Ruy Blas: háromdimenziós festmény a Miskolci Nemzeti Színházban

Miskolc - Victor Hugo Ruy Blas (a királyasszony lovagja) című művét viszi színre a Miskolci Nemzeti Színház a Játékszínben, a Kossuth- és Jászai-díjas Zsótér Sándor rendezésében. A premier péntek este 7 órakor lesz.

A Ruy Blas szenvedélyeket ébreszt, felháborodásra és együttérzésre késztet, az érzelmi intelligenciánkat birizgálja. Ma, amikor az érzelmek inkább zavarba ejtőek, nyitott szívet-eszet kíván játszóktól és nézőktől.

Más hangsúlyok

Victor Hugo darabja a romantika korának szülötte, a szerelem elvesztéséről, megfizethetetlenségéről is mesél, és arról a világról, amely ellehetetleníti azt. Zsótér Sándor szerint mindig másként gondolkodtak a szerelemről, más volt a konvencionális tartalma: lehetett tiltott, tűrt, szabad. Az, hogy kibe szeretünk bele, hogyan éljük ezt meg, az nincs korhoz kötve.

– A mai fiatalok – és a darab szereplői is – tapasztalatlanok érzelmi téren. A három fiatal főszereplőnek alkalmas ez a darab arra, hogy nyíltan beszéljenek a szerelemről, belefoglalva saját tapasztalataikat is. A virtuális valóság korában más értékvilágban élnek, mint a darab idealista korában: más hangsúlyok esnek egy-egy szóra, gesztusra. Ez a két világ szikrázik össze a színpadon – mondja a rendező.

Az előadás különös nyelvezete is azonnal megfogja a nézőt. A fordítás Zsótér Sándor és Ungár Júlia munkája.

– A francia szöveget igyekeztük sűrítve, esszenciálisan megragadni – meséli a rendező. – Az „összeragasztott szavakkal” valahogy gyúlékonyabbá, kifejezőbbé válnak ezek a mondatok, nem ragadnak meg a sablonok szintjén. Ez a sűrítés jelenik meg a dísz­letben is, ami egy háromdimenziós festmény (díszlettervező: Ambrus Mária).

Bátorságra, nyitottságra tanít

Ruy Blas és Neubourgi Mária szerepében két fiatal színművészt láthatunk, akik dolgoztak már Zsótér Sándorral. Elmondásuk szerint rendezése bátorságra, nyitottságra, pontos, gondolatokkal és érzelmekkel teli közlésre tanít, és arra, hogy érdemes a nehezebb utat választani.

A szereplők mondják

Bodoky Márk legutóbb szintén egy szerelmes férfit, Csongort alakította Vörösmarty drámai költeményében.

– A két férfi szerelme különböző. Csongor történetét nevezhetnénk egy szimbolikus keresésnek, Ruy Blas szerelmének tárgya viszont konkrét. Az, hogy Ruy Blas véget vet életének, bonyolult, sok összetevős döntés. Az ő esetében a legfőbb felhajtóerő a szégyen, amit nem tud elviselni. El is mondja, mikor hatni kezd a méreg, hogy akkor is a halált választotta volna, ha szerelme megbocsát. Magának nem tud megbocsátani. Ezt gyávaságnak is lehet gondolni, de akár lovagiasságnak is. Talán ez lehet a legfőbb üzenet: az érzelmeket nem szabad lenézni, érdemes lenne kevésbé szemérmesnek és cinikusnak lenni – teszi hozzá a színművész.

A királynét megformáló Mészöly Anna arról beszélt, mennyire sokrétű ez a darab. – Szól arról, milyen csodálatos a szerelem, mit teszünk érte, és mivé tesz bennünket, de arról is, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, hogy mennyire vagyunk képesek tisztán látni magunkat, elfogadni, illetve bevállalni, sőt, ha kell, bátran változtatni. A különböző szereplők cselekedetein keresztül beszél az ember szabadságvágyáról, félelmeiről, igazságérzetéről és bosszúvágyáról, hiúságáról és a hatalomról, az irányításról, ami fontos, ugyanakkor veszélyes is tud lenni. A szereplők magától értetődően megosztják, kimondják, amit éppen éreznek vagy gondolnak, ami ma már idegen tőlünk. Ez az előadás tőlem is nyitottságot kívánt – fűzi hozzá.

ÉM