Itt egyetlen állandó van, a változás

Miskolc - Mészöly Anna színművész számára az jelenti a sikert, ha a társu­lattal valami igazit al­kothat.

Egy évadban öt bemutató. Nem kevés. Mészöly Anna, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal színművésze mégis tökéletesen elégedett. Mint fogalmaz, neki sok munkára és leterhelésre van szüksége, mert sokkal rosszabbul érezné magát, ha csak ülne és nem csinálna semmit. Véleménye szerint a komoly feladatok bizalmat jelentenek a rendezők részéről, és azt, hogy látnak benne valamit, amit szeretnének is kihozni belőle. Tehát ott van a kíváncsiság is a szereposztás mögött.

Mészöly Annát másfél éve ismerhette meg a közönség, amikor egyetemi hallgatóként az „Ahogy tetszik”-ben kapta meg Rosalinda szerepét, majd végzősként a gyakorlati évét töltötte a miskolci színházban. Most pedig már a társulat szerződtetett tagja.

Minden összeér

– Nagyon boldog vagyok itt, szeretem a miskolci társulatot, mert rendkívül befogadó, a szerepek pedig sokfélék. Szóval minden összeér – fogalmaz Anna, úgy folytatva: eddig csak izgalmas munkái voltak. A legnagyobb falatot talán épp az Ahogy tetszik jelentette a számára, valamint az októberben bemutatott Édes Anna. Mindkettőt Rusznyák Gábor rendezte.

– Anna szerepe azért nem könnyű, mert sokszor szöveg nélkül kell érzékeltetnem, hogy mi játszódik le a lányban. Komoly feladat volt a Három nővér Irinája is. Megtalálni, megjeleníteni a lány boldogságát és nem mellesleg érthetően beszélni a nagyszínpadon. Ott nem lehet motyogni, a pici gesztusok pedig elvesznek. Ezenkívül emlékezetes és különleges volt Zsótér Sándor rendezővel dolgozni a Ruy Blasban. Úgyhogy csupa fontos munka fogadott itt engem.

A maga útján

Anna elmeséli, már gyermekkorából is vannak maradandó emlékei a színház világáról. A nagypapája lakatosként dolgozott a kecskeméti színházban, emiatt gyakran megfordult ott. Ezek voltak az első élmények. Majd a gimnáziumi évek alatt csatlakozott egy színjátszó csoporthoz, végül úgy döntött, felvételizik a színművészetire. Elsőre felvették, most pedig itt van Miskolcon.

– Minden ment a maga útján – foglalja össze egyértelműnek tűnő pályafutását. Pedig nem az, hiszen színművészként minden darabban, minden előadáson meg kell küzdeni az elégedettségért.

– Aki ezt a pályát választja, tudnia kell, hogy itt egyetlen állandó van: az, hogy minden változik. Nem kell szeretni a váratlant, de tudni kell elfogadni, vagy legalábbis kezelni. Mert egészen meglepő helyzetekbe keveredhet az ember, de eddig nekem szerencsésen alakul a pályakezdésem. Viszont tudom, hogy akár fél év múlva is olyan helyzetbe kerülhetek, ami nem lesz olyan rózsás, mint a mostani. Nagyon fontos az is, hogy az ember saját magával képben legyen. Legalább egy kicsit el kell fogadnunk magunkat, és ahhoz képest kell változnunk. És még valami, ami nagyon lényeges, hogy megmaradjunk embernek. És ahogy minden ember, sikerre, elismerésekre is vágyik. Anna számára a siker az, ha a társulattal maradandót tud alkotni, valami fontosat, olyasmit, ami hatással van a nézőkre és a színművészekre is.

ÉM-HE

[related-post post_id="4066530"]

[related-post post_id="4053153"]