Déli mami mindig pont délben érkezik Miskolcon

Miskolc - Egy mozgalmas dél­előttöt töltöttünk el az Egyke Adományboltban.

Érkeznek és érkeznek az adományok, egymást érik az önzetlen emberek, akik szatyrokat, dobozokat, háztartási gépeket cipelve térnek be a boltba. De jönnek azok is, akiknek épp egy nadrágra, blúzra vagy csak egy kis beszélgetésre lenne szükségük így péntek délelőtt.

Különleges boltban jártunk az elmúlt héten, az Újgyőri főtér közelében található Egyke Adományboltban. Egyke, azaz „Együtt, közösen, egymásért”, ami tulajdonképpen a bolt üzemeltetőjének, az Egy Esély Civil Szervezetnek a szlogenje.

Az adományok egy része a patronált családokhoz kerül.” Zsebesi-Lengyel Melinda

Segíteni jó

Vida Ibolya egy teli szatyorral tér be a kis üzletbe.

– Olyan ruhákat hoztam, amelyeket már nem hordok, de még jó állapotban vannak. Most járok itt először, de fantasztikus kezdeményezésnek tartom a boltot. Tudom, hogy nagyon sok rászoruló ember van, és jó érzéssel tölt el, ha segíthetek nekik. Én pedig így tudok segíteni – mondja búcsúzóul Ibolya.

De már érkezik is a következő adományozó, egy nyugdíjas hölgy. Kéri, ne írjuk meg a teljes nevét, csak annyit, hogy Katalin.

– Lábbeliket hoztam, cipőket és papucsokat. Még jó állapotban vannak, sajnálnám kidobni őket. Felajánlom hát, mert tudom, hogy innen jó helyre kerülnek. Az adománybolt kitűnő ötlet, minél több kellene belőle. Én sem dúskálok a javakban, de amiben tudok, abban szívesen segítek – sorolja.

Bárki behozhatja

Amikor a bolt vezetőjének, azaz az Egy Esély Civil Szervezet elnökének, Zsebesi-Lengyel Melindának lesz egy szusszanásnyi ideje, végre kérdezgethetünk tőle.

Például azt, hogy mikor nyílt az adománybolt, és hogy hogyan működik.

Megtudjuk, a szervezet évek óta szegény családokat, nehéz helyzetbe került embereket segít. Két évvel ezelőtt jött az adománybolt ötlete, mint hatékony segítségnyújtási lehetőség. Ide bárki behozhatja feleslegessé vált ruháját, cipőjét, háztartási gépeit vagy használati tárgyait. Ezekhez jelképes áron juthatnak hozzá a szintén kevés pénzből élő emberek, a bevétel pedig további segítség a rászoruló családoknak.

– A boltunk tulajdonképpen az újrahasznosítás egy kiváló módja. Hiszen az emberek nem dobják ki a szemétbe a feleslegessé vált ruháikat, tárgyaikat, hanem azok olyan emberekhez jutnak, akiknek szükségük van rájuk. A bolt bevételéből például munkát tudtunk adni egy négygyermekes édesanyának, de tudunk vásárolni pelenkát, tápszert, tartós élelmiszereket, mikor mire van szükség. Az is előfordult már, hogy gyógyszert kellett kiváltanunk az egyik családnak, egy másik pedig jogi segítségre szorult. Az adományok egy része rögtön az általunk patronált családokhoz kerülnek, másik részüket lehet itt megvásárolni – ad bepillantást munkájukba Melinda.

Órákig tudna mesélni.

– A vásárlóink nagy része pedig jó ismerős. Az egyik hölgyet úgy hívjuk, hogy Déli mami, mert mindig délben érkezik. Van, hogy nem vesz semmit, csak beköszön, hogy nincs semmi baja. Vannak kisgyermekes anyukák, akik olcsó gyermekruhát keresnek. Amíg ők válogatnak, mi a kicsikre vigyázunk. De jönnek a nyugdíjasok is, hiszen ők szintén kevés pénzből élnek, de átugranak a szomszédos kocsmából a férfiak is – sorolja Melinda.

Rendes a főnökasszony

Vidám hölgy, Turiné Gulyás Katalin érkezik a kis üzletbe.

Ő igazi törzsvásárlónak számít. Csak ápolási járadékot kap, mert súlyosan fogyatékos gyermekét ápolja hosszú évek óta.

– De szép ez a fotóalbum – vesz le az egyik polcról egy bársonyalbumot. – És a kis könyv is milyen jó, születésnapi tanácsok vannak benne. Nagyon hasznos az adománybolt. Gyakran bejövök, mert abból a kevés pénzből, amit én kapok, nem nagyon lehet dőzsölni. Körülnézek, és amire épp szükségem van, vagy megtetszik, megveszem. A főnökasszony pedig olyan aranyos, hogy ha pelenka vagy ágy­alátét érkezik, akkor elteszi nekem, mert tudja, hogy a gyerekemnek szüksége van rá. A Vasgyárban lakom, ott is mondtam mindenkinek, hogy jöjjenek el ide, mert nagyon jó – mondja lelkesen Katalin.

Hegyi Erika

Ha maguk is akarják

Zsebesi-Lengyel Melinda azt is elárulja, hogy a családok úgy kerülhetnek a patronáltak közé, hogy bejönnek a boltba, kitöltenek egy kérelemnyomtatvány. Ezután a civil szervezet munkatársai leellenőrzik őket, mert csak olyanoknak szeretnének segítséget nyújtani, akik maguk is tenni akarnak sorsuk jobbra fordulásáért.

– Sok esetben eléri a célját a támogatásunk és a jó tanácsaink, de sajnos vannak olyanok is, akik úgymond bele­szoktak a nyomorba – fogalmaz Melinda.