Élelem nélkül – és azt sem tudták, hogy meddig

Miskolc - Milyen volt az élet a háború utolsó napjaiban Miskolcon? Épp száz éve…

Milyen volt az élet épp száz éve Miskolcon? Képzeljék el: négy éve tart a világháború. Nagyon nehéz körülmények között élnek a helyiek. A korabeli sajtóból kiderül, terjed a jegyrendszer – lassan a jegyet is jegyre adják.

A hátország, azaz az itthon maradottak életéről számolt be Szemelvények Miskolc város történelméből című blogjában Reiman Zoltán korabeli cikkekre, tanulmányokra hivatkozva. A blogbejegyzés 1918-ra vonatkozó részleteiből idézünk.

Itthon a spanyolnátha tizedelt

„1918-ban sem élelem, sem ruha nem volt már az országban. Miskolc cipészműhelyt állított fel, Népruházati áruházat szervezett és 500 bivalyt vásárolt az élelmezési problémák enyhítésére. Májusban közöskonyhát nyit a város a háztartások javára. Júniusban sertéshizlaló építését tervezi és folytatódik a zöldségtermelés is. Mindenki érzi már ekkor, hogy közel az összeomlás. (…)

„1918 nyarán a spanyolnátha elérte Miskolcot is. Három teljes hónapig szedte áldozatait Miskolcon a nátha. A hadi élelmezés következtében legyengült polgárok szervezetét a kór könnyen felőrölte. A színház és a mozik is bezártak erre az időszakra. (…)

A frontról a katonák rendezetlenül özönlöttek hazafelé. A falvak népe a kastélyokat kezdte fosztogatni, rémes állapotok uralkodtak országszerte”, írja a többi között blogjában Reiman Zoltán.

ÉM-HM