Nem szabad felületesnek lenni

Miskolc - Simon Zoltán Junior Príma díjas lett 2018-ban.

A díjak fontos visszajelzések egy művész életében. Simon Zoltán, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze a 2015-ös Kilátó díj után idén Junior Príma díjat vehetett át.

Kitágítani a nézőpontot

– Mint mindenkinél, nálam is szerepe válogatja, mennyire vagyok képes azonosulni az eljátszandó alakkal – mondja Simon Zoltán. – Egyre jobban élvezem a szerepformálásnak a kutató részét. Ez a fajta keresgélés elindít bennem egy spirált, ami kitágítja a nézőpontot. A színházcsinálás folyamán sokat gondolkodunk a szerepeken, fontosnak tartjuk, hogy ki tudjuk tágítani ezt a perspektívát. Annyi minden történik a világban, annyi minden figyelemre méltó dolog, ami más-más szemüvegen keresztül enged betekintést a valóságba. Minden alkotó küzd néha azzal, honnan nyerjen inspirációt, így mindenki hálás azért, ha a próbafolyamat során valami olyat tudunk egymásnak feldobni, amitől mindnyájan elindulunk egy irányba. A napokban mutattuk be Brecht Jó embert keresünk című darabját. Izgalmas volt ezt a darabot próbálni. Egy ilyen jellegű anyag mindig nagy kihívás elé állítja az alkotókat. Nem szabad felületesnek lennünk a munkánk során. Meg kell találni, miért aktuális az, amit csinálunk, mitől lesz igazán a miénk.

Teherbírás

Simon Zoltán hetedik évadát tölti Miskolcon. A hetedik év általában a legtöbb kapcsolatban egyfajta fordulópont szokott lenni.

– Bennem is felvetődött ez, de jól érzem magam a társulatban, a miskolci az egyik legizgalmasabb színházi műhely az országban. Idén négy bemutatóm volt, de jövő márciusig kell várnom azt az előadást, a Velencei kalmárt, ami igazán rajtam múlik. Teherbíró színésztípus vagyok, azt szeretem, ha terhelnek. Engem muszáj megpakolni, vagy ha nem, akkor magamat pakolom. A versenyszellem még gyerekkoromból fakad, hiszen középiskolás korom végéig vízilabdáztam a BVSC-ben. Szeretem, ha felmegy a pulzusom a színpadon, az a fajta élmény éltet, amit a sportban megkaptam, amikor néha erőn felül is kell tudni teljesíteni. A sport után szerencsém volt, hogy egy ugyanilyen erős világba csöppentem: a színházi világba. A színpadra lépés: felelősség, mert egy előadás során a néző a legfontosabb, nem mindegy, milyen élményt él át az előadások során, milyen élményekkel, impulzusokkal tér haza.

ÉM-JG

[related-post post_id="4079043"]

[related-post post_id="4081755"]