Jézus a legfőbb gyógyító

Miskolc - Mindennapi életünket a kegyelem működteti és belső forrásunk élteti.

Szent Lukács, az orvosok védőszentjének emléknapja alkalmából rendezték meg október közepén a „Köszönet a gyógyítóknak” című rendezvényt a MAB Székházban, ahol az Éltető Lélek Alapítvány és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében köszönetet mondtak az egészségügy dolgozóinak. Az est meghívott előadója Dr. Csókay András idegsebész, „Gondolatok, cselekedet és csodák” címmel tartott előadást, amelyben a hétköznapi életünk mögött rejtőző kegyelemre és erőforrásokra hívta föl a figyelmet.

Bárki lehet gyógyító

„Mielőtt az orvosokat fetisizálnánk szeretném kiemelni, hogy sok testileg szörnyű állapotban levő hívő ember láthatóan képes lelkileg kiegyensúlyozott maradni és még ők adnak hitet beteg társaiknak, a nővéreknek és az orvosoknak. Ahogy a Bibliában a nyolc boldogság kapcsán megfigyelhetjük, ott nem esik szó testi egészségről. Tehát lelkileg az is rendben lehet és teljes életet élhet, aki valamilyen krónikus fizikai betegségben szenved. Ez egyben azt is jelenti, hogy mi mindnyájan lehetünk gyógyítók egyfajta belső forrásból, a Szentlélek erejéből. A hivatásos orvos csak annyival több, hogy jobban ért a test működéséhez,” – kezdte elő­adását szép gondolataival az ismert idegsebész.

„Minket egészségügyi dolgozókat erősen érint a kifáradás próbája, amelyben a Szűz Anya a legnagyobb példa és közbenjáró számunkra. Mária harminc évig élt a Názáret nevű kis faluban családjával, anélkül, hogy bármi jelentős történt volna velük. Mégis hittel várta, hogy az angyali üdvözlet és a fiára vonatkozó próféciák beteljesedjenek.

Az imából merít erőt

A kánai mennyegzőn pedig szelíd bátorságával szinte belelökte Jézust az evangéliumba, mert az ő kérésére tette az első csodáját, pedig még nem jött el az órája. Nagypénteken a hit, remény és szeretet hármasán keresztül tudta méltósággal elviselni Krisztus megaláztatását. Nekünk gyógyítóknak sokszor akkor is ki kell bírnunk és tovább kell folytatnunk, amikor már legszívesebben föladnánk, mint, ahogy Szűz Mária tette, ezért ha közbenjárását kérjük megerősítést kapunk” – hívta föl a figyelmet.

„Orvosi munkám során rengeteg olyan helyzetet ta­pasztalok meg, amikor élet-halál múlik a döntései­men és ez sokszor szorongással, félelemmel tölt el. Viszont, ha ezt nem vallom be, akkor megbuktam. Amennyiben az imádság az életünk részévé válik, Jézusra tudunk fókuszálni és nem uralkodik el rajtunk a félelem. Ha hajlandók vagyunk visszalépni a csendbe és elindulni befelé önmagunkba, akkor közelebb jutunk Krisztus hangjához és a Szentlélek vezetéséhez, ami egy hatalmas erőforrás. Ráadásul azt is elmondhatom, hogy nekem az összes kreatív tudományos ötletem, amivel jobban gyógyulnak a betegeim mind rózsafüzér, vagy Jézus-ima alatt vetődött fel. Ez is mutatja, hogy Isten nem ellenzi a tudományos munkát. Viszont ugyanilyen teremtő energiával bír a saját szenvedésünk is, miáltal

empatikusabbak tudtunk lenni.”

ÉM-DA