A magyar kultúra napja - A kultúra a mi hatalmas erőforrásunk

A Himnusz ­keletkezésének ­napját ünnepeljük január 22-én. Pankucsi Márta írása.

Január 22-én ­ünnepeljük a Magyar ­Kultúra Napját. Ifj. Fasang Árpád zongoraművész kereste meg 1989-ben a férjemet: ­Furmann Imrét, azzal az ­ötlettel, hogy váljon a magyar kultúra napjává az a nap, ­melyen Kölcsey Ferenc ­befejezte a Himnusz írását.

Férjem akkor a Magyar ­Demokrata Fórum általános alelnöke volt. Tetszett neki az elképzelés. Előterjesztette, hivatalos elfogadását kezdeményezte, majd a Magyar Kultúra Napja első országos megünneplésének szervezője lett. Örült, büszke volt rá. Egész életét átszőtte a ­magyar kultúra szeretete.

Már általános iskolásként, Nyékládházán eljátszotta Fazekas Mihály Ludas Matyi című művének cím­szerepét. Talán akkor határozta el, hogy mindig fellép, szót emel majd az igazságtalanság ellen. Középiskolásként ­verseket, tanulmányokat írt. A Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán a Glosszátor nevű kulturális lapban rendszeresen publikált, szerkesztette azt, tagja volt a Glosszátor Irodalmi Színpadnak.

Életünk mintázata

Kezdő jogászként Miskolcon bekapcsolódott a Kelet ­irodalmi körbe. Verseket írt, irodalmi esteket szervezett. Amikor megtiltották, hogy Miskolcon megszervezze az amatőr irodalmi körök országos találkozóját, akkor köteleződött el véglegesen a direkt politizálás mellett. Így lett a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, szervezője.

Kötetei jelentek meg, ­kitüntetéseket kapott.

Tudta, hogy a kultúra nem azonos az irodalommal, a magas kultúrával. A kultúra az életünk mintázata, mely szerint mindennapjainkat éljük.

Táplálkozási kultúra, ­lakáskultúra, egészségkultúra, közlekedési kultúra, munkakultúra, jogi kultúra, politikai kultúra, és így tovább.

Bizonyos volt benne, hogy a magyar kultúra a mi hatalmas erőforrásunk, melyre építhetünk, melyre építenünk kell. Az emberek habitusában, mentalitásában rögzült erő. Azt vallotta, hogy a magyar emberek, ha összefognak, akkor képesek boldogulni. Csak hagyni kell őket, csak a feltételeket kell biztosítani. A legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális feladatnak tekintette az emberhez méltó élet feltételeinek biztosítását mindenki számára, az emberi méltóság megvalósulását.

Egy olyan viselkedéskultúra valóra válása volt az álma, ahol az emberek ­bíznak ­önmagukban és egymásban, méghozzá azért, mert úgy élnek, hogy érdemesek a ­bizalomra.

A kultúra bennünk van, a mi életünkben. Minden ­szavunkkal, cselekedetünkkel alakítjuk.

Ne hagyjuk elvitatni

Hitte, vallotta, hogy mi ­magyarként lehetünk ­európaiak. A magyar kultúra megőrzésével, gazdagításával, átadásával válhatunk a világ kultúrájának egyenrangú részeseivé. Más nemzetek, népek kultúrájának tiszteletére csak akkor válhatunk képessé, ha becsüljük a saját magyar kultúránkat, ha büszkék vagyunk rá, és nem hagyjuk ezt senki által elvitatni.

Az élet szeretete

Bizonyos vagyok benne, hogy ha élne a férjem, akkor ma is így vélekedne. Szeretett élni. Ma is azon lenne, hogy váljon viselkedéskultúránk természetes részévé az élet szeretete, a jókedv, melyért már Kölcsey is fohászkodott.

A Magyar Kultúra ­Napját sokfelé ünneplik. Jó, hogy van a kultúrának egy háza, melyet a férjemről ­neveztek el. Szülő­városában: ­Nyékládházán áll, az a neve, hogy Furmann Imre ­Művelődési Ház és Könyvtár. És vagyunk mi, akik ismertük,­ szeretjük. Sok mindenért. Többek között azért, mert ünnepelhetjük a Magyar Kultúra Napját. Ünnepeljük!

- Pankucsi Márta, jogász-szociológus -

[related-post post_id="3743592"]

[related-post post_id="3743596"]

[related-post post_id="3743569"]