„A nagymamám mindig megkönnyezi a verseimet”

Mezőcsát, Miskolc - Stella verset mond, verset ír, volt már nap szépe is, de még nem teljesült a nagy álma.

Papp Stellát nemcsak onnan ismerhetik olvasóink, hogy az Észak-Magyarország nap szépe volt, hanem onnan is, hogy különböző városi rendezvényeken láthatjuk és hallhatjuk őt versmondóként. Stellához ugyanis közel állnak a költemények. De nemcsak versmondót tisztelhetünk benne, hanem ifjú költőt is.

– A szavalást még az általános iskolában kedveltem meg. Alsós osztályfőnököm, Kovácsné Gyuricskó Erika szerettette meg velem. Ő küldött versenyekre, előtte pedig megtanította nekem, hogyan kell szépen, hangsúlyozva előadni a költeményeket. A felső tagozatban már nem kellett segítség, hiszen akkor már magamtól tudtam értelmezni és megfelelő átéléssel elmondani a verseket. De tulajdonképpen a volt osztályfőnökömért jártam versenyekre, mert ő minden sikeremre nagyon büszke volt – mesél Stella a kezdetekről.

Ő nyert

Aztán jöttek a versíró pályázatok. Főleg általános iskolában szerette megméretni magát, és egyszer egy országos versíró pályázaton első helyezést ért el. Ide olyan költeményeket vártak, melyek az emberi tisztességről szólnak. Stella az emberek közötti szeretetről írt, és arról, hogy figyelnünk kell az elesettekre és a rászorulókra is.

– Nagyon meglepődtem, amikor telefonon felhívtak a fővárosból, hogy én is díjazott vagyok, és várnak a díjkiosztó ünnepségre Budapestre – idézi föl a tehetséges diáklány.

Megtudjuk, még most is ír verseket, de már nem küldi be azokat pályázatokra, csak a saját kedvére jegyzi le a sorokat. És mi másról is szólnának egy fiatal lány költeményei, ha nem a szerelemről, a boldogságról, a csalódásról és a fájdalomról?

– A verseimet a nagymamámnak szoktam elolvasni. Nemcsak azért, mert ő nagyon közel áll hozzám, hanem azért is, mert rendkívül érdekli, hogy mit írtam, sokszor meg is könnyezi. Őszintén elmondja a véleményét, de kritizálni nem nagyon szokta a verseimet, mert mindegyik tetszik neki. A nagymamám egyszer eljött az egyik szavalóversenyre, hogy lássa hallja, milyen vagyok a zsűritagok előtt. Ez a megméretés azért is volt emlékezetes számomra, mert a zsűritagok között Kálloy Molnár Péter is ott volt – sorolja élményeit Stella.

Kedvenc költője József Attila és Petőfi Sándor, a mai költők versei kicsit távol állnak tőle.

A nagy álom

Stella Mezőcsáton járt általános iskolába és gimnáziumba is. Most pedig a Miskolci SZC Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziumában tanul, radiográfiai asszisztens szakon. Ezt a pályát is a nagymama ajánlotta neki.

– Érdekes ez a szak, de nem könnyű – vélekedik a diáklány. – Röntgenfelvételeket kell készíteni és leletezni – teszi hozzá.

Aztán elárulja a nagy álmát. Szereti ugyan az egészségügyet, de még jobban a színművészetet. Általános után tulajdonképpen a Zrínyi Ilona Gimnázium drámatagozatára szeretett volna bejutni, csak nem sikerült. Álmát azonban nem adja fel.

Mint mondta, ha végez a szakgimnáziumban, elmegy dolgozni, de mellette megtalálja a módját, hogyan lehetne tagja egy drámacsoportnak, vagy esti tagozaton hogyan járhatna valamilyen drámaképzésre.

Egyébként már nagyon várja, hogy jöjjön a tavasz és a nyár, mert amikor itt a jó idő, görkorcsolyára pattan, és azon rója az utcákat.

- Hegyi Erika -