,,Próbáljuk továbbadni a hagyományokat”

Borsod-Abaúj-Zemplén - A gyerekek megszületése óta otthon tölti a szentestét a Jánosi család.

Ahogy illik. Az asztalon az adventi koszorú, mellette gyümölcsök. A ház homlokzatán különböző formájú fények jelzik: mindjárt itt az ünnep. ,,Kedvelem a munkám, annak ellenére, hogy szinte csak én és a kolléganőm vagyunk nők, mindenki más férfi – mondja Jánosiné Veres Andrea, aki évek óta a Magyar Labdarúgó Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Igazgatóságának a munkatársa. – Jó együtt dolgozni a vezetőkkel, a klubképviselőkkel, ha netán előfordul olyan, hogy valaki éppen nincs a legjobb hangulatban, velünk beszélgetve megváltozik a helyzet. Nekünk ilyen szerepünk is van…”

Vacsorára általában valamilyen frissensültet készítünk." Jánosiné Veres Andrea

Kosárcipő, Barbie

Andreának és férjének, Gergelynek két kislánya van. A nagyobbik, a 8 éves Noémi, aki elárulja, hogy kézilabdázik (,,Anya is csinálta” – teszi még hozzá), míg korábban táncra járt. Az iskolában volt már karácsonyi vetélkedő, jótékonysági vásár, lelkesen beszél mindkettőről, de arról is, hogy a hópihék, az angyalok és a mézeskalács készítésében sokat segített. Halkan megosztja, hogy minek örülne talán a legjobban: nagy hangszóróknak – ugyanis a régieket, a kicsiket már túlhaladta az idő – és kreatív játékoknak.

Húga, Lívia 3 esztendős, az óvodában kiscsoportos. Hamar kiderül, hogy nagyon kedveli a mandarint, és hogy karácsonyra édességet, babát, s ha lehet, akkor még legót is szeretne. A Jézuskának ugyan nem írta meg a kívánságlistát, de remélhetőleg enélkül is eljutnak hozzá ezek a kérések.

,,Nem könnyű már visszaemlékezni, de tizenéves koromban minden vágyam volt egy jó minőségű kosárlabdacipő. Meg is kaptam, vigyáztam rá, sokáig tudtam használni” – feleli Gergely arra a kérdésre, hogy neki mi volt a legszebb gyermekkori karácsonyi ajándéka. Felesége az első igazi Barbie babát említi, amelynek volt fülbevalója, és gyönyörű haja. Megtudom: anya idei ajándéka meglepetés, míg apa valószínűleg valamilyen munkaeszközt talál majd a fa alatt.

Arany és piros

,,Próbáljuk továbbadni a karácsonyi hagyományokat, megmutatni azokat a gyerekeknek. Az élet rettenetesen felgyorsult, az ember csak rohan a hétköznapokon, ilyenkor van egy kis ideje a családdal lenni. Gondolom, ezzel sokan így vannak” – említi még ezt Andrea, aki persze, hogy készül süteménnyel. Hogy mi lesz, azt Noémi mutatja meg egy könyvből. ,,Csillageső. Olyan mint a linzer” – tudom meg, majd azt is, hogy a karácsonyfa arany és piros színű szokott lenni.

– Amióta megszülettek a gyerekek, azóta a szentestét itthon töltjük, a Jézuska három-négy óra között szokott érkezni – avat be ezen részletbe Andrea. – Vacsorára általában valamilyen frissensültet készítünk, halat vagy csirkét.

Gergelyék barátai a szomszédban laknak, ilyenkor velük is szokott lenni egy halászléfőzés. Andrea szülei Mádra valók, így 25-én ott gyűlik össze a család, míg 26-án Görömbölyön Gergely édesanyját látogatják meg, testvére családjával együtt. A lányok mindkét helyen számíthatnak további sok szépre, jóra…

- Molnár István -