vannak sikeres diákjaim. Bár a mi iskolánk profilja inkább humán tárgyak és a sport irányába tolódott, azért mindig voltak fizika iránt érdeklődő gyerekek. Igaz, sokszor elcsalta őket a jogi vagy a közgazdasági pálya. Mert a gyerek milyen pályát akar választani? Olyat, ahol jól lehet keresni. A matematikával és a fizikával sokat kell foglalkozni, ha valaki tovább akar vele tanulni. Néhány gyereket azért sikerült megnyerni a fizikának. Jelenleg van olyan tanítványom, aki versenyzőm volt, a táborba is eljött, és jelenleg doktorandusz-hallgató az ELTE Atomfizika tanszékén. Többen pedig a műszaki egyetemen tanultak tovább.

– Mi a pedagóguspálya szépsége?

– Szeretek tanítani. Nekem nem volt problémám a gyerekekkel. Ha problémás a diák, akkor úgy próbálok hozzáállni, hogy felkeltsem az érdeklődését a természettudományok iránt. Szeretni kell a gyerekeket, ha pedagógusnak megy az ember. Nem is emlékszem arra, hogy bármelyik gyerek felbosszantott volna valamikor is. Mindig próbáltam türelmesen kezelni az adódó problémákat.

– Mi a szép a fizikában?

– Többek között az, hogy a fizika mindenütt jelen van. Ma úgy élünk, hogy szinte mesterséges környezet vesz minket körül. Az ember szinte mindent átalakított, egyre több műszaki eszközt használunk. A jelenkor emberének mindenképpen szüksége van bizonyos fokú műszaki intelligenciára, a fizika ismeretére. Ma már az orvosi pálya is magas szintű fizikai ismereteket követel. Például a képalkotás tudománya tiszta fizika.

– Mivel telnek a nyugdíjas napjai?

– Jelenleg egy magániskolában tanítok óraadóként, főleg matematikát. Azért ott, mert van egy olyan rendelet, mely szerint állami iskolákban, közalkalmazottként csak nagyon indokolt esetben taníthatnak nyugdíjasok. Tavaly egy évre ezért hívhattak vissza a Diósgyőri Gimnáziumba is, mert éppen elment egy kolléga, és hirtelen meg kellett oldani az órák ellátását.

– Általános probléma, hogy egyre kevesebb a matematika-fizika szakos tanár. Az idősebbek elmennek nyugdíjba, fiatalok pedig nem nagyon jönnek. Hogyan lehetne ezen változtatni?

– Ez komoly probléma. Volt olyan év, hogy csak három fizika szakos tanár végzett az egyetemen az egész országban. Amikor én jártam egyetemre, körülbelül 100-an végeztünk ezen a szakon. Sajnos, mára nagyon elöregedett a pálya. Nyilvánvaló, hogy akik a fizika iránt érdeklődtek, inkább valamelyik műszaki pályát választották. És ott van a másik nagy csábító erő, amit már említettem, a jogi vagy a közgazdasági pálya is. Hiába volt valaki tehetséges matematikából vagy fizikából, nem tanári pályára ment. Most a fizika szakos hallgatók ösztöndíjat kapnak, ez valamelyest javít a helyzeten.

– Amikor nem tanít, mivel foglalkozik?

– A legnagyobb hobbim a családom. Van három unokám. Szerencsés vagyok, mert itt élnek Miskolcon. Aztán szeretek barkácsolni, a ház körüli munkákat szívesen megcsinálom. A szakmai szervezetekben végzett munkám továbbra is megmaradt, ez a szabadidőm egy részét el is viszi.

– Van még olyan álma, amit szeretne megvalósítani?

– A legfontosabb dolgokat sikerült megvalósítanom. Ha visszatekintek az eddigi életemre, azt mondhatom, hogy elégedett, boldog ember vagyok. Csak jót kaptam az élettől, és olyan kollégákkal, olyan emberekkel volt lehetőségem együtt dolgozni, akik tényleg partnerek és segítőkészek voltak. Szép emlékek vannak mögöttem, és remélem, még lesznek is.

- Hegyi Erika -

Névjegy:

Mester András

Tanulmányok:

2003-2005 Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, szakvizsgázott pedagógus (közoktatási vezető szak)

1980-1982 Kossuth Lajos Tudományegyetem technika szakos középiskolai tanár

1973-1978 Kossuth Lajos Tudományegyetem, matematika-fizika szakos középiskolai tanár

Foglalkozás, munkahely:

2015. december 16-tól nyugdíjas, óraadó az Európa Baptista Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskolában

2014–2015 OFI megbízásából szaktanácsadó

2002–2011 Városi Pedagógiai Intézet, városi fizika szaktanácsadó

1992–2015 Diósgyőri Gimnázium, középiskolai tanár

1988–1992 Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola, középiskolai tanár

1982–1988 Miskolc m. Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának Műszaki Ellátó Szervezete, igazgatóhelyettes (balatonmáriai tábor vezetése)

1978–1982 Zrinyi Ilona Gimnázium, középiskolai tanár

Egyéb tisztségek:

1999-től 2004-ig az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat megyei csoportjának titkára

2004-től 2008-ig az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat főtitkárhelyettese, valamint a Társulat Középiskolai Oktatási Szakcsoportjának elnöke. 2011-től 2015-ig ismét a Középiskolai Oktatási Szakcsoportjának elnöke

2007-től 2011-ig, 2013-tól 2015-ig az ELFT alelnöke

2002-től részt vesz a Magyar Nukleáris Társaság (MNT) elnökségének munkájában, ahol 2007-től 2010-ig a Tanári Tagozat elnöke

2016-tól ismét tagja az MNT elnökségének és elnöke a Tanári Tagozatnak

Kitüntetések, elismerések:

Ericsson díj, 2003; Szilárd Leó díj, 2013; Pedagógus szolgálati emlékérem, 2016; Rátz Tanár Úr Életműdíj 2017. Család:

Nős, felesége: Mesterné Csordás Judit középiskolai tanár

Gyermekek: Csaba, Gabriella, három fiú unoka