„A mosógépem kilyukadt, a centrifugám feladta”

Miskolc - László szeretne előrelépni jelenlegi, kilátástalan helyzetéből.

– Nem baj, hogy fáj a térdem, fáj a könyököm, akkor is dolgozni akarok, mert amennyi pénzem most van, abból nagyon nehezen tudok csak megélni, előrelépni pedig esélyem sincs – fogalmazott Takács László, aki nemrég levelet küldött lapunk főszerkesztőjének, hogy beszámoljon betegségekkel és nélkülözéssel teli sorsáról. Úgy fogalmazott, nagyon szégyenli, hogy kérnie és „koldulnia” kell, de mára szinte kilátástalan helyzetbe került.

László az édesanyjával élt mindig. Ő azonban 83 éves korában novemberben elhunyt. Az 54 éves férfi egyedül maradt, és akárhogy próbál anyagi helyzetén javítani, nem jut előre. Most egy étteremben dolgozik, napi 6 órában. Ezért havi 72 ezer forintot kap. Ez bizony nem elég a rezsire és a hitelek törlesztésére sem. Ezért halasztást kért a pénzintézeteknél, de nem tudja, meddig lesznek türelmesek.

– Fiatalkoromban taxiztam, de 28 évvel ezelőtt megtámadtak. Kirúgták a bal szememet, úgyhogy arra nem látok. Aztán jöttek sorra a bajok. Ízületi gyulladások kínoznak, cukorbeteg vagyok és magas a vérnyomásom. Leszázalékoltak, de szükségem volt a pénzre, ezért visszamentem dolgozni.

Cserbenhagyták a gépek

A háztartási gépeim azonban egymás után cserbenhagytak. Van egy forgótárcsás mosógépem, amit még én vettem valamikor az édesanyámnak ajándékba. De már olyan régi szegény, hogy mára felmondta a szolgálatot, ömlik belőle a víz. A centrifugám szintén használhatatlan. A hűtőgépem meg? Elromlott benne a termosztát, úgyhogy soha nem kapcsol ki. Úgy orvosolom a problémát, hogy néha kihúzom, hagyom egy kicsit pihenni, aztán visszadugom. Ez is 40 éves gép már, és az a baj vele, hogy rengeteget fogyaszt – sorolja László a gondokat. Hozzáteszi: mosógépre nagy-nagy szüksége lenne, hiszen munka közben a ruhája piszkos lesz, ráömlik a ketchup, az olaj, egyszerűbb lenne géppel kimosni. Egyébként minden munkát elvégez, amire csak szükség van egy étteremben. Kisegít a konyhán, máskor takarít.

Majd arról mesél, hogy próbált meg jobban fizető munkahelyet keresni. Az egyik vendéglátó cég 160 ezer forint nettó fizetésért hirdetett munkát. Szaladt, hogy az nagyon jó lenne neki, de végül kiderült, hogy csak napi 4 órára vennék föl, havi 40 ezer forintos fizetéssel. Az pedig még kevesebb, mint amennyit most keres.

Lászlónak tehát kellene egy jobban fizető munkahely is. Sok helyre beadta már a pályázatát, de egyelőre nem járt sikerrel.

Azt is kiszámolta és kigondolta már, hogyan tudna az adósságaitól megszabadulni, bár szerinte csekély a remény, hogy valaki segítene neki.

Visszaadná

– Osztottam-szoroztam, és kiderült, 2,5 millió forintra lenne szükségem, hogy minden adósságot rendezni tudjak, és egyenesbe hozzam az életemet. Nem adományba kérném a pénzt, csak kölcsönbe, havi 15–20 ezer forintjával tudnám visszafizetni. Nem alamizsnát kérnék, hiszen dolgozom. Tudom persze, hogy ez óriási kérés, és szégyellem is, hogy ilyesmihez kell folyamodnom, de mit tehetnék – kérdezi.

Megjegyzi, annak idején ő is sokszor segített embertársainak. Fuvarral segítette a Baptista Szeretetszolgálat által a beteg embereket, hogy eljussanak a kórházba kezelésekre.

- ÉM-HE -

Segítsünk!

Kérjük kedves olvasóinkat, hogy aki tudna segíteni Lászlónak használt, de még jól működő mosógéppel, centrifugával, hűtőszekrénnyel, az tegye meg. Természetesen az anyagi segítség is jól jönne neki és a mostaninál jobban fizető munkahely. László telefonszáma: 30/62-30-087