Mamusszal érkezik az angyal Miskolcon

Miskolc - Nagy dobozban kis doboz, kis dobozban sok-sok ajándék és szeretet.

Aki egyszer is átérezte már, hogy milyen szomorú a karácsony, ha valaki beteg a családban, ha nincs pénz még karácsonyfára sem, vagy ha kénytelen egyedül tölteni az ünnepet, ilyenkor, a készülődés időszakában valószínűleg másokra is gondol.

A miskolci Szent István téren jártunk, a Magyar Vöröskereszt szeretetdoboz-házikójánál, amit egyre többen keresnek fel, hogy leadják a rászoruló gyerekeknek szánt ajándékukat.

Amikor ott voltunk, több mint 400 cipősdoboznyi adomány gyűlt már össze. A téren sétálókat kérdezgettük, ők gondolnak-e ilyenkor másokra is.

Bevásároltak

A középiskolás Galyas Dorina azt mesélte, hogy az ő iskolájukban van egy nagy doboz, ahová tartós élelmiszereket, játékokat, édességeket lehet betenni. Az összegyűlt adományokat az iskola eljuttatja majd a kórházba, a beteg gyerekekhez.

– Minden osztály elment az osztályfőnökével az egyik áruházba, és az osztálypénzből közösen vásároltak valamilyen hasznos dolgot. Jó tudni, hogy szebbé tehetem valakinek a karácsonyát. Örömet szerezni a legszebb dolog – fogalmaz Dorina. Hozzáteszi: nagyon szomorú és nyomasztó lehet kórházban tölteni a karácsonyt. Még akkor is, ha a beteget meglátogatják a családtagjai.

Szomorú karácsony

Középkorú hölgyekkel is találkozunk a téren. Kérik, teljes nevüket ne írjuk meg, de szívesen mesélnek.

Veronika arról, hogy ő nemcsak karácsonykor, hanem máskor is szívesen ad pénzadományokat, főleg a bohócdoktoroknak. De olyan szervezeteknek is, amelyek fontos munkát végeznek.

– Ilyenkor, karácsony előtt gyakran eszembe jutnak a beteg gyerekek, és azok is, akik szegénységben élnek. Tavaly megéltem, milyen a szomorú karácsony. A férjem beteg lett, emiatt az ünnep is visszafogott és csendes volt – árulta el Veronika. Könnyek szöknek a szemébe.

Terézia is bólogat, amikor azt kérdezzük tőle, szokott-e adakozni.

– A bevásárlóközpontokban ilyenkor tartós élelmiszert gyűjtenek különböző karitatív szervezetek. Én is adakozom, valamennyivel több élelmiszert veszek, mint amennyire szükségem van. Bár tudom, hogy nem mindenki önhibáján kívül él szegénységben, de a gyerekekre gondolok, akik nem tehetnek arról, hogy milyen családba születtek – árulja el Terézia. Megosztja velünk azt is, hogy ő boldogan tölti majd a karácsonyt, nagy családban. Véleménye szerint nem a drága ajándékok a fontosak, hanem, hogy szeretet és egészség legyen.

A kívánság

Fiatal hölgy siet át a téren, egy percre megállítjuk.

– Épp most vásároltam egy 45-ös mamuszt – újságolja. Kéri, csak annyit írjunk meg, hogy Annának hívják. Aztán többet is megtudunk a mamuszról.

– A munkahelyemen mindenki vállalta, hogy teljesíti egy lakásotthonban élő, állami gondozott gyermek kívánságát. Nekem egy 15 éves kamasz kívánsága jutott, aki mamuszt kért karácsonyra, és 45-ös a lába. Szerettem volna kicsit szebbet venni, de ebben a méretben nem nagyon volt választék – mondja sajnálkozva. Megjegyzi: jó lenne, ha az emberek nemcsak karácsony idején gondolnának egymásra, és ha a rászorulók bármikor kapnának segítséget. És az is jó lenne, ha az állam jobban odafigyelne az elesett emberekre, mert vannak olyanok, akik csupán mások jóakaratának köszönhetik, hogy túlélik-e a telet vagy sem. Az állami gondozottakat nevelő intézményekben pedig arra panaszkodnak, hogy egyre kevesebb pénzből kell kijönniük, jegyzi meg Anna.

Hegyi Erika