Deák István emlékére

Miskolc - A közelmúltban 85 éves korában halt meg az Avas Bútorgyár egykori igazgatója.

Deák István 1933. március 25-én Hatvanban született. Édesapja hadifogságban töltött évei alatt fiatal fiúként sokat segített édesanyjának. 9 évvel fiatalabb testvérével, Józseffel a háború nehéz éveiben kénytelenek voltak átvenni az édesanyjuktól a nehéz ház körüli munkákat. Érettségi után az elsők között volt az akkoriban épülő Miskolci Egyetem hallgatóinak sorában. 1956-ban szerezte gépészmérnöki diplomáját, 2016-ban gyémántdiplomáját vehette át ünnepélyes körülmények között, családja körében.

Szakmai út

Az egyetem elvégzése után a Borsodvidéki Gépgyárba került. 1960-ban a Miskolci Műanyaggyár főmérnökévé, 1977-ben az Avas Bútorgyár igazgatójává nevezték ki, és munkakörét nyugdíjazásáig töltött be. Közben 1972-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán gazdaságmérnöki oklevelet szerzett. 1961-től a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezete műanyag szakbizottságának elnöke is volt. Az egyetemen a szerkezetianyagok technológiája tantárgy keretében „Műanyagok” tantárgyat oktatta, 1962-1976 között városi és megyei szakközépiskolákban tartott elő­adásokat az alapanyagokról és a gyártástechnológiáról, valamint az ipari háztartási csomagolás felhasználásáról. 1977-től a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Faipari Tudományos Egyesület tagja, 1981-től elnöke, 1983-től az Országos Bútoripari Egyesülés Igazgatótanácsának tagja. Nyugdíjazása után a fiaival közösen alapított vállalkozásban, a Damix Kft. munkájában és sikerében aktívan közreműködött. Tapasztalataival és szakértelmével megalapozta és segítette a fiai későbbi gazdasági sikereit.

A szakmai és magánéleti egyensúlyát megtartva 1956 őszén hűséget esküdött diákkori szerelmének Fürst Editnek, akivel hat évtizeden át éltek egyetértésben. Nevelték fiaikat Attilát és Csabát. Figyelemmel kísérték tanulmányaikat, pályájuk alakulását, családalapításukat és támogatták őket. Büszkék voltak gyermekeikre, majd unokáikra. Hat fiú unokájuk közül már négyen felnőttek.

Édesapja kisfiú korában megszerettette vele a labdarúgást. Sikeres játékos volt, de egy baleset megakadályozta abban, hogy legkedvesebb sportját a gyakorlatban is megismertethesse az unokáival. Egyetemi évei alatt alapítója volt a MEAFC labdarúgó-szakosztályának. A foci mellett a kertészkedés volt a hobbija, melyet a miskolci kertjében és a nyékládházi szőlőjében örömmel gyakorolt. Rajongott a viccekért, mindig volt egy a tarsolyában. Barátai rendszeresen és szívesen látogatták, hiszen feleségével együtt jó kedélyűek, közvetlenek és társaság kedvelők voltak. Gyermekei és családja számára a legfontosabb öröksége, amit maga is egy életen át példamutatóan képviselt: a becsület, a tisztesség és a büszkeség.

Elismerések sora

Gazdasági munkájáért és tevékenységéért számos kitüntetést kapott. 1977-ben a Nehézipar Kiváló Dolgozója lett, 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át, társadalmi munkájáért 1974-ben pedig SZOT Emlékéremben részesült.