Fotók mesélnek a Nagy Háború emberi oldaláról

Miskolc - Most száz éve, hogy véget ért az I. világháború, a modern kori történelem egyik legnagyobb emberveszteséggel járó összecsapása. A háború emlékét a miskolci Herman Ottó Múzeumban értékes, az egykori innen származó katonák fotói is őrzik. Hazag Ádám, az intézmény történésze mesélt lapunknak.

Az I. világháború a modern kori történelem egyik legnagyobb emberveszteséggel járó összecsapása volt, és az ebből fakadó borzalmak meghatározzák az emlékezetet.

Korabeli dokumentumok

Azonban a háborúnak több másik arca is volt, melyekkel hajlamosak vagyunk kevésbé foglalkozni. Ezek egyike, hogy a katonák miként élték meg a hadszínterek mindennapjait. A Herman Ottó Múzeumban értékes gyűjtemény árulkodik a 10-es honvéd ezredről: korabeli fotók, rajzok, karikatúrák és feljegyzések, melyek történetéről Hazag Ádám, az intézmény történésze mesélt lapunknak.

A múzeumban őrzött gyűjtemény története egyidős a háborúval, ugyanis 1917-ben, a nagyon is aktív harcok idején állították össze az első kiállítási anyagot, aminek mára sajnos csak részei maradtak meg. A miskolci „házi ezred” (a 65-ösökkel ellentétben, kizárólag környékbeliek adták tagjaikat), a 10-es honvéd mindennapi életét bemutató történeti kollekció kapcsán azonnal felmerül a kérdés: hogyan jöhetett létre, amikor még javában zajlott a Nagy Háború? Hazag Ádám kifejtette, hogy nagyon is logikus és tudatos lépés volt ez az ezred részéről, ők saját maguk koordinálták a gyűjtést és szervezték meg a kiállítást. Több céljuk volt a tárlat összeállításával.

Üzenet a hátországnak

A hátországnak meg akarták mutatni, hogy milyen volt az élet a fronton. Ne tekintsünk erre a katonák magamutogatásaként: az itthoniak kíváncsiak voltak arra, hogy milyen az élet a messzi hadszíntéren. Enyhe túlzással élve, mindenki érintett volt valamilyen szinten, rengeteg embernek utazott el szerette vagy csak ismerőse a frontra. Emellett hatalmas lelkesedés jellemezte a társadalmat: aki csak tehette, jelentkezett katonának, és minél hamarabb az aktív harcok közepén szeretett volna állni. Példaként említi a történész az ezred saját újságját, a „10-es Honvéd” című kiadványt, aminek 1918 őszére nagyjából 5000 előfizetője volt…

Másrészről, az 1939-re már 274 darab felszerelési és 2537 darab muzeális tárgyból álló (köztük festményeket, grafikákat, képeslapokat, fényképeket, verseket tartalmazó) kiállítás bevételével a rokkantakat, a hadiözvegyeket és az árvákat kívánták támogatni. Itt visszaköszön az előbb említett, társadalmi szintű összetartás. Hazag Ádám felhívja rá a figyelmet, hogy senki sem feltételezte a pénzzel való visszaélést, örömmel támogatták az ezredet.

Veteránok összeállításában

Az eltelt egy évszázad alatt kalandos utat járt be a gyűjtemény, és mára „csupán” négy fényképalbum őrzi az emlékeket, hadszínterekre osztva: Oroszország, Erdély és Olaszország. Külön izgalmassá teszi őket, hogy 1968-ban a gyűjtemény megmaradt darabjait – az említett albumokat – három egykori 10-es honvéd veterán állította össze, akik személyes emlékekkel, névaláírásokkal: hatalmas történelmi értékű kiegészítésekkel látták el őket.

A képeket maguk a katonák készítették a fronton, és tudatosan nem a háború vérgőzös oldalát akarták visszaadni. Nem látunk leszakadt végtagokat, csatajeleneteket is elvétve, ellenben visszaköszönnek a nyugalmi időben hógolyózó honvédek, a lövész­árok építésének pillanatai, az összetákolt táborhelyek, az előkelőségek látogatásai vagy a tábori mise nyugodt momentumai.

Egy másik kötet Kövér Gyula „Gyuszi” grafikus karikatúráit tartalmazza. Az eredeti rajzok „mindenkit” megörökítenek az ezredből, ráadásul gúnynévvel, ami megnehezíti a személyek azonosítását – magyarázza a történész. Az ironikus portrék egy oldottabb oldalát mutatják be a háborús életnek, ahol a bajtársak becenevekkel illették egymást és tudtak nevetni.

Király Csaba

Sokan lapozták az albumokat

A 10-es honvédek harctéri életét bemutató fotóalbumokat őriz a Herman Ottó Múzeum. Hazag Ádám történésztől tudjuk: a gyűjteményt időszakosan kiállítják, de elsősorban kutatási alapanyagként őrzi az intézmény. Sokan tanulmányozták az ódon lapokat, tudományos cikkek jelentek meg róluk. Hazag Ádám emellett felidézi, gyakran civilek, egykori 10-es honvédek leszármazottjai keresik bennük felmenőiket. A képek egy részét már digitalizálták – a múzeum engedélyével közöljük az első világháborús gyalogmenetet ábrázoló egykori felvételt.

[related-post post_id="4017963"]

[related-post post_id="4043038"]