A boszi elfuserálta a varázsfőzetet

Miskolc - Az Észak-Magyarország meséskönyvének legifjabb írója a 9 éves Juhász Dávid.

Mi történik, ha egy ügyetlen boszorkány elrontja a receptet, és főzetétől életre kelnek a vár festményeinek szörnyei? Van-e olyan vitéz, van-e olyan lovag, aki bátorságával és leleményességével megmenti a vár lakóit? Minden kiderül Juhász Dávid meséjéből, melyet lapkiadónk pályázatára küldött be nemrég, és meséje decemberben megjelent a Mesél az Észak meséskönyvünkben. A történet nem is ezért érdekes, hiszen 50 tehetséges meseíró történetét válogattuk be kiadványunkba, hanem azért, mert Dávid mindössze 9 éves. Mint megtudtuk, nagy kedvencei a lovagokról, sárkányokról és boszorkányokról szóló történetek, így aztán nem csoda, ha meséjének ők a főszereplői.

Puha szárnyakon

– Több meseíró pályázaton is indultam már. Az elsőn akkor, amikor még csak 7 éves voltam – mondja Dávid. – Ennek megadták a címét, a témáját, és a denevérről kellett írni, mert akkor a denevér volt az év állata. „Puha szárnyakon szál” ez volt a címe, és Finy Petra: Dani és a denevér című meséjét kellett befejezni. Jól sikerült az írás, második helyezést értem el vele. Ezt különben a tanító nénim, Ildikó néni (Mrázné Mezei Ildikó) találta, és ajánlotta nekem – teszi hozzá.

De sikereinek ezzel még nincs vége. Az egyik meséje, amit a mesem.hu írt ki, bekerült Az én mesém című könyvbe. Sőt az egyik alkalommal rádióinterjú is készült vele, szintén a mesékről. Akkor Ildikó néni bevitte az osztályba a rádiót, és együtt hallgatták meg az osztállyal a Dáviddal készült beszélgetést.

Dávidnak segítsége is van, az édesanyja. Ő nézi át az írásait, és ha kell, jó tanácsokat ad. Továbbá ő az, aki este, elalvás előtt meséket olvas Dávidnak. Lovagokról, sárkányokról szóló történeteket, de a kisfiú azt szereti a legjobban, ha az édesanyja nem könyvből, hanem fejből mesél. Azok aztán az igazi, érdekes kalandok.

– Nagyon szeretek mesét írni. Van, amikor könnyen megy, gyorsan jönnek a gondolatok, de előfordul az is, hogy sokat kell gondolkodnom, hogyan folytatódjon a cselekmény, hogyan oldódjon meg egy-egy rejtély – vázolja az írás nehézségeit Dávid.

Persze nem mindig az írással foglalkozik, hanem mint minden gyerek, ő is szeret játszani. Azonban kedvenc játéka is a mesékkel kapcsolatos.

– Több váras könyvem is van. Azokból először el kell mesélni a történetet, aztán megfordítani, és vár lesz belőlük. Szereplők is tartoznak hozzá, azokkal el lehet játszani az olvasott mesét. Már két ilyen váram van, a Középkori várkastély és a Szörnyetegek vára. Nagyon szeretem ezeket, óvodáskorom óta ezekkel játszom – lelkesedik Dávid.

Galtran, a hős lovag

Kérdezzük arról a meséről is, ami bekerült a Mesél az Észak kiadványunkba. Annyit tudunk meg, hogy a főszereplő Galtran, az ifjú lovag, aki eszes, bátor és leleményes. Megtalálja Merlint, a nagy varázslót, kiszabadítja a fogságból a tűzboszorkányt, és az ő segítségükkel, valamint a szörnyek uralta vár boszorkányával (aki egyébként elfuserálta a varázsfőzetet), új bájitallal visszavarázsolják a gonosz rémeket a festményekre. Csak egyet nem, a kis, háromfejű sárkányt, mert ő nem gonosz, és végül a hős Galtran barátja lesz.

Dávid a Miskolci Arany János Általános Iskola 3. osztályos tanulója. Kedvenc tantárgyai a testnevelés és a matematika. A pingpongban is tehetséges, délután edzésekre jár. Korosztályában már van egy megyei 2. és egy regionális 3. helyezése.

– Majdnem sikerült az országos versenyre is bejutnom, egyetlen egy meccs volt az akadálya, ami elveszett – állapítja meg kissé csalódottan, de aztán vidáman hozzáteszi, egyik legnagyobb sportsikere az, amikor már 2 szettet elvesztett, de végül sikerült fordítania, és ő nyert 3-2-re.

„Verhetetlen voltam”

– Az ellenfél annyira biztos volt a dolgában, hogy nem koncentrált eléggé. Engem pedig annyira feldobott a győzelem lehetősége, hogy verhetetlen voltam – meséli.

A matekban pedig a példák megoldását szereti, mert jól megy neki az összeadás, kivonás, szorzás és osztás. Volt már matekversenyen is, de Dávid szerint az nem sikerült valami jól.

A jövőről gondolkodva pedig úgy vélekedik:

– Nem hiszem, hogy felnőttkoromban meseíró leszek, de azért mindig szeretni fogom a meséket.

- Hegyi Erika -